Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)

Rosner Gyula: Előzetes jelentés a Gyönk–Vásártér úti avar temető feltárásáról. II.

A „rablók" a sír fekvését pontosan ismerhették, s a tetem helyzetével is tisztában kellett lenniük, mert aránylag nagyon szűk aknán hatoltak le. A sír kirablásával vagy siettek, vagy valamely más tényező gátolhatta meg őket a pontos munka elvégzésében. A medence alatt a széles öv, a lecsüngő három mellék-szíjjal a sírban maradt annak ellenére, hogy a halott felsőtestét összedobálták. Ez a megfigyelés arra enged következtetni bennünket, hogy ebben az esetben nem időszűkével, vagy a megzavarással, hanem valamely más tényezővel kell számolnunk. Az övnek azon része maradt a sírban, mely a halott alatt volt, vagyis a test szélességének megfelelően, a test két oldalán szűnik meg. Ezt a helyzetet súlyosbítja még az is, hogy az öv szélessége elérte a 14—15 cm-t, vastagsága pedig a 6 mm-t. Ezt az erős bőr-övet csak nagyon erőszakos rántással voltak képesek elszakítani. Ezt az ellentmondást csak egyféle képpen tudjuk feloldani, ha feltesszük, hogy a halott nem lehetett néhány hónapnál hosszabb ideje a föld alatt. A hasi részek bomlása az öv két oldalánál, ahol a földdel érintkezett, mely a test szélességével egyezett meg nagyjából, érvényesült legjobban a korhadás. Az öv e két helyen korhadt el a legjobban, s amikor a „rabló" megragadta és megrántotta, az elszakadt és az öv felső része a kezében maradt, míg az öv alsó részét kiemelni émelyítő lett volna.

6 A 111. sír női halottjának kirablása is a medencékre, valamint a mellkasra irányult. A sírban idősebb nő nyugodott. A „rablók" ismét egy kisméretű aknán hatoltak le a koporsóig, mely gerendákkal volt megerősítve. A koporsót betörték, s a medence tájékán, valamint a mellkason található „drágaságokat" kiemelték, de már a két lábszár között elhelyezett tarsolyt nem érték el, s nem is fordítottak kiemelésére gondot. így lehetett megfigyelni, hogy a tarsolyt, melyet díszített, gyöngyökkel kivarrt textilből készítette«:, hosszan lecsüngő szíjjal is ellátták, s a szíjat finoman megmunkált, préselt ezüst lemezből készült, négyzet alakú véretekkel (8 db) és a végét ezüst lemezből préselt nagyszíjvéggel díszítették.

7 A 120. sírban egy 40 cm széles, 130 cm hosszú és 40 cm mély fakoporsóba gyermeket temettek el. A „rablók" a koporsót kihantolták, majd a koporsó fedelét felfeszítették, felnyitották oly módon, hogy a koporsófedél nem sérült meg. A halott gyermek valamennyi értékesebb tárgyát magukkal vitték, s arra sem fordítottak nagy súlyt, hogy a sírt visszahantolják. A koporsófedő félig nyitva maradt, mint azt a metszetben jól meg tudtuk figyelni.

8 A 191. sír női halottjának csontjai részletekben anatómiai sorrendben fekszenek. Csupán a fontosabb izesülések tájékán figyelhető meg némely rendellenesség. A koponya a sírgödör jobb oldalára gurult, a karok távol vannak a testtől, a mellkas erősen elfondult, a medencék a két combcsonttal átlósan fekszenek, míg a két lábszárcsont úgy tűnik eredeti helyén maradt. A sírban jól megfigyelhetők az egyes testrészek egybe maradása annak ellenére, hogy a sírt teljesen kirabolták.

9 Ha az általunk kiragadott néhány sír kirablásával kapcsolatos megfigyeléseket rendezzük, a következőket tudjuk megállapítani: 1. A sírok kirablása minden esetben a halott „értékeinek" megszerzésére irányult. 2. Ezek az „értékek" a halott rangjának jelzői, jelképei voltak. 3. A „rablónak" nem volt szüksége a teljes mellékletanyagra, megelé215