Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez
ÉSZREVÉTELEK A 9-11. SZÁZADI MAGYARSÁG RÉGÉSZETI EMLÉKEIHEZ 87 bizonyíthatósága nem javult. Pedig hogyha a 9. századi népi tömegek antropológiailag sugalmazott és logikailag sem elutasítható, feltételezett továbbélésének hagyatékát a Kárpát-medence egész területén nagyszámú, folyamatosan tovább használt temetőben egyelőre nem találtuk meg, az ilyen sírmezők hiányát megindokolhatnánk azzal, hogy a honfoglalók vezetői a helyben talált lakosságot stratégiai vagy gazdasági okból azonnal módszeresen áttelepítették. Ez esetben viszont a frissen érkezett magyar köznép bizonyára kezdetben elkülönült - és régészetileg is elkülönülőnek feltételezhető - temetői mellett a késő avar kori avar, szláv vagy vegyes temetőknek egész sorát is meg kellett volna azonnal nyitni. Érdekes módon a köznépi temetőkben, sőt inkább a nem mindig biztosan meghatározható köznépi temetőrészletekben meglepően sok kalandozás kori érme került elő, azonban nagy részük gyermeksírból, amelyekben az érmék 0 által meghatározott terminus post quem adatot követő használat és eltemetés ideje eléggé bizonytalan, hiszen a zsákmányszerző fegyveres férfiak érmemellékleténél akár rövidebb, akár hosszabb időszakaszt is jelezhet: rövidebbet, ha a pénztulajdonos által megajándékozott rokon gyermek hamarosan meghalt, s hosszabbat, ha az érme többszörösen öröklődött vagy valamiféle magyarországi ékszerforgalomban is megfordult. Ha azonban elgondolkodunk e köznépi temetők érméinek keltező lehetőségein, akkor témánk szempontjából legfeljebb 1. Berengár itáliai király (888-915) két denára 5 7 jöhetne számításba, hiszen itáliai földről már 898-tól kerülhetett Magyarországra pénz, mert a századfordulón már ugyancsak uralkodó Iszmail ibn Ahmad számánida emír (892-907) e temetőkben legkorábbi, 906/907. évi kibocsátású dirheme inkább csak a század 2. évtizede táján kerülhetett hozzánk, s ki tudja, mikor a földbe, végül pedig a még a 9. században uralkodó Jámbor Lajos (814-840), Kopasz Károly (840-875) vagy Odo (888-898) veretei, nem képezvén önálló 9. századi lelethorizontot, magányos érmeként a keltezésre csak közvetett módon alkalmasak, ugyanis francia érmét nagyobb valószínűséggel inkább csak a francia földet is elérő kalandozások kezdetétől, 910-től lehetett szerezni. Mindebből az következik, hogy a 10. század kezdetén használatba vett köznépi temetők elkülönítésére a sírjaik külföldi érmemellékletei aligha alkalmasak. Ha volna vagy egyáltalán készíthető lenne az összes többi sírleletet feldolgozó évtizedes részletességű tipokronológia - amiben jelenleg nem hiszek -, akkor a korainak tekintett tárgyak megléte alapján lehetne e gyors temetőindításokat kiválasztani. Ilyen tárgylista nem lévén, talán közelebb járhatunk a valósághoz, ha minden olyan teljesen feltárt temetőt korai létesítésűnek tekintünk, amelyet nincs okunk későbbinek ítélni. 5 8 Egy bizonytalan értékű lépéssel továbbmenve, az is elképzelhető, hogy a magyar fejedelemség minden olyan, nem a 9. századból tovább használt temetőjét, amely korai, már a 9/10. század fordulójától megkezdett használatú is lehet, és nem tartalmaz nagyobb típus- vagy egyedSzőke 1962. 28-33 (53.). Az időközben teljesen feltárt és publikált temetők: Csekej (Nyitra m.; Cakajovce, okr. Nitra, Nitriansky kraj, Szlovákia)Templomdűlő (Poloha Kostolec), Hajdúszoboszló (HB)-Árkoshalom, Halimba (Ve)-Cseres, lbrány (SzSzB)-Esbó-halom, Ipolykiskeszi (Hont m.; Maié Kosihy, okr. Nővé Zámky, Nitriansky kraj, Szlovákia)-Nagy-Völgy-úti-/Felsőkenderesek-dűlő (Poloha Horné Konopnice), Majs (Ba)-Udvari-rétek, Pusztaszentlászló (Za)-Deáksűrű, Püspökladány (HB)-Eperjesvölgy, Sarkadkeresztúr (Bé)-Csapháti-legelő, Barna-tanya, Sárrétudvari (HB)-Hízóföld, Szabadka (Bács-Bodrog m.; Subotica, Vojvodina, Szerbia)-Vörösegyháza, A temető, Tornóc (Nyitra m.; Trnovec nad Váhom, okr. Galanta, Trnavsky kraj, Szlovákia)-Felsőjattó (Nyitra m., cast' Horny Jatov), Remízka-dűlő. Az időközben teljesen feltárt, de egyelőre még közöletlen vagy csupán előzetes jelentésből ismert temetők: Balatonmagyaród (Za)-Felső-Koloni-dűlő, Hajdúdorog (HB)-Temetőhegy, Magyarhomorog (HB)-Kónyadomb, Rácalmás (Fe)Göböljárás, Tiszalúc (BAZ)-Sarkadpuszta. 56 Az egyetlen többérmés köznépi gyermeki temetkezés Halimba (Ve)-Cseres 775. sírja volt 5 átlyukasztott milánói dénárral, I. Berengár király (888-915), ill. Provence-i Hugo király (926-931) 2, ill. 3 veretével: Kovács 1989. 31-32: Nr. XLlVf. 106-110. (23.) 57 Kál (He)-Legelő 81. sír: Kovács 1989, 34: XL1X. No. 119. (23.); Révész 2008. 216. (48.)., Vörs (So)-Papkert 450. sír: Szentpéteri József: Késő avar kori lovastemetkezések Vörsön/ Somogy megye (Die spätawarenzeitlichen Reitergräber von Vörs). MFMÉ 1984/85-2, 268. 58 Természetesen ebben a vonatkozásban a részlegesen feltárt sírmezőkről szó sem eshet, a későbbi indításúakra pedig néhány példa: amennyiben a magyarhomorog (HB)-kónyadombi sírmező egyetlen, folyamatosan használt temetkezőhely volt, akkor a 10. század végén nyitották meg: László Kovács: István Dienes' grösste Ausgrabung in Magyarhomorog-Kónyadomb. ActaArchHung 49 (1997) 379-382., a pusztaszentlászló (Za)-deáksűrűi temetőt Salamon (1063-1074) vagy 1. (Szent) László (1077-1095) korában kezdték használni: Szőke M. Béla-Vándor László: Pusztaszentlászló Árpád-kori temetője (Arpadenzeitliches Gräberfeld von Pusztaszentlászló). FontesArchHung (1987) 78-79., a tiszalúc (BAZ)-sarkadpusztai temetőt az 1040-es évek táján létesítették: Kovács László: A tiszalúc-sarkadpusztai (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) 11. századi magyar temető. Előzetes jelentés (Der ungarische Friedhof von Tiszalúc-Sarkadpuszta, Kom. Borsod-Abaúj-Zemplén. Vorbericht). ArchÉrt 111 (1986) 222.
