Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Művészettörténet - LŐVEI PÁL: Újabb ismeretek a Sárkányrend emlékeiről
262 LŐVEI PÁL A várat mindenesetre valószínűleg maga Maróti János építtette, miután 1397-ben adományba kapta a birtokot." A horvátországi sárkányrendi emlékeket feldolgozó lvan Mirnik a valpói domborművön kívül egy az 1987-es jegyzékben még ugyancsak nem szereplő, sárkánnyal övezett dalmáciai címert is bemutatott, a Statileo család Trogir közelében, a Trogirsko poljén álló egyik várának (Seget Donji) tornyát díszítő címerkövet." Erről a magyarországi kutatás már 1997-ben információt szerzett Josip Stosic-tól, a Zágrábban Jadranka Damjanov és a Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság által rendezett horvát-magyar művészettörténeti szimpózium vitájának során. 2 4 A kerek címerpajzs jobb haránt pólyával osztott, a felső mezőben heraldikus rózsával; alatta feliratos kőtáblán a Statileókra utaló felirat olvasható, 1516-os évszámmal. Ez a címer csak részben egyezik a dalmáciai család Magyarországon tevékeny tagja, Statileo János erdélyi püspök (T1542) kopott felületű sírkövének" hasított címerpajzsával, amelynek heraldikailag jobb oldali mezőjében a rokon Beriszló család címere látható, két keresztbe tett kard fölött bizonytalanul kivehető motívummal (heraldikus liliom), bal oldali mezőjében pedig a Statileók ősi címere, a jobb haránt pólyával - a pólya feletti mező felülete annyira lepusztult, hogy nem állapítható meg, volt-e itt is a trogirihez hasonlóan rozetta. A középkori Magyarország területén a Sárkányrend jelvényeivel ékes, fennmaradt vagy forrásokban említett műalkotásokban már eddig is leggazdagabb Perényi család 2 6 „gyűjteménye" is bővült újabb ilyen emlékekkel. Ujabban vált ismertté a kolozsvári piarista templomból a gyulafehérvári egyházmegyei gyűjtemény kiállításába került miseruha, a 15. század első feléből származó, hímzett casulakeresztjén a Sárkányrend lángkeresztje, az aragóniai Kannarend és az angol Lancaster-ház s-szemekből álló lánca ábrázolásával. 2 7 Ez az összeállítás megfelel a család terebesi vagy nádori ágához tartozó Perényi János tárnokmester (T1458) terebesi (Trebisov, Szlovákia) sírlapján található jelvénygyűjteménynek. 2 81405-ben Zsigmond király elrendelte, hogy a Lajos király, Erzsébet és Mária királynék pecsétjei, valamint az ő maga nagyobb és kisebb pecsétjei alatt különösen birtokügyekben kiadott korábbi okleveleket ellenőrzés céljából mindenkinek meg kell vizsgáltatnia. Zsigmond november 23-án kelt négy hasonló oklevélben erősítette meg a Perényi család másik, nyalábi vagy bárói ágából származó Perényi Péter volt székelyispán (később országbíró; 11423) ezen okból bemutatott privilégiumait és pátensét. Az új oklevelek közül egyiken a kezdőbetű helyét üresen hagyták, egy másikat díszes kezdőbetűvel láttak el, míg a legérdekesebb darabon a díszes kezdőbetűbe királyfejet és egy sárkányt rajzoltak, az utóbbi feje előtt kereszttel - nem a Sárkányrend szabályos jelvényét, de valami ahhoz hasonlót. 2 9 Mivel a rend alapítására 1408 végén került sor - Perényi Péter az alapító tagok közé tartozott -, így a királyi kancellária által 1405-ben minden bizonnyal üresen hagyott helyre utólag, 1408-at követően készülhetett az iniciálé. Az 1987-ben közölt jegyzék összeállítása során elkerülte a figyelmemet az erdélyi Magyarszovát (Suatu) unitárius templomának egyik, a sárkányrendi jelvényt ábrázoló szentélyzáróköve - a szentélyboltozat 22 Engel 1996.1. 454; A kerek tornyot belefoglalták a középkori vár helyén a 18. század közepén épült, a 19. század elején újjáépített, majd a 19. század második felében és a 20. század elején is átalakított kastély épületébe: Scitaroci 2000. 308-317. 23 Mirnik 2008. Fig. 9-10. 24 „A visegrádi Batthyány család számára kőből faragott magyar Sárkány-rend jelvénye, mely a Statilic család trogiri várában található": Stosié, Josip: [Hozzászólása] In: Damjanov, Jadranka (szerk.J: Hrvatska / Madarska / Europa. Stoljetne likovno-umjetnicke veze - Horvátország / Magyarország / Európa. Évszázados képzőművészeti kapcsolatok. Zagreb, 2000. 416. 25 Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance 1. Kolozsvár, 1943. 251, 170. kép., Nagybákay Péter: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13 (1978) 113-130: 122, 17. kép. 26 Lővei 1987. 154-155. 27 Sas Péter: A kolozsvári jezsuita, majd piarista templom kincstára. Kolozsvár, 2007. 73. (183. sz.) - a leírása alapján meghatározható motívumok rendjel voltát azonban a szerző nem ismerte fel. A rendjelek meghatározását ld. Hegedűs Enikő-Takács Imre: Egy lovagrendi jelvényekkel díszített kazula. Ars Decorativa (megjelenés alatt); a miseruha részletének fényképe (a címer és a rendjelvény nem látszik rajta): Hegedűs Enikő: Millenniumi kiállítás /Expozéié miienara / Millenary Exhibition, (kiállítási vezető). Gyulafehérvár / Alba Iulia, 2009, címlapfotó 28 Engel-Lővei-Varga 1983, 37-38; 11. kép., Lővei Pál: Perényi János tárnokmester (41458) sírköve. In: Takács Imre (szerk.): Sigismundus rex et imperátor. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában 1387-1437 (kiállítási katalógus). Budapest-Luxemburg, 2006. 348. (4. 52 kat. sz.) 29 Tringli István: A Perényi család levéltára 1222-1526. Budapest, 2008. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 44.) 146. (278. sz.); képét közli: Művészettörténeti Értesítő 59 (2010) 125; 1. kép (Lővei Pál könyvismertetése)
