Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez

78 KOVÁCS LÁSZLÓ Magam sem a fenti végső, sem a köztes értékek realitása mellett nem tudok állást foglalni, ezért a továbbiakban egy kirívóan alacsony

5 becslésből indultam ki azért, hogy az etelközi magyar-kabar temetkezések feltételezhető mennyiségét tekintve minél kisebb hibát kövessek el. Miután az említett vélemény a honfoglaló magyarokat nem több mint 14 000 főnek számította, a legfeljebb két 33 évnyi etelközi generációjuk csupán 30 000 személyt jelentett volna, a magas gyermekhalandóságot ezúttal figyelmen kívül hagyva. Ha pedig a feltételezhető temetkezéseiknek mindössze i%-os feltártságát kérném számon, akkor mintegy 300 etelközi magyar sírt kellene ismernünk, ezzel szemben a szóba jöhető hagyaték - ha a megismerése egyáltalán már megkezdettnek tekinthető - lényegesen kisebb. Az eddig feltárt temetkezések mennyiségét firtató kérdésre adható választ talán azért lehetne a magyar szerzőket kiegészítőlég még inkább a moldáviai, orosz, román és ukrán kutatóktól várni, mert főként a saját területükről begyűjtött lelet- és információs anyaguk, valamint még az ezekre vonatkozó szakirodalmuk is, elsősorban a számukra hozzáférhető. A számunkra pedig az könnyítheti meg az eligazodást, hogy nemrég több ilyen tárgyú írás is napvilágot látott, s ezekben az inkább elfogadható, vagy a korban talán nem egyeztethető, végül az inkább elutasítható adatok egyaránt felbukkantak. Az 5-6 elfogadhatónak ítélt lelőhely néhány sírjának leletanyaga is inkább az ellenérvek hiánya miatt sorolható össze,

6 vannak olyanok, amelyek korban feltehetőleg vagy biztosan későbbiek az ősmagyarok etelközi megszállásánál,

7 másoknál pedig az etnikai 5 Véleményem szerint Vékony Gábor módszere, amellyel a sírleleteikből igyekezett a honfoglaló magyarok létszámára következtetni, nem fogadható el, mert: 1. Mesterházy Károly általában elutasított - vö. 35. jegyzet - generációs vizsgálatainak eredményeképpen kapott 400-417 1-3. generációs temetkezésből indult ki, s ebből az első generációét 222-re redukálta, majd 33 éves generációtávolsággal számolva, 30%

o-es halálozás mellett a középkori statisztikai és régészeti adatokból számított 0,26%-os feltártsági mutatóval 86 247 főt kapott. Ezt soknak találva a mutatót szellemes, de nem tudományos érveléssel 1,56%-ra csökkentette, s ezzel kapta meg a 14 374, azaz kereken 14 000 főt, amely a népesség mindkét nemére és az összes korosztályára vonatkozott, s ebből 5000 férfival számolt: Vékony Gábor: Népesedési viszonyok az Árpád-korban (Demographic conditions in the age of the Arpads - 9-13

t

h centuries). TDÉ 2001, 97-99., uő.: Magyar őstörténet - magyar honfoglalás. Budapest, 2002. 211. A köznép és a vezetőik temetőinek időrendileg merev szétválasztásán és a feltártsági mutató számértékének csűrés-csavarásán alapuló számításai nem fogadhatók el. 2. Saját, ugyancsak elfogadhatatlan számításai alapján a 900 táján a Kárpát-medencei helyben talált lakosságot 1 195 300-1 406 235 főben jelölte meg,, uő.: 2001, 92; 1997-es megfelelő adatai a Kárpát-medencei lakosságra 1 100 000-1 400 000, a honfoglaló magyarokra 20 000 fő: Vékony Gábor: A Kárpát-medence népi-politikai viszonyai a IX. században. Életünk 35:10 (1997. okt.) 1169-1170. Miután véleményem szerint, valós adat híján, semmiféle lehetőségünk nincs a honfoglaló magyarság lélekszámának megállapítására, magam csupán az alábbi felvetéssel élnék. A fent említett 5000 felnőtt, hadviselő férfilétszámot azért tekintem kevésnek, mert elsősorban nekik kellett volna pacifikálniuk és ellenőrzésük alatt tartaniuk a Kárpát-medencei helyi lakosságot, amelynek a legjelentősebb eleme Vékony szerint a 6. században betelepült, finnugor nyelvű székelység (= magyarság), s amelynek létszáma, ha még Vékony 1,2-1,4 milliónyi feltevésénél jóval kisebb is volt, a honfoglaló türk/magyar-kabar szövetségesekének - vö. Vékony 2002. 211-215. (5.) - sokszorosa lett volna, tehát sok fegyverest kötött volna le. Emellett őrizniük kellett volna a keleti hágókat addig, amíg egy esetleges besenyő támadástól tartani lehetett, s mind e közben el kellett volna látni saját gazdasági tevékenységüket is. Ezenfelül jelentkezett volna a közvetlen, majd a távolabbi szomszédok ellen végrehajtott hadjáratok emberigénye is. Miután már a 899-900. évi itáliai hadjáratot legfeljebb mintegy 2000-5000 főre becsült magyar had bonyolította le, ezt, a hazai feladatokra elegendő emberanyag feletti létszámot csak a saját - bár nemrégen a bolgár- és besenyő-magyar háborúban kivérzett - férfiakból lehetett volna kiállítani, mert a könnyűlovas harcmódban gyakorlatlan helyi lakosokból aligha lehetett volna egy-két éven belül a magyar sereg taktikai és fegyverforgatási kívánalmainak megfelelő segédcsapatokat szervezni. 6 Korobcino (Krinicanskij raj., Dnipropetrovs'ka obi.): előkelő szablyás lovasíjász hitelesített temetkezése: O. M. Prihodnűk-L. N. íurilova: The Korobcino find (Ukraine) and some problems of the Hungarian ethnogenesis. ActaArchHung 53 (2002) 183-193., Benkő Mihály: Aranymaszkos ősmagyar vezérsír. A korobcsinói leletről (a Dnyeper középső folyásánál). AntTan 47 (2003) 111-125. Krylos (Galic'kij raj., Ivano-Frankivs'ka obi., Ukrajna.): 1-1 kis köves kurgán alá temetett fegyveres lovassír: Csanád Bálint: Die Archäologie der Steppe. Wien-Köln, 1989. 139., Prihodnük-Curilova 2002 184. Novo-Nikolaevka (Verhnedneprovskij raj., Dnipropetrovs'ka obi., Ukrajna): kurgánba ásott temetkezés: Vladimir Aleksandrovic lvanov: Drevnie ugry-madjary v Vostocnoj Evrope. Ufa, 1999.100: Nr. 4., 101, 96:15. á. 9. Subboticy (Znamáns'kij raj., Kirovograds'kaobl., Ukrajna): 3 siros kis temető, a 2. sz. férfisírjában a hazai leletanyagban ismeretlen emberábrázolásos - vö. Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok hitvilága és a monoteizmus (Die Glaubenswelt der landnehmenden Ungarn und der Monotheismus). Hiedelmek, szokások az Alföldön. I. (Szerk.: Nóvák László) Nagykőrös, 1992. = A)MK 7, 95-105 - aranyozott ezüst öweretkészlettel. A leleteket a feltárói a 9. század 2. fele és a 10. század eleje körüli időre keltezték, olyan helyben maradt magyarok hagyatékának tekintve, akik az új területfoglaló besenyők közé ékelődtek: N. M. Bokij-Sjvetlana] A[leksandrovna] Pletnéva: Zahoronenie sem'i voina-kocevnika X v. v bassejne lngula (10

,

h-century family burial of a nomad warrior in the Ingul river basin). SovArh 1988.2,99—115., N. M. Bokij—Szfvetlana] Ajlekszandrovna] Pletnyova: Nomád harcos család 10. századi sírjai az lngul folyó völgyében (Gräber einer nomadischen Kriegerfamilie aus dem 10. Jh. im Ingul-Flußtal). ArchÉrt 114 (1989) 86-98., lvanov 1999. 100-101: Nr. 5., 101-102, 96: 15. á. 11., Prihodnük-Curilova 2002. 184. A magyar szakértők elfogadták a 9. század 2. feléből való keltezésüket: Erdélyi István: A fordító hozzászólása N. M. Bokij és Sz A. Pletnyova cikkéhez. ArchÉrt 114 (1989) 98., Bálint 1989. 142., Bálint Csanád: A 9. századi magyarság régészeti hagyatéka. In: Honfoglalás és régészet. (Szerk.: Kovács László) A honfoglalásról sok szemmel. 1. (Főszerk.: Györffy György) Budapest, 1994. 43., Bálint Csanád: A kora-középkori kelet-európai steppe régészete és a 9-10. századi magyarok. MT 103 = 41:8 (1996. aug.) 943., Fodor István: Leletek Magna Hungáriától Etelközig. In: Honfoglalás és régészet, 55. Tvérdohleby (Kobeljac'kij raj., Dnipropetrovs'ka obi., Ukrajna): bronzkori kurgánba ásott férfisír, amely a beszolgáltatott mellékletei alapján a 9. század második felére keltezett: lvanov 1999.100: Nr. 3., 101, 96: 15. á. 10. Zaplavka (Magdalinivskij raj., Dnipropetrovs'ka obi., Ukrajna): 3 kurgántemetkezés a 9. század 2. feléből: lvanov 1999. 99-100: Nr. 1., 101-102, 96: 15. á. 7. 7 Talán már az új haza 9. század végétől létesített magyar határvédő vagy egyéb szerepű (pl. a keletről érkezett muszlim kalmárokat a hágókon keresztül a Kárpát-medencébe vezető) közösségének temetői: Przemysl (wdj. Przemysl, Lengyelország): Bálint 1989.139. (6.)., Sudova Visnja (L'vivs'ka obi., Ukrajna): uo.,