Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Rosner Gyula: Újabb adatok Tolna megye avarkori történetének kutatásához

ket képviselt. A használat kérdése nem jelent ethnikai problémát, de a készítés gyökereinek kibontása annál nehezebb feladat. Az ismertetett technika két irányba mutat és ennek következtében nem lehetünk telesen bizonyosak akkor, ha csak csupán a technikai vizsgálatok alapján kíséreljük meg az ethnikai képbe beilleszteni mindazt, amit eddig megállapítottunk. Ismeretes volt ez a technika Pannónia területén már a keltáknál. Gondoljunk csak a nagyméretű, világos-szürke, korongolt kelta hombárokra. De ismerték a római idó'szakban is, hiszen a tipikus III—IV. századi római kerámiában is találunk ilyen jellegű anyagot.

17 De ugyanezt a technikát kell feltételeznünk az V. században a Volgakönyök vidékén is. — 1926-ban Paul Rau vezetésével egy Volga-expedíció dolgozott a Volga-könyök vidékén. Több kurgánt tártak fel.

18 A kurganok korát két periódusra osztották és határozták meg, melybó'l az első periódusba tartozó V. századi kurganok közül a 8. és a 21. anyaga és temetkezési rítusa figyelemre méltó. A 8. kurgánban férfit temettek el lovával és készségeivel együtt. A leletek között világos-szürke, finoman iszapolt, korongolt bögre is volt.

19 A 21. kurgánban szintén férfi feküdt felövezve, a leletek között világos-szürke, finoman iszapolt, korongolt, egyfülű kancsó is szerepelt.

20 Mindkét temetkezést V. századi szarmata-roxolán ethnikumhoz kötötték az ásatok.

21 A meglepő az, hogy mindkét edény nem csupán technikai szempontból, hanem formára is nagyon hasonlít a Kárpát-medence területén előkerült VI—VII. századi, kora-avar kerámia típusaihoz. A másik összetevő a pannóniai és a Ny-i germán népek anyagával mutat rokonságot. Ezen vizsgálódásunkhoz két forma kapcsolható: 1. Kiöntőcsöves edények. 2. Kulacsok. Mindkét típus Ny. felé mutat. Mind Nyugaton, mind a Kárpát-medencében több kiöntőcsöves edénnyel találkozunk a germánokkal foglalkozó szakirodalomban. Különösen szembetűnő a bajuvár, langobard, alamann és frank anyagban található párhuzamok sora. Bár Kurt Horedt közöl egy kiöntőcsöves, besimított díszű edényt a moresti (malomfalvi) gepida leletegyüttesből.

22 Talán legközelebb mégis a pannóniai langobard kiöntőcsöves edények állnak a kérdéses avar kerámiához.

23 Bár Bóna István a langobardok elvonulását 568-ban tervszerű visszavonulásnak fogja fel, mégsem kell feltételeznünk azt, hogy az elvonulás teljesen légüres teret hagyott volna maga után Pannóniában. A népvándorlás népeinek hullámai sem voltak képesek eltüntetni és kiirtani azt az alaplakosságot, mely a romanizáció anyagi hagyományait megőrizve, mindig továbbvitte, új formakinccsel gazdagítva, új és új tartalommal töltve meg azt. Ezen feltevésünket nem csupán a technika továbbélésével magyarázzuk, hanem az új formák megjelenésével is. Az új forma megjelenésének tisztázásához kétségtelenül szükséges a kulacsok problémájának megoldása. Már Horváth Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy a kulacsok megjelenése a VII. századra tehető.

24 Ez arra enged következtetni, hogy a Kárpát-medencében az avarok előtt nem használták ezt a formát, de azt is jelenti egyben, nem valószínű, hogy az avarok hozták magukkal Keletről. Párhuzamokat e korból alamann és frank területekről ismerünk tetemes mennyiségben.

25 A hailfingeni temető 268. sírjából került elő kulacs,

26 és ismeretes számunkra az Oberfiachtból származó fakulacsok problémája is, melyek alamann területekhez 83