Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez

77 KOVÁCS LÁSZLÓ Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez x. Az etelközi/Ievediai magyar hagyatékról A magyarság honfoglalás előtti, azaz 895-ig tartó története a történeti, nyelvtörténeti, régészeti, antropológiai, néprajzi stb. tudományterületeket magába foglaló őstörténetkutatás területe, magam speciális ismeretek hiánya miatt sohasem kívántam vele foglalkozni, nehogy illetéktelenként avatkozzam be egy kialakult szakértői kör munkájába. Hozzászólásomban ezért eszem ágában sem volt őstörténeti kérdéseket feszegetni, hanem a magyar honfoglalás kori régészet néhány problémájának áttekintéséhez abból a helyzetből indultam ki, amikor a 830-as évek végétől kezdődően az ősmagyarok 7 törzse már feltehetőleg Etelközben/Levediában, azaz a Don, az Al-Duna és a Kárpátok között lakott." A magyar népesség később megnövekedett a kazár polgárháborúban vereséget szenvedett három kabar/kavar törzs csatlakozásával, amire 850 táján, vagy csak 862881 között került sor,

2 de konkrét és valós számadatok híján a magyar-kabar törzsszövetség népeinek sem a korábbi saját, sem a későbbi együttes létszámát nem lehet megállapítani. Becslések természetesen voltak és vannak, ezek főként egy muszlim forráscsoportban hagyományozott számszerű megjegyzésből indultak ki,

5 de nagyon eltérő végkövetkeztetésekre jutottak, mert a honfoglalás idején 100-500 ezer fővel számoltak.

4 ® Ez az elháríthatatlan felkérésre készített előadás, amely részben általam nem kellő mélységben tanulmányozott témával foglalkozott, eddig csak idegen nyelven jelent meg: László Kovács: Remarks on the archaeological remains of the 9th-10th century Hungarians. In: Research on the Prehistory of the Hungarians: A Review. Papers presented at the meetings of the Institute of Archaeology of the HAS, 2003-2004. (Ed. by Balázs Gusztáv Mende) VariaArchHung 18 (2005) 351-368., Kovács (2005a), s most gyakorlatilag változatlan szöveggel, néhány kiegészítéssel adom közre. Az eltelt időben csak a Kárpát-medencei 10-11. századi temetőkkel dolgoztam, míg a 9. századi témarész tanulmányozását teljesen feladtam, hiszen módom volt alkalmanként tájékozódni Türk Attila e területen végzett úttörő munkásságáról, amelynek kutatástörténeti része immáron kiadásra került: Türk Attila Antal: Adatok és szempontok a szaltovói kultúrkörnek a magyar őstörténet régészeti kutatásában játszott szerepéről. In: Középkori Tanulmányok 6: A VI. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2009. június 4-5.) előadásai. (Szerk.: G. Tóth Péter-Szabó Pál) Szeged, 2010. 261-306. 1 Miután mindeddig nem sikerült az utolsó (két?) ősmagyar őshaza, Levedia és Etelköz területének elkülönítése, a kérdést monográfiában feldolgozó Tóth Sándor László áthidaló jellegű véleményéhez csatlakoztam: „A Kazária, Bulgária és Bizánc periférikus érdekszférájába benyomuló magyarok a 830-as évek végén telepedhettek le a Dontól nyugatra lévő új szállásterületükön. Kazáriához közel eső hazájukat Konsztantinosz nyomán egyaránt nevezhetjük Levediának és Etelköznek. Míg Levedia a magyar törzsszövetség első ismert vezetőjéről kapta nevét, addig Etelköz a törzsszövetség keleti határfolyójáról, az Ételnek nevezett Donról nyerhette elnevezését. Mind Levediát, mind pedig Etelközt egy-egy folyóval írta le a bizánci császár, s tudósítása szerint később a hódító besenyők telepedtek le e helyeken.": Tóth Sándor László: Levediától a Kárpát-medencéig. SzKK 14 (1998) 29-60, 212-213. 2 A 780-889/890 közötti időszakra vonatkozó nézetek áttekintését követő véleményt lásd uo. 66-68. 3 A 913-ban a kiskorú számánida emír, Naszr ibn Ahmad (914-943) gyámja, az emirátus vazírja, Abu-Abdalláh Muhammad ibn Ahmad al-Dzsajháni volt valószínűleg a szerzője Az utak és országok könyve c. elveszett, de a felhasználók fennmaradt írásaiból rekonstruálható szövegű munkának. A mű egyik kivonatolója, az iszfaháni születésű Ibn Ruszta volt, aki feltételezetten a 903 és 913 közötti vagy a 920-as években állíthatta össze a maga művét, amelynek egyetlen, 1254-ből keltezhető kézirata maradt. Ennek a türkökre/magyarokra s egyéb kelet-európai (besenyő, kazár, dunai bolgár és szláv) népekre vonatkozó részei korábbi, a 870-es évekből származtatható hagyományt őriztek meg, s ebben esik arról szó, hogy „a magyar pedig a turkok egyik fajtája. Főnökük 20 ezer lovassal vonul ki. Főnökük neve K.nd.h. Ez azonban csak névleges címe királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik fölöttük ű.l.h-nak hívják.": Zimonyi István: A 9. századi magyarokra vonatkozó arab források. A Dzsajháni-hagyomány. In: A honfoglalásról sok szemmel. (Főszerk.: Györffy György) II: A honfoglaláskor írott forrásai. (Szerk.: Kovács László-Veszprémy László) Budapest, 1996. 55; vö. Zimonyi István: A Dzsajháni-hagyomány. In: A honfoglalás korának írott forrásai. (Olajos Teréz, H.. Tóth Imre és Zimonyi István közreműködésével szerk.: Kristó Gyula) SzKK 7 (1995) 29-33. 4 Néhány példa: indoklás nélkül 100 ezer fő: Zimonyi 1995. 32: 39. jegyzet (3.); feltevésként 350-400 ezer fő: Bartha Antal: A magyar nép őstörténete. MoT 1 (1984) 528; 500 ezer fő., Györffy György: Magyarország története a honfoglalástól [1116-ig], MoT 1 (1984) 646-647. Györffy György „a katonai kíséret és a köznép arányát más, későbbi források alapján 1:4-1:4,5-ben állapította meg, az etelközi magyarság száma szerinte 100 ezer családra, 500 ezer főre rúgott. A honfoglalással együtt járó harcok vérveszteségét 100 ezerre tette, így a megtelepedett magyarságot 400 ezerre, az itt talált népességet pedig 200 ezerre becsülte. Györffy Gy. szerint tehát a Kárpát-medence össznépessége a 9. század végén 600 ezer körüli. Történeti szempontból kérdéses, hogy mennyire tehető a szabad harcosok és családjuk száma, és hogy mennyi a szolganépesség aránya" - véleményezte Györffy eljárását Kováts Zoltán, aki szerint a legújabb kutatási modell szerint az említett össznépesség jóval több, 1,0-1,5 millió lehetett: Kováts Zoltán: történeti demográfia. KMTL 684-685. A véleményeket utóbb áttekintette: Kristó Gyula: A magyar állam megszületése. SzKK 8 (1995) 129-148., Révész László: Kristó Gyula könyvéről. Századok 131 (1997) 226-227; majd táblázatos formában összesítette Horváth Zsolt: Erdélyi István: A magyar honfoglalás és előzményei. MM 3. Budapest, 2002. 99. Az arab forrásokban szereplő lélekszámokhoz vö. Simon Róbert jegyzetét: Ibn Fadlán: Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Arab eredetiből fordította, a jegyzeteket és az utószót írta: Simon Róbert. FO-KF. Budapest, 2007. 66-67: 239. jegyzet.