Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
Katalógus - Tiszabezdéd (társszerző: Révész László)
egyik vége már a kiemeléskor 35 mm hosszúságban le volt törve. 5. A karperectől lefelé 26 mm távolságban, az alkar külső szélén egy gömbös vastöredék, gömbjével lefelé irányulva. A tárgyat már Jósa András sem közölte rajzban, bizonyára a felszedés során megsemmisült. 6. Ugyancsak a jobb alkaron, annak belső oldalán kisméretű, tömör fejű öntött bronz füles gomb gömbjével a csontváz közép hosszvonala felé irányítva. 7. A jobb kéz egyik ujjpercén bronzból öntött fejesgyűrű bevésett nyolcszirmú virágdísszel. 8. A bal alkar külső szélén kifelé irányulva egy nyelv alakú, hártya vékonyságú, porlékony zöldfémlemez. A ruha ujját díszíthette. A tárgyat már Jósa András sem közölte rajzban, bizonyára a felszedés során megsemmisült. 9. A lemezke felett egy kisméretű, két darabból öntött bronz füles gomb. 15. sír (213. tábla): Lovas női sír. Az előbbitől délre mintegy másfél méternyire. Mind az ember, mind a ló csontvázának különösen alsó részei korhadtak el úgy, hogy azok sok helyen fel sem voltak ismerhetők. Az embert levágott bal kézzel temették, mert míg a bal kar a rendes, kinyújtóztatott fekvésben volt a törzs mellett és azzal párhuzamosan, a kézfej tenyérrel felfelé a vállra volt elhelyezve. A csont-váz hossza a fejtetőtől a bokaízületig - a lábujjpercek már teljesen megsemmisültek -153 cm. Az össze-tört koponya haránt átmérője a két falcsont dudornak megfelelőlen 175 mm. Az orr tövétől a tarkócsont legkiállóbb pontjáig 145 mm. A ló koponyája a lábszárcsont vagy inkább a térdízület felett, ennél 30 cm-rel magasabban, az emberi koponya felé tekintve feküdt. Nemcsak a szivacsosabb csontok, de a szárcsontok is úgy el voltak korhadva, hogy azokat csak itt-ott lehetett kiemelni. Azt azonban fel lehetett ismerni, hogy a mellső végtagok egymás mellett összehajlítva felfelé, a hátulsó végtagok pedig szintén egymás mellett észak felé voltak irányítva. Mellékletek: 1. A csontváz jobb felkarja felett és ezzel egy vonalban egymástól körülbelül egyforma, pár centiméternyi távolságban kis egy-, két-, három- és négytagú gyöngyök, a könyöktől váll felé irányuló sorrendben. A nyakszirt alatt két kettős, a bal állkapocs mellett egy kettős, ez alatt egy egyes fehér gyöngy. A ló feje mellett is volt egy kettős üveggyöngy. 2-9. A szegycsonton egyenes sorban egymástól 6 cm távolságban, valamint ezen sorral párhuzamosan a jobb csecsnyúlvány vonalában 4-4, két fél darabból öntött és lazán összeforrasztott füles bronzgomb. A három felső pár egyforma és sima volt. Az alsó pár valamivel nagyobb és a füllel átellenes végük gerezdelt. 10. A teljesen elkorhadt lábszár felső végén egy sodrott, bronzhuzalból készült nyitott lábperec, mely már a kiemeléskor ketté volt törve. 11. A kétkarikás csikózabla a ló mellső lábánál feküdt. 12-13. A körte alakú, lapos szárú, bordázott talpú kengyelek egymás mellett feküdtek a zabIától délre 40, illetve 50 cm távolságban, talpukkal ferdén lefelé. 14. Ovális hevedercsat. 16. sír (214. tábla): Az előbbitől mintegy 5 méter távolságra fekvő sír alighanem nőé volt. A jobb karja a medence fölé volt hajlítva, a bal alkar pedig könyökben meghajtva fel és kifelé volt irányítva. E sírról Jósa András lejegyezte, hogy Vidovich László feljegyzésein nem tudott eligazodni, ami azért sajnálatos, mert „ezen sírban egy részben épen maradt bőr paizs is találtatott peremén körül szegve díszítéssel." Mellékletek: 1-48. A test közepe táján többrétegű vastag kelmedarab feküdt, kívül és közben az alsó rétegen kerek, aranyozott közepű ezüstveretekkel. A 48 db veret az elhunyt ruházatát ékesítette, sajnos az általuk alkotott minta rendszerét nem figyelték meg. 49-64. Minden bizonnyal az ing vagy kaftán nyakát díszítették a gyöngysormintás kerek, kör alakban áttört közepű aranyozott ezüstveretek (16 db), melyek közül hatot csüngőtaggal szereltek fel. 65-68. Arról nincs információnk, hogy hol helyezkedett el a négy nagyobb, gyöngysormintával övezett dudorral ékesített ugyancsak aranyozott ezüstveret. Jósa András a fent ismerttett díszítményeket - melyek közül többnek az alján bőrmaradványok voltak - vélhette egy bőrpajzs szegélydíszeinek. 69. A jobb kéz egyik ujjpercén kerek fejű köves gyűrű. Elveszett. 70. íjtegez bronzfüggesztője, hátoldalán öt szegeccsel, másodlagosan felhasználva. 24 0 71. Bizánci eredetű, kónikusan hajlított ezüst lemezcsüngő. Felületén sorba és háromszögekbe komponált granulált gömböcskék láthatók. Elveszett. 72-76. 4 db két félből összeállított, öntött bronz füles gomb, az ötödiken háromszögbe komponált granulált gömböcskék láthatók. 17. sír: A 3. és 4. sír közének irányában, de mintegy 1 méternyire kelet felé, a sírsorból „kilógva" feküdt kinyújtóztatva, hanyatt a csontváz, fejjel nyugatnak, lábbal keletnek, 130 cm mélységben. A jobb combcsont feje és nyaka vagy már a temetéskor, vagy később a föld súlyának nyomása folytán le volt törve, és az ízület vápától egészen ellenkező irányban kifelé fordult. Ezen ízület a fejtetőtől 70 cm távolságra esett. A csontváz hossza a fejtetőtől a bokaízületig 166 cm. A ló koponyája a bal combcsont felett 55 cm-re volt elhelyezve, orrával az emberi koponya felé irányítva. A ló lábszár24 0 A 70-76. szám alatti tárgyak elhelyezkedését nem jegyezték fel. 214
