Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - TRINGLI ISTVÁN: Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt
380 TRINGLI ISTVÁN A vár a Patak felé vezető út fölött, Újhely határának Patakhoz közeli részén állt. Megépítése után hol pataki, hol meg újhelyi várnak hívták. Kettős elnevezésének oka egyszerű volt: azért hívták patakinak, mert a pataki ispánság, majd a pataki uradalom vára volt, újhelyinek pedig azért, mert Újhely város külterületén feküdt. Amikor a város alapítólevelét kiállították, nemcsak a város, hanem még a vár sem épült fel teljesen. 1262-ben István herceg a Balogsemjén nemzetségből való Ubul fia Mihály ispánnak, a későbbi Kállai-család egyik ősének adta örök birtoklásra a vár északi tornyát, ami akkor még nem volt kész. 2' A tatárjárás után épült várakat gyakran nevezik menedékváraknak, azaz olyan erősségeknek, amelyeket nem állandó lakás, hanem egy újabb mongol támadás esetére építettek, hogy ott a birtokosok és alattvalóik meghúzhassák magukat. Az újhelyi alapítólevél több pontja is részletesen szabályozta, hogyan éljenek a várba menekült városlakók. A vár királyi terület volt, ahol a várnagy parancsolt, ráadásul ellenséges támadás esetén nemcsak a jogi, hanem a katonai megfontolások is azt diktálták, hogy mindenki, aki a várban tartózkodik, engedelmeskedjen a várnagynak. A néhány lakótoronyból és kerítőfalból álló építmény szűkös helyén összezsúfolódott tömegben - a vár nemcsak az újhelyieknek, hanem a patakiaknak, sőt az egész ispánságnak is egyetlen menedéke volt - a vészhírekkel terhes, felfokozott hangulatban könnyen konfliktusok robbanhattak ki. 24 Erre gondoltak az alapítólevél megszövegezői, akik a hospesek sajátos jogállását minden körülmények között fenn akarták tartani. Ha a várbeliek és városiak közt keletkezett volna vita, annak eldöntését nem lehetett volna csupán a várnagyra bízni, hiszen ő a saját embereinek kedvezett volna. A viszály elsimítását azonban a bíróra sem bízhatták, hiszen a vár nem a város joghatósága alá tartozott, egyébként is, mint a város képviselője, elfogult, gyanús bíró lett volna. Ezért állították a várnagy mellé a várba menekült városiak másik bírájává a plébánost. A két bíró nem saját jogon, hanem királyi (hercegi) felhatalmazásból ítélkezett. A plébános egyszerre volt kívülálló, és a városhoz tartozó személy; egyrészt az egyházi rendhez tartozott, kívülállása a világi társadalmon garanciát jelentett pártatlanságára, másrészt elvileg a városiak választották, így alkalmas volt arra, hogy az újhelyiek megbízzanak benne. Ugyanebből a megfontolásból bízta rá a herceg azt is, hogy a várnagy nem megfelelő ítéletével szemben a herceg (vagy a király) nevében tiltakozzék. A királyi (hercegi) felhatalmazású bírói jogkör és a király (herceg) nevében való tiltakozás a plébános - akárcsak a városiak fölött ítélkező várnagy - elfogulatlanságát sugallta, egyben rászorította a várnagyot arra, hogy igazságos ítéletet hozzon, a városikat pedig arra, hogy az ítéletet elfogadják. Nem tudjuk, hogy az újhelyi plébánosok hányszor éltek az elkövetkezendő évtizedekben ezzel a jogkörükkel, mint ahogy azt sem, hogy az újhelyiek hányszor menekültek a vár oltalmat adó falai közé. A várat ugyan a tatárok ellen építették, első ostromát azonban egy belháborúban kellett kiállnia, valószínűleg 1264-ben. Ebben az évben IV. Béla király és fia, István herceg - aki ekkor az már az ifjabb király címet viselte - közt háború tört ki. István felesége, Erzsébet és gyermekei a pataki várban voltak, amikor a király seregei az erősséget megostromolták és elfoglalták, az ifjabb király családját pedig foglyul ejtették. 2 5 Az ostrommal együtt járó harc valószínűleg a frissen alapított várost is érintette. A várat 1281-ben és egy évvel később is ostrom alá vették. Ekkor a nemrégiben hivataláról letett nádor, az Aba nemzetségbeli Finta lázadt fel László király ellen. Finta feltehetőleg elfoglalta a várat, amit fegyverrel vettek vissza tőle. 2 61285-ben azok a hadak is látták a vár falait, akik ellen a várat emelték. Egy mongol sereg tört be Magyarországra, akik Patakot is feldúlták. 2 7 23 Fejér V/3. 67. (RA 1784. sz.) Zsoldos Attila: IV. László és a Kállaiak ősei. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyvei 42. (2000) 77-87. 24 Castrum Wyhel. Gondolatok a sátoraljaújhelyi vár múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Szerk. Ringer István. Sátoraljaújhely, 2010. 25 Az esetről Erzsébet királyné két későbbi oklevele tanúskodik: Zala vármegye története. Oklevéltár I—II. Szerkesztették Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. Bp. 1886-1890.1. 57 (Az Árpád-házi hercegek és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette Zsoldos Attila. /A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 45./ Bp. 2008. /a továbbiakban: RD/ 90. sz.) és Wenzel 111. 275. (RD 97. sz.). A történtekre: Zsoldos Attila: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években. (História Könyvtár, Monográfiák 24.) Bp. 2007. 49. 26 A pataki vár alatti harcról Kinizsi Göntér ispán adománylevele tudósít, aki „in multis expeditionibus nostris... precipueque ... sub Castro Potok" harcolt. Puky Andor: Adatok Torna vármegye Xll. századi kiterjedéséhez a és a Tomory család történetéhez Történelmi Tár 1883. 211. (RA 3169. sz.) Finta lázadására: Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Bp. 1899/ (reprint 1984.) (a továbbiakban: Pauler) II. 377. és Zsoldos Attila: Téténytől a Hód-tóig. Az 1279 és 1282 közötti évek politikatörténetének vázlata. Történelmi Szemle 39. (1997) 94. 27 Wenzel X. 181. (RD 277. sz.) Az oklevél ugyan 1345 előtt készült hamisítvány, de a pataki domonkos templom felgyújtására, a pataki plébános rabságba
