Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Mészáros Gyula: A nagyvejkei későbronzkori kincslelet

15. kép: A X. t. 9. sz. lemezkarcsat töredékének kiterített rajza ^ 4. Bronzedény- és -lemeztöredékek. A vékony bronzbádogból készült, keskeny szélű kis edényszájtöredék pontosabb kormeghatározásra nem alkalmas. Talán a kisapáti

1

" bronzkines ugyancsak keskeny, kiálló peremű, hasonló kidolgozású, kétfüles csészéjével lehetne párhuzamba hozni. Ez a típus viszont hosszú időn át és az egész Kárpát-medence területén el volt terjedve a késő bronzkor folyamán. (BD—HA).

100 A különböző bronzlemeztöredék tárgyi és időbeli besorolásra is rendszerint alkalmatlan (XIII. t. 11—12). 5. Bronzlepény, bronzrög. A nyers bronzöntvény, bronzsalak, hol durva, alaktalan rögökben, hol kiöntött lepényalakban, rendszeres kísérői a késő bronzkori kincsleleteknek. Időmeghatározó jelentőségük nincsen (XIV. t. 1—13, XV. t. 1—12). Végigtekintve a nagyvejkei raktárlelet anyagának összességén, az alábbi következtetésekre jutunk: 1. A kincs egy része még őrzi a továbbélő halomsíros kultúra I. periódusának megfelelő (BD)-elemeket, mint praktikus voltuknál fogva hagyományossá vált eszköztípusokat, részben, mint újraöntésre szánt hulladék nyersanyagot. 2. A leletanyag zöme a H Ai periódusra jellemző darabokból, eszköz: csoportokból áll (továbbélő halomsíros kultúra II. szakasza). 3. Végül találkozunk néhány olyan tárggyal, melyek már az urnasíros temetkezés kultúrája hordozóinak befolyását, a H Ai végét jelzik. (A nyugati urnasíros műveltségre jellemző, kettős csonkakúpos fejű tűk, lábvért, itáliai típusú, széles lemezpengéjű borotvához tartozó, hurkos nyélkarika). Amint bevezetőül már említettük, a nagyvejkei bronz kincslelet szorosan beletartozik abba a zömében dél-dunántúli későbronzkori raktárleletcsoportba, ahol — szinte őskori tartományként összefüggő területen — egymást érik a H Ai időszak végén földbe rejtett kincsleletek. Pusztító, 4-6