Mészáros Gyula (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 1. (Szekszárd, 1970)

Rosner Gyula: Újabb adatok Tolna megye avarkori történetének kutatásához

Ennek ellentmondanak a technikai vizsgálatok. Megállapítottuk, hogy az edények már eleve erősen kopott állapotban kerültek a sírokba. A díszítések, bár elkészítésük alkalmával mélyen bekarcolták a mesterek a vonal-, illetve a hullámvonalkötegeket, mégis jórészt lekoptak, néhol egészen elnyűtt állagúak. Ez a megfigyelés felveti annak a lehetőségét, hogy a mindennapi életben használatos tárgyakkal állunk szemben. Ezt alátámasztják a dunaújvárosi telepen előkerült töredékek is.

9 Hogyan készítették ezt a kerámiát? Az edények leírásánál kivétel nélkül elmondhatjuk a következőket: világos-szürkére égetett, finoman iszapolt, korongolt (néhol kézi korongolt), vonal-, illetve hullám vonal-kötegekkel díszített edények. A technikai vizsgálatok a finom iszapolást egyszerű látásra és tapintásra is igazolják. Ezen túlmenően egy keramikus vegyészmérnök, Scherer Péter segítségével metszeteket készítve arra a megoldásra jutottunk, hogy a szemcsék nem érik el a 0,05 mm-es nagyságot, s ez egyben optimális égetést is biztosított.

10 A világos-szürke szín elérése már lényegesen több feladatot rótt a mesterekre és igen magas szakismereti szintet tételez fel. Megoldást kerestünk vegyi anyagok által való színezés lehetőségeire, de a térképek alapján arra jöttünk rá, nem állott módjukban a helyi anyagok ilyen irányú felhasználása. Sajnos technikai adottságaink nem engedték meg a vegyi kutatást, hiszen hiányoztak a szükséges eszközök — platina tégelyek, precíziós műszerek, de egyszerű mikroszkopikus metszet-vizsgálat adta az indítékot arra, hogy a népi-kerámia művesség területén próbáljuk a magyarázatot megkapni. A megfigyelés a következő volt. A szürke szín a felületek felé kissé sötétebb, mint az edények falának közepén. Megállapítottuk, hogy a színezést nem vegyszeres eljárásokkal érték el. A szürke színt a szén beépülése a kerámia falába okozza. — Kérdés milyen módszerekkef^pftették be a szenet az edényfalba ? Duma György kísérleti úton a következő eredményre és megállapításra jutott: „A nyíltlángú fazekaskemencében a szén kiválásához szükséges redukáló atmoszférát úgy érik el, hogy az égetés utolsó fázisában nagy mennyiségű éghető szilárd anyagot visznek a kemence tűzterébe, de annak elégetéséhez levegőt nem biztosítanak. Mint ismeretes, ha szilárd tüzelőanyagot zárt térben felhevítünk, a hő hatására elbomlik, száraz desztilláció következik be."

11 A színezéshez optimálisan 500, illetve 700 C° hőmérsékletet biztosítani nem jelenthetett különösebb nehézséget a készítőknek, hiszen legalább ilyen hőmérséklet kellett az edények finomra égetéséhez.

12 A szén kiválása, illetve lecsapódása a szénmonoxidból szabja meg a kerámia színét oly módon, hogy minél tovább tartják fent azokat az állapotokat a kemencékben, miket már felvázoltunk, annál sötétebb elszíneződést tapasztalhatunk a kerámia falában.

13 A sírokból előkerült más mellékletek alapján kimondhatjuk, hogy a tárgyalt kerámia, vagyis leletcsoport minden darabja avarokhoz köthető elmékanyaggal került elő. Ily módon felvetődik a kérdés, vajon a nomadizáló korai avarság fazekasai ismerhették-e a korongolást és a már leírt technikai műveleteket? A kérdés megválaszolásához segítségül hívjuk az általunk készített elterjedési térképeket. Az első térkép a kiöntőcsöves edények elterjedését adja. A második a fazekak lelőhelyeit vizsgálja. A harmadik a szilkék és bögrék helyzetét tárja elénk. 79