Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Néprajz - MOLNÁR SÁNDOR: Rákóczi-néphagyományok nyomában
497 MOLNÁR SÁNDOR Rákóczi-néphagyományok nyomában A magyar történelem királyai, fejedelmei, vezéregyéniségei közül ezer év folyamán csak néhánynak jutott az a megtiszteltetés, hogy a nép megőrizze emlékét és szájhagyomány útján tovább örökítse azt. Szent Istvánról olyan egyházi legendák szólnak, amelyek az évszázadok folyamán sikeresen épültek be a folklórba. Szent Lászlóról már uralkodása idején születtek mondák. Ezek későbbi elterjedésében - a Mátyás mondakörhöz hasonlóan - szerepe volt a ponyvairodalomnak is. A magyar királyok hosszú sorából csak hármójuknak maradt fenn az emléke a néphagyományban. Az utánuk jövők közül még két nagy történelmi alakot őriztek meg a népdalok és mondák: 11. Rákóczi Ferencet, a nagyságos Fejedelemet és Kossuth Lajost, Kossuth apánkat. Az 1703 tavaszán kezdődött és nyolc éven át tartó Rákóczi-szabadságharc nem csak a kárpát-medencei népek történetében, hanem a magyar néphagyományban is mély nyomott hagyott. Az elmúlt évszázadok alatt nagyszámú tanulmány és könyv foglalkozott történelmi jelentőségével. Költők, írók, versben, regényben, drámában idézték Rákóczi Ferenc emlékét. Egy kéziratban ránk maradt hosszú vers, későbbi címén „Rákóczi Ferenc buzgó éneke" volt az első költemény, amely megrajzolta a nagy nemzeti hős alakját. Az ének a szabadságharc első nagy diadala, Nagykálló várának elfoglalása után készült. (A költeményt Badics Ferenc közölte először az Irodalomtörténeti Közlemények 1929. évfolyamában, és meggyőző érvekkel bizonyította, hogy szerzője maga a fejedelem.) „Kardom fölkötöttem, Uram, szent nevedben, Népemet vezetem szép rendelt seregben, Indulásom vagyon te dicsőségedben, Segélj Jézus, segélj szép Szűzzel mentemben." A vers egyben kitűnő önarckép is, megvan benne a nagy fejedelem minden jellemző vonása: vallásossága és erős népszeretete, történeti érzéke és törvénytisztelete, céltudatossága és bátorsága, valamint együttérzése a szenvedőkkel. Egy másik versnek, az „Emlékezzem szegény Magyarországról..." címűnek egy közember a szerzője. A versben Rákóczit, mint a szegény emberek reményét mutatja be. „De az Isten irigyit megcsúfolta, Az sok szegény kérésit meghallgatta, Hazájában ismétlen visszahozta." Ez a vers is, mint általában a kuruc kori költemények, kéziratban maradt ránk, kódexben. A kódexek közül kiemelkedik a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában található Szencsey-kódex. Thaly Kálmán szerint ennek költői lelkű összeállítója Szencsey György volt, akinek több saját művét is tartalmazza a kéziratos könyv. A szerző a kódexbe foglalt versek tanúsága szerint kuruc érzelmű, protestáns ember volt, s a gyűjtést valószínűleg 1704-ben fejezte be. Ez a mű másfél századon át ismeretlen maradt. Időközben az ún. Jankovich-féle gyűjteménybe került. Jankovich Miklós (1773-1846) a magyar régiség szenvedélyes gyűjtője volt. A legtöbb kuruc tárgyú emlék az ő gyűjteményében maradt fenn, részben eredeti kéziratban, részben pedig Jankovich másolatában.
