Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 2-3. (Szekszárd, 1971-1972)
Rosner Gyula: Előzetes jelentés a Gyönk–Vásártér úti avar temető feltárásáról. II.
gedett a rangjelző mellékletek egy részével, valamint az értékesebb darabokkal. 4. A „rabló" teljesen tisztában volt azzal, hogy a sírban mit hol talál meg, mert alapvetően kis aknán hatolt le a sírba. 5. A „rabló" nem fektetett nagy súlyt a nyomok eltüntetésére, s a halott „hozzátartozói" sem végezték ezt el a rablás után. 6. A sírok kirablása az elhantolás után néhány hónapra be kellett következzen, mert a test néhány izesülésénél a tokszalagok még öszszetartották a csontvázat. Ezek a megfigyelések egyben annak a lehetőségét is felvetik, hogy a „rablók" kortársak voltak, sőt a nemzetséghez tartozónak kellett lenniük. hiszen ily pontossággal idegenek nem lettek volna képesek kirabolni egy temetőt, különösen nem ebben a temetőben, ahol egy igen hosszú életű népesség temetkezett. Bár a török népekkel foglalkozó néprajzi munkák alapján ez a megállapítás elképzelhetetlennek tűnik, mégis fel kell vessük annak lehetőségét is, hogy a „rablók" nem rablási szándékkal végezték munkájukat, hanem tudatosan: a családi attribútumokat az élők visszavették a holtaktól. Szokatlan temetkezési jormák A nyúzott és kitömött ló eltemetése: A 96. sír férfi halottjának a lova mellette, a 97. sírban feküdt, ellentett tájolással. A sírgödör méreteiben és szerkezetében teljesen megegyezett az emberi halottak számára ásott gödörrel. A sírfenéktől 87 cm magasságban feküdt a ló koponyája felszerszámozva, vízszintesen, alatta csupán egyetlen nyakcsigolyával. A lábszárcsontok anatómiai sorrendben, egymásra rogyva feküdtek, kissé belecsúszva a sírgödör végein kiképzett mélyítésekbe. A mellső lábszárcsontok előtt még két nyakcsigolya került elő, de a váz többi csontja teljesen hiányzott. Mind a koponyán, mind a lábszárcsontokon, vagy azok környékén megtaláltuk a szerszámzatot díszítő, ezüstözött vörösréz lemezből domborított lóhei £ idomú és félgömb alakú lószerszám véreteket, valamint a lecsüngő szíjak végét díszítő ezüstlemezből préselt szíjvégeket. A sír koponyával ellentétes falában mélyen lent egy kerek, sötét elszíneződést figyeltünk meg, melyet kibontva megállapíthattuk, hogy egy ferdén bevert cölöp helye. A cölöp irányát vizsgálva úgy tűnik, hogy csakis a ló kitámasztásában játszhatott szerepet. A problémát, melyet a „csontok nélküli", felszerszámozott ló jelent, csak egyképpen tudjuk feloldani, ha feltesszük, hogy jelen esetben egy megnyúzott és a lóbőrt kitömött, nyársra húzott és így eltemetett lététemmel számolunk. Az avar-kor kutatásában jelen temetkezési formának párhuzamát nem találtuk. A honfoglaló magyar sírokban előforduló nyúzott lóval eltemetés formája sem egyezik meg az általunk megfigyelt formával. Török Gyula felhívta a figyelmet a nyúzott ló eltemetésének lehetőségére az avar-korban, de pontos ásatási megfigyelés hiányában tette ezt. 10 Miután a Kárpát-medencében avar-kori párhuzam nem található, fi216
