Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Kedves Gyula: A szabadságharc hadseregének szabolcsi katonái
sorgyalogezred és a 6. (Württemberg) huszárezred újoncozási kerületébe esett, s a császári-királyi hadseregnek ez a két magyar ezrede egyértelműen a szabadságharc legmegbízhatóbb, és a legnagyobb harcértékkel rendelkező alakulatai közé tartozott. Ebbe a kerületbe Szabolcs mellett Szatmár, Bereg, Ugocsa és Máramaros, valamint a Hajdúkerület tartozott. Mindkét ezred teljes létszámmal csatlakozott a szabadságharchoz, miután a gyalogezred ritka kivételként teljes egészében (még a gránátos osztálya is!) Magyarországon tartózkodott, a huszárezredet pedig éppen Batthyány erőfeszítésének köszönhetően 1848 nyarán haza vezényelték Galíciából. Egyik százada pedig hazafiságból adott fényes példát 1848 májusában, amikor Galíciából szökött haza nyilvánvalóvá téve, hogy immár előrevalóbb a magyar katona számára a nemzet, mintsem az uralkodó szolgálata. A Lenkey-huszárszázad tette ugyan komoly bonyodalmat okozott a magyar kormányszerveknek, de emocionális hatása felmérhetetlen volt a császári-királyi katonaság magyar legényei számára, s ez jelentette a legnagyobb lelki erőt a többi huszár őszi tömeges hazaszökéséhez. Nem véletlen, hogy Szabolcs a legelsők között volt a törvényhatóságok sorában, amelyek a hazaszökött huszárok büntetlenségét kérték a kormánytól, hiszen ezt sugalmazta az ezrednek a katonai hatóságok nevében eljáró (s a megyét irányító „uraimékkal" atyafiságos kapcsolatban lévő) őrnagya, a kemecsei Répásy Mihály is. О lesz majd az egyik szabolcsi honvéd tábornok, miután a katonáit elhagyó ezredes és alezredes hiányában átveszi a Jellacic ellen vonuló ezrede parancsnokságát, s a harcmezőn és a hadseregszervezésben egyaránt helytállva a szabadságharc lovasságának első számú vezetőjévé emelkedik. A keze alatt szolgált szabolcsi huszárok pontos számát nem tudjuk, mint ahogyan a bakákét sem. A két ezredlétszámból továbbá a kiegészítő kerületet alkotó vármegyék lakosságszámából és az újoncozás gyakorlatából azonban helytálló következtetésre juthatunk. Ennek alapján valószínűsíthető, hogy Szabolcsból 1400 főt meghaladó katonaságnak kellett szolgálnia a császári-királyi hadseregben, döntő részben a két említett ezredben. Miután szabad toborzással máshonnan is tudtak újoncozni az ezredek, ami különösen a huszároknál volt bevett szokás, ennél a létszámnál biztosan kevesebben kerültek ki a megyéből. Már csak azért is így lehetett, mert a huszárezred is a hadilétszámnál kevesebb legénnyel érkezett az országba. Ezekből adódóan a három zászlóaljból és egy gránátos osztályból álló sorgyalogezredben 800-900, a négy osztályból és egy tartalék századból álló huszárezredben pedig 300-350 szabolcsi legény kerülhetett a szabadságharc hadseregébe, akikről különös módon rendszerint megfeledkeznek, amikor számba veszik a '48-as honvédeket. Pedig nem akármilyen egyéniségek akadtak közöttük. Mindenképpen érdemes megemlíteni a Don Miguelek sorából a 2. zászlóalj parancsnokát, a nagyhalászi Csuha Antal őrnagyot, aki az elsők között kapcsolódott be a hadseregszervezésbe, s május végétől az Országos Nemzetőrségi Haditanács gyalogsági osztályának főnökeként pótolhatatlan munkát végzett. A későbbiekben Pétervárad várparancsnokaként érdemelte ki a honvéd tábornoki rangot. Az ezred kiképző altisztjei is fontos szerepet játszottak a honvédtoborzás majd az őszi újoncozás során a katonai fegyelem megteremtésében és az alapvető szakmai ismeretek átadásában. Kiemelkedik közülük a kislétai Tatár József, aki a legjobb alakulatok közé fejlődő 48. honvéd zászlóaljban kamatoztatta 1848 szeptemberétől tapasztalatait, s Budavár bevételénél а III. osztályú katonai érdemrendet is kiérdemelte. Ezt követően tisztté emelték a legendás szabolcsi zászlóaljban. A cserepeskenézi Szentmarjay Pál obsitos őrmesterként kapott hadnagyi kinevezést a 43. honvédzászlóaljba, ahol 1848. késő őszén a kiképzés egyik vezető egyénisége lett. A Don Miguel altisztek legnevezetesebb tette azonban a péterváradi erőd ellenség kezére való átjátszásának megakadályozása volt, amelynek következtében Heinrich Hentzi vezérőrnagyot eltávolították a várból. Ebben a 34 éve szolgáló nyíregyházi Kanyuk Jánosnak volt meghatározó szerepe, amiért a honvédseregben századosi rangig emelkedett altisztet 57 évesen is kényszersorozással büntették a szabadságharc leverését követően. Az ezred szabadságharc oldalán való megtartásában mérföldkő volt az altisztek decemberi fellépése ingadozó tisztjeikkel szemben. Ekkor a kisvárdai boltos-segédből lett fiatal altiszt, Schaller Antal játszott meghatározó szerepet. A huszárok közül a szakolyi Jelics József kapitány tűnt ki sorozatos vakmerő akcióival, az isaszegi csatában még а III. osztályú katonai érdemrendet is elnyerte. Pedig szelíd lelkületű embernek született, s teológushallgatóként állt be a Württemberg-huszárok közé még 1830- ban, hogy 18 évig tartó szolgálat után legyen tiszt, már a magyar kormány előterjesztésére. Hasonló pályát járt végig a gávai Bakó Sándor is, aki az 1830-as években az ezredben huszártisztként szolgáló földije,
