Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Művészettörténet - LŐVEI PÁL: Újabb ismeretek a Sárkányrend emlékeiről
ÚJABB ISMERETEK A SÁRKÁNYREND EMLÉKEIRŐL 263 a konzolok címerei alapján is a történeti forrásokban patrónusként szereplő Suki (Zsuki) családhoz, alighanem a Zsigmondtól 1418-ban Konstanzban címereslevelet is kapó János mesterhez, a nevezetes Sukikelyhet készíttető Suki Benedek apjához kapcsolható. 3 0 Mind az 1987. évi, mind a 2006-0S Zsigmond-kiállítás egész sorát mutatta be a magyar királyok - leginkább természetesen a rendet alapító Zsigmond - sárkányos emlékeinek. Újdonságot jelent ebből a szempontból egy portugál herold Angliában őrzött kéziratából Werner Paravicini által közzétett két miniatúra, egyiken Zsigmond császár lobogója mellett a zárt császári koronával és a Sárkányrend jelvényével, a másikon a magyar király zászlója mellett nyitott koronával és ugyancsak a Sárkányrend jelvényével 3 1 - nyilvánvalóan az utóbbi is Zsigmondra vonatkoztatható. Az 1987-ben közzétett jegyzékben szerepelt Mátyás király, egyrészt mint a Sárkányrend adományozója, másrészt mint egy corvina-kötetben a sárkányt címerpajzsa körül, illetve további corvina-kötetekben a sárkány-jelvényt emblémái között szerepeltető uralkodó. 3 2 Újabban Szörényi László mutatott rá arra, hogy Janus Pannonius Jacopo Antonio Marcello velencei patríciusról, hadvezérről (1398-1464) 1455-1458 között írott dicsőítő költeménye (panegyricus) szerint Mátyás apja, Hunyadi János kormányzó is viselt díszes rendjelvényt - mégpedig az ismert alakos ábrázolásoknak megfelelően melle bal oldalán -, és ezzel a jelvényével utóbb Marcellót tüntette ki, akinek nem ez volt az egyetlen hasonló rendi tagsága: 3 3 „Multa huic diversi tribuere insignia reges Sponte sua; in primis modo Parthenopaea Renatus Sceptra tenens; post hunc Francorum summa potestas. Quin et Pannoniae rector, tua cura, superbae, Nobile nuper ei veterum gestamen avorurn Contulit adveniens, unde illi in pectore laevo lgnea gemmati dependet spira draconis. Multis saepe ordo tituli provenit equestris." 3 4 „Küldött is sokféle király ekkor hadi jelvényt önként Marcellusnak: először Parthenope nagy kormányzója, Renatus, majd frankok fejedelme, sőt, a szülőföldnek, gőgös Pannoniának kormányzója ugyancsak adott egy régi, családi ékességet, a bal mellén ő hordta minap még: drágaköves sárkány tűzszín kígyó-gyürüzése. Bőven kapta lovagrendeknek a rangjait is most." 3 5 30 Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest 1977, 119; Weisz Attila: Magyarszovát - unitárius templom. Kolozsvár, 2002. (Erdélyi Műemlékek 36.)., Lángi József-Mihály Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések 1. Budapest [2002] 69. A zárókő fényképe; Jékely, Zsombor: Regions and Interregional Connections. A group of Frescoes in the Kingdom of Hungary from around 1420. Ars 40 (2007) 157-167: 164; a címereslevél: Radocsay, Dénes: Gotische Wappenbilder auf ungarischen Adelsbriefen. Acta Históriáé Artium 5 (1958) 317-358: 353, Abb. 8; a családi kapcsolatok: Engel 2001, Agmánd nem 2. Zsuki (Suky) 31 Manchester, John Rylands University Library, ms. lat. 28, 23. és 77. oldal., Paravicini, Werner: Von Schlesien nach Frankreich, England, Spanien und zurück. Über die Ausbreitung adliger Kultur im späten Mittelalter. In: Harasimowicz, Jan-Weber, Matthias (Hrsg.): Adel in Schlesien, Band 1: Herrschaft Kultur - Selbstdarstellung. München, 2010. 135-206: Abb. 3-4 32 Lővei 1987.160. 33 Szörényi LÁSZLÓ: Panegyricus és eposz Janus Pannoniusnál. in: Uő.: Harmóniára teremtve. Tanulmányok Mátyás királyról. Budapest, 2009. 13-28: 25-26., Szentmártoni Szabó Géza: Nápoly veszedelméről. Trefort-kert 2/4 (2010) 54-59: 56. 34 Teleki Sámuel (szerk.)-Kovásznay Sándor (a szöveget gondozta): lani Pannonii poémata, quae uspiam reperiri potuerunt omnia. Pars prima. Traiecti ad Rhenum 1784, 147 (a költemény 1644-1651. sora; Parthenope = Nápoly, Renatus = Anjou René) 35 V. Kovács Sándor (közrebocsátja): Janus Pannonius összes munkái. Budapest, 1987. 501. (Kerényi Grácia fordítása)
