Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Rosner Gyula: Újabb adatok Tolna megye avarkori történetének kutatásához

59. Szőreg „A". (Csongrád m.) — 2 db. kiöntőcsöves edény. — 1 db. kancsó. 60. Tiszabercel. (Szabolcs-Szatmár m.) — 1 db. kiöntőcsöves edény. 61. Tószeg. (Szolnok m.) — 1 db. kulacs. 62. Uzd. (Tolna m.) — 1 db. fazék. — 2 db. szilke. 63. Vájta. (Fejér m.) — 1 db. szilke. 64. Várpalota. (Veszprém m.) — 1 db. kiöntőcsöves edény. 65. Várasd. (Tolna m.) — 1 db. kiöntőcsöves edény. Az elterjedési térképekből a következő eredményekre jutottunk: A fazekas központokat a Dunántúl K-i területén kereshetjük. E területről sugárzott ki e kerámia. Hogy miért Kelet-Dunántúlról, pontosabban miért a Dél-Mezőföld területét jelöltük meg úgy, mint a fazekas központok helyét, elegendő azt a tényt leszögeznünk, hogy a jelzett területen találtuk meg nagy tömegében az általunk tárgyalt kerámiát.

15 Talán legszembetűnőbb, hogy a bögrék és szilkék csak a Dunántúl K-i részén fordulnak elő. Ez arra enged következtetni, hogy a legkevésbé értékes kerámia típusok nem kerültek el nagyobb távolságra. A jelzett kisméretű bögrék szállítása nem volt kifizetődő, hiszen méretüknél fogva (három — négy deciliter) könnyen voltak mással helyettesíthetők. S ha figyelembe vesszük a technika bonyolultságát, valamint a szállítási viszonyokat, akkor érthetővé válik, hogy az Alföldre való átvitellel kapcsolatos többletkiadások nem érték meg a kockázatot, szemben a tetszetős és nagy használati értékkel rendelkező kiöntőcsöves edényekkel és fazekakkal. Ha az ötödik térképet, vagyis az összesítőt vizsgáljuk, élesen rajzolódnak ki azok az útvonalak, melyek mentén szállítása és kereskedelme zajlott le e kerámiának. Az anyag ismeretében a fazekas-központok helyét részint Szekszárd, részint Dunaújváros környékére helyezzük. E két területről — világosan felismerhetően — a római utakat felhasználva jutott el az áru távolabbi vidékekre. *! A pannóniai római utak ily módon való felhasználása nem jelenthet számunkra meglepetést, hiszen már Kovrig Ilona megállapította, hogy a megszállásnál mily jelentősen játszottak közre a meglévő és használható római utak

16 és nyilvánvaló az is, hogy a kereskedelemben éppoly mértékben kerültek felhasználásra. A lényegesebb utak a következők : 1. Pécs — Szekszárd — Sárvíz-mente — Tác — Csákberény — Oroszlány — — Szőny. 2. A Balaton É-i partján haladó út. 3. A Limes-menti út. Két útvonal figyelhető meg az Alföld területén : 1. A mai Dunaújvárosi átkelőhelyről kiinduló, Kiskőröst érintő, majd a Körösök mentén továbbhaladó út. 2. Dunaszekcsőről kiinduló, Mélykutat érintő, a Maros mentén tovább-haladó útvonal. — Megjegyezzük, hogy egy Szeged környéki fazekas-központ lehetőségét sem tartjuk kizártnak. Az a tény, hogy kivétel nélkül avar sírokból és a dunaújvárosi telepről ismerjük e kerámiát, arra enged következtetni, hogy az avarok használták ezt a kerámiát. Az esetek nagy többségében vagy gazdag női, vagy gazdag, esetleg lóval eltemetett férfi sírokban fordult elő. Ez a megfigyelés azt is tisztázta, hogy csak a gatdagabb avar családok birtokába kerülhetett ilyen kerámia, tehát meglehetősen magas érté82