Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Rosner Gyula: Újabb adatok Tolna megye avarkori történetének kutatásához

A temetkezések utolsó fázisát a temető DK-i sarkában előkerült, leletekkel meghatározható néhány sír kora adja. A 3. sírban előforduló öntött, indás-díszű kis; szíjvég, öntött csat és bújtató (II. tábla 2; 3 ; 4.) és a közvetlen körzetében lévő sírokban gazdagon előforduló dinnyemag alakú gyöngyök sokasága — a 2. sír nyaklánca (II. tábla 1.) —teszi vitathatatlanná a VIII. századi meghatározást. Ha tekintetbe vesszük az 1. sír helyzetét, nevezetesen azt, hogy a 2. és 3. sírok felett helyezkedik el, teljesen rájuk telepedvén, úgy véljük, a temető még talán a VIII. század utolsó éveiben illetve a IX. század első évtizedében is használatban lehetett. Számunkra ezen írásunkban nem annyira a késői avar anyaggal fémjelzett sírok, illetve ethnikum a kutatási terület, hanem a 38. sírban előforduló világos-szürke korai avar kerámia kapcsán kíséreljük meg felvázolni azokat a kutatási irányokat és lehetőségeket, melyeknek segítségével a D. Mezőföld, tehát Tolna negye területének korai avar fázisát, annak történeti és ethnikai képét megrajzolhatjuk. Talán szokatlan, hogy egyetlen típusú kerámia elterjedésével foglalkozva teszünk kísérletet olyan súlyos kérdések megválaszolására, mely jelenlegi egész kutatásunk területén is homályos probléma. Természetesen nem állítjuk, hogy a vizsgálatok eredménye végleges és minden problémát megold, de mindenképpen leszögezzük kutatásaink irányvonalait.

5 A kora-avar díszkerámia néhány kérdése: Legutoljára Bialeková szlovák kutató tollából olvashattunk összefoglaló és igényes munkát e kérdésről, mely a megjelent szakirodalomra támaszkodván nem jelenthetett teljes tájékozottságot a szerzőnek.

0 A tervezett avar Corpus megjelenése előtt teljes anyagismeretre az irodalom lehetőséget nem nyújtott.

7 így a Bialeková által ismertetett 32 lelőhely anyagával szemben máris 65 lelőhelyet ismerünk. Ennek ellenére nagyvonalakban azonos eredményekrejutottunk, ha vannak más irányba mutató, vagy kiegészítő észrevételeink is. A témát négy területen kívánjuk megvizsgálni: 1. Készítésmód — technika. 2. Elterjedés — Fazekas-központok. 3. A szürke kerámia eredetének kérdései és összetevői. 4. Ethnikai problémák. Technikai vizsgálatainkat úgy végeztük, hogy az ország szinte valamennyi múzeumának anyagát megnéztük és a kérdéses darabokról megfelelő leírást, munkafotót és rajzot készítettünk.

8 Ennek alapján a Bialeková által történt felosztást tovább finomítva, a következő típusok szétválasztása mutatkozott célszerűnek: 1. Kiöntőcsöves edények. (IX. tábla 2.) 2. Füles kancsók. (X. tábla 1.) 3. Palackok. (X. tábla 5.) 4. Kétfülű fazekak. (X. tábla 4.) 5. Kulacsok. (X. tábla 6; 6/a.) 6. Fazekak. (IX. tábla 3.) 7. Szilkék. (X. tábla. 2.) 8. Bögrék. (X. tábla 3.) A javasolt felosztás nem csupán tipológiai jellegű, hanem az edények rendeltetését is némelyképpen meghatározza. A szakirodalom az általunk tárgyalt anyagot követekezetesen díszkerámiának nevezi, ebből következik, hogy a nevezett kerámiát nem használati tárgyként vásárolták meg. 78