Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - TRINGLI ISTVÁN: Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt

SÁTORALJAÚJHELY EGYHÁZAI A REFORMÁCIÓ ELŐTT 379 Az újhelyi kiváltságok azonban nem enyészetek el azután sem, hogy a városprivilégium megerősítése elmaradt. A város lakói szabadon választottak bírót és egészen a 18. századig hétfői napokon tartották hetivásárukat, ahogy azt az 1261-es oklevél engedélyezte. A plébánosválasztás gyakorlatáról semmiféle forrásunk nem maradt fenn. A szomszédos Sárospatak, a pataki ispánság majd uradalom központja és névadója szintén kiváltságolt település volt, többek közt az újhelyi privilégiumban kétszer is említették Patak kiváltságait." A város szabadságlevele azonban nem maradt ránk, az első magyar hospesprivilégium, ami a pataki vendégek nevére szólt, valójában a pataki ispánsághoz tartozó Bodrogolaszi kiváltságait foglalta írásba 1201-ben.'

4 A 13. században a pataki kiváltságok nem sokban különbözhettek az újhelyiektől. A 14. század folyamán azonban semmi jele sincs annak, hogy a patakiak beleszólhattak volna plébánosuk megválasztásába. 1330-ban, amikor Patak a Babonicsok birtokában volt, a királyi pár orvosáé voltak a pataki plébánosi jövedelmek, aki azonban nem volt pappá szentelve.'

51389-ben a király nevében az udvarmester intézkedett a pataki plébánia betöltéséről, mert annak kegyúri vagy bemutatási joga (ius patronatus seu presentandi) - így szólt az esztergomi érseknek szóló levél - a királyt illette meg.'

6 Ennek alapján feltehetjük, hogy a gyakorlatban Újhely város plébánosválasztó joga is igen korlátozott lehetett. A plébánia betöltése, amíg a város királyi birtok volt, a királyt, utána pedig a földesurakat illette meg.

1

7 Azt a kérdést nem tudjuk megválaszolni, hogy a királyok tekintettel voltak-e a plébánosok bemutatásakor a város nemzetiségére. Patak, akárcsak Olaszi, a korai magyarországi telepítések közé tartoztak, az ott élő vendégek részben vallonok voltak. Az újhelyi telepesek azonban nem közülük verbuválódtak, arra sem utal semmi, hogy a tatárjárás után oly gyakori délnémet hospesek költöztek volna a Sátor-hegy aljára. 1307-től kezdve több sátoraljaújhelyi polgár nevét ismerjük. A 14. század első feléből származó nevek többsége olyan keresztnév latin alakja, ami semmit sem árul el viselője nemzetiségéről, azonban teljesen megfelel a kor magyarországi névhasználati szokásainak. A későbbi családnevek jórészt magyar hangzásúak, így valószínű, hogy az újhelyi vendégek többsége a város alapításától kezdve magyar volt. A magyarnak feltételezett nevek mellett két, a 14. század első feléből fennmaradt név viselője szláv nyelvű lehetett: egyiküket Szidliknek, másikukat Tót Ivánnak hívták, ők talán szlovákok voltak.'

8 A szórványosan előforduló nevek alapján megállapítható, hogy a város lakóinak túlnyomó része a későbbi középkorban magyar volt. Magyar nevek szerepelnek egy több újhelyi férfit felsoroló, 1475-ben kelt oklevélben.'

9 Míg a pataki plébánosok eleinte idegen származásúak lehettek - a 14. század elején Achilles, majd Vitomerius vagy ltimerius után Conversinus következett - , az első ismert újhelyi plébános neve egyszerűen Mihály volt.

2

0 Nem biztos azonban, hogy a pataki plébánosok két idegen hangzású neve mögött egykori betelepülő leszármazottát kell keresnünk, lehetett az külföldi személy is.

2' Az 1261-es kiváltságlevél másik rendelkezése sokat elárul a korról és az újhelyi plébános helyzetéről. Ugyanakkor, amikor Újhelyet betelepítették, várat kezdtek emelni a várostól délnyugatra fekvő hegyen, amit ettől kezdve Várhegynek neveztek.

2

2 A városalapítás és a várépítés valószínűleg egységes terv része volt. 13 Patak későbbi kiváltságaira: Gulyás László Szabolcs: A mezővárosi önkormányzat funkciói és társadalmi háttere a középkori Hegyalján. (PhD értekezés) [kézirat] Debrecen 2008. (a továbbiakban: Gulyás: Mezővárosi önkormányzat) 30. 14 Fejér V/l. 181.; Pleidell Ambrus: A magyar várostörténet első fejezete. Századok 68. (1934) 8.; Szűcs: Sárospatak 5.; Velük ellentétben Ladányi Erzsébet a régi felfogást próbálta bizonyítani, amikor úgy vélte, hogy az 1201-es oklevelet a patakiak nyerték el, érvei azonban nem fogadhatók el. Ladányi Erzsébet: A „Bodrog-parti Athén" kezdeteiről. Magyar Könyvszemle 117. (2000) 191-198. 15 Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok 1100-1900. Esztergom, 1900. 37. 16 DL 89 555. (Fejér X/3. 93.; Zsigmondkori Oklevéltár. 1-XI. /1387-1424/ Összeállították Mályusz Elemér, Borsa Iván, C. Tóth Norbert, Neumann Tibor. Bp. 1951-2009. [A Magyar Országos Levéltár kiadványai 11. Forráskiadványok 1., 3-4., 22., 25., 27., 32., 37., 39., 41., 43. és 49.] /a továbbiakban: ZsO/1.1053. sz.) 17 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1974. 120. 18 Sátoraljaújhelyi lakosok neveit tartalmazó oklevelek 1350-ig: DL 1709., 1759., 1915., 2059., 4164., 4026. 19 Magyar Országos Levéltár, Bp., Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 223 505., DF 251 390. 20 Achilles: DL 1709., 1751., 1759.; Vitomerius vagy ltimerius: DL 1915., 2059., 2258.; Conversinus: DL 4164. Ez utóbbi oklevélben szerepel Mihály újhelyi plébános. 21 Az Achilles a korabeli magyar névadásban bevett név volt. Fehértói Katalin: Árpád-kori kis személynévtár (Nyelvészeti tanulmányok 25.) Bp. 1983. 27. 22 Déthsy Mihály: Hol állt a középkori sárospataki vár? Hermann Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966) 177-197.; Uő.: Újhely várának története. A sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum füzetei 1. Szerk.: Fehér József Sátoraljaújhely, 1994.