Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Néprajz - MOLNÁR SÁNDOR: Rákóczi-néphagyományok nyomában
498 MOLNÁR SÁNDOR Azt gondolhatnánk, hogy a szabadságharc centenáriumán, az 1800-as évek elején a Rákóczi név új fényt kapott, de nem így történt. Ehhez hozzájárulhatott az ország szomorú helyzete: előbb a napóleoni háborúk fenyegető réme, majd a bécsi kormány súlyos igája és a nyomasztó gazdasági helyzet. Kölcsey Ferenc volt az, aki nemcsak tudta, hogy „Egy nemzet nemzeti életet csak akkor élhet, ha kivívja politikai szabadságát", hanem 1817-ben a „Fejedelmünk hajh..." című versében mindenki számára hozzáférhetővé is tette azt: „S ledőlt országok hamvain Egy szép hon támad fel, Mely lelket tölt, mely szívet ráz Neve zengésivel." Kölcsey után Vörösmarty és Petőfi is behatóan foglalkozott Rákóczival. Vörösmarty Rákóczival kapcsolatos verseiben elsősorban a „nemzeti hálátlanság" eszméje jelenik meg. Petőfi legismertebb, a fejedelemhez kapcsolódó verse a „Rákóczi" című költemény, amelyet 1848 áprilisában írt. Első versszaka: „Hazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk, Oh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk!" Petőfi e verssel nagyban hozzájárult a Rákóczi-kultusz fokozásához: költeményében szinte szentté emelte a fejedelmet. A XIX. század második felének magyar irodalmában is sokan foglalkoztak a kuruc kor költészetével, virágzott az új történelmi romantika. Ez az időszak volt a historizmus fénykora. (Például Arany László ,A magyar politikai költészetről" című akadémiai székfoglalójában részletesen foglalkozik a kérdéskörrel.) Még nagyobb lendületet kap a historizáló irodalmi alkotások terjedése akkor, amikor ismét előkerül a tárogató és vele a kuruc dalok zenei világa. Tudjuk, hogy az irodalmi alkotások nagy hatást gyakoroltak a népköltészetre. így volt ez az 1848-49-es szabadságküzdelmek és a Rákóczi-korszak emlékanyagával is. Terjedésüket a ponyvairodalom is nagyban elősegítette. Történelmi tény, hogy a nemzet bajainak orvoslására irányuló, 11. Rákóczi Ferenc által vezetett katonai szervezkedés során a jobbágyok és a parasztok siettek elsőnek Rákóczi zászlaja alá, akiket az osztrák Habsburg gazdaságpolitika, az idegen zsoldosok kegyetlen viselkedésmódja és a birtokos nemesség népellenes magatartása porig alázott. A mi vidékünk, elsősorban Bereg volt a bölcsője a szabadságharcnak. Sajnos a temetője is ehhez az országrészhez, Szatmárhoz köthető. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért ilyen gazdag e vidék kuruc kori néphagyománya, és miért született két gyűjtemény is ebből a folklóranyagból. Az első a ,Fordulj, kedves lovam!" című, szerzője Ferenczi Imre és Molnár Mátyás, szerkesztője Csallány Dezső, lektora Ujváry Zoltán. A könyvet a Vay Ádám Múzeum Baráti Köre jelentette meg 1972-ben. A második a „Rákóczinéphagyományok nyomában" című válogatás, szerkesztője Molnár Sándor, lektora szintén Ujváry Zoltán, kiadója a Vay Ádám Múzeum Baráti Köre. A folklorisztikai gyűjtéseknek különböző módszerei ismertek. Ferenczi Imre és Molnár Mátyás korábbi példák alapján a diákok segítségével történő gyűjtőmunkát választották. Ez akkoriban, az 1960-as évek elején nem mindig ment simán. A „Fordulj, kedves lovam!" bevezetőjében erről az alábbiakat olvashatjuk: „Ez ügyhöz megkíséreltük megnyerni a Megyei Művelődési Osztályt. A próbálkozás eredménnyel járt." Nézzük, mi lett az eredménye a „hivatalos közeg" által jóváhagyott gyűjtőmunkának. Először is egy olyan kérdőív, mely az új szemléletű folklorisztikai kutatást segítette. Az itt szereplő kérdéssor alkalmas
