Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Bene János: Szabolcs vármegye a honvédelemért 1848-49-ben
Az avatójegyzékeket áttekintve a 623 újoncból végül 604 Szabolcs vármegyeit találunk, akiket az alábbiak szerint csoportosíthatunk: Életkor17 éves 18 éves 19 éves 20-25 éves 26-30 éves30 év fölötti 604 fő 2 131 77 289 64 41 Foglalkozás Földesúr Értelmiségi Mesterember Földműves 604 37 (6,1 %)18 (3 %) 86 (14,3 %) 463 (76,6 %) Az újoncok társadalmi megoszlását tekintve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a túlnyomóan agrárgazdasággal foglalkozó vármegyénkben a földműves réteg meghatározó számban vett rész a zászlóalj legénységi állományában, magasan az országos 65,7 %-os arány felett, ugyanakkor az iparos és az értelmiségi réteg „alulreprezentált" az országos 20,6 % (iparosok) és 6,2 % (értelmiség) arányával szemben. A földesuraknak a földművesekhez hasonlóan magas aránya, az országos 4,6 %-al szemben mutatja, hogy Szabolcs vármegye társadalmában a kis- és középnemesség jelentős számmal bírt és meghatározó volt a megye életében. A mesteremberek közül ács: 12, csizmadia: 10, kőműves: 7, suszter: 6, kovács: 6, asztalos: 6, szabó: 5, molnár: 4, takács: 4, kertész: 4, gubás: 3, kötélverő: 2, pék: 2, szíjgyártó: 2, kalapos: 2, kerékgyártó: 2, bodnár: 2, mészáros: 1, lakatos: 1, tímár: 1, zenész: 1, gombkötő: 1, üveges: 1, pipacsináló: 1. Az értelmiségi rétegbe 10 tanuló, 2-2 gazdatiszt, nevelő és ügyvéd, valamint 1-1 sebészsegéd és gyógyszerész tartozott. A sorozó bizottság a beavatott újoncok közül 15-öt altisztnek, 2-őt pedig főtisztnek ajánlott. A beavatottak közül 15-en korábban már hosszabbrövidebb ideig szolgáltak a császári-királyi hadseregben. Az alkalmasnak ítélt újoncokat a kormányzó bizottmány június 16-iki döntése értelmében szekereken vitték Debrecenben. Ennek érdekében Szunyogh Rudolf helyettes alispán 125 fogatot rendelt ki, s őrizetként lovas nemzetőröket. A fuvarozók díját is meghatározták, minden újonc után 40 krajcár, a lovas nemzetőrök két napi díja pedig egy ezüst forint. A kormányzó bizottmány ezen ülésén köszönettel nyugtázta Nyíregyháza polgármesterének és Somossy Ignác balkányi birtokosnak azon felajánlását, hogy a nyíregyházi és a balkányi újoncok Debrecenben szállításának költségeit magukra vállalják. Szabolcs vármegyének a toborzás körüli buzgólkodásáról fest hiteles képet a kormányzó bizottmány 1848. június 19-én tartott ülésének jegyzőkönyve: „Kül s bel ellenektől zaklatott édes magyar hazánk szabadsága, s épsége védelmére felhívó ministeri erélyes szózat megyénk polgárai kebelébe hű visszhangra találván, siettünk a haza megmentésére anyagi áldozatokkal járulni. S a katonai toborzó biztost be nem várva, megyénk egyénei buzgó közremunkálása által toborzott egyének közül az önkéntes honvédsereghez 628, a Turszky nevét viselő 62-ik számú gyalogezredhez 230, öszvesen 858 újonczot soroztattunk be, s azokat állomás helyökre Sz[abad] K[irályi] Debreczen városába már el is szállíttattuk. Ezenfelül a toborzási s honvédelmi költség fedezésére hatvanezer pengő forintot, az e jelenig adómentes földbirtokos osztály által fedezendőt ajánlva. Azon öszvegnek, valamint más önkéntes ajánlatoknak beszedésére kirendelt küldöttségeink hazafiúi buzgalommal fáradoznak. Midőn azonban a honvédelmi segedelmezésnél közremunkálunk, úgy vagyunk meggyőződve, hogy nem többet, mint honpolgári mulaszthatlan kötelességünket teljesítjük" A történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy a segedelempénzek beszedése igen vontatottan haladt, mind a megyebeli birtokosok (gr. Dessewffy Emil, Némethy József karászi birtokos, Drevenyák Ferencné Eördögh Magdolna taktakenézi birtokos, gróf Vay Ábrahám csegei birtokos), mind a megyében földet bíró közösségek (Debrecen, Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló stb.) tiltakoztak, s igen nehezen álltak rá a fizetésre. 1848 júniusában a közadakozás is fellendült, s nemcsak a tehetősebb nemesség, az iparral, kereskedéssel, haszonbérlettel foglalkozó zsidóság adakozott, hanem a haza oltárára kerültek a falusi nép fillérkéi is. A dögéi bíró július 2-án például 4 pengőforint 42 krajcárt küldött be Kállóba. De gyűlt másfajta anyag is! Ezekről az alábbiak szerint intézkedett Szemere Pál őrnagy, a 10. zászlóalj parancsnoka: „.. .amennyiben azok a felruházás fegyverkezéshez anyagul szolgálhatnak természetesen a Zászlóaljhoz szállíttassanak. Ilyenek lehetnek: bőr, vászony, kék és barna posztó, azon ajánlatok ellenben mellyek illy végre nem használhatók, tétessenek pénzé, s tsak pénzben küldessenek által..." Július folyamán az Állandó Bizottmány, a 10. zászlóalj parancsnoksága és a hadügyminisztérium szinte állandó levelezésben állt, nem
