Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - RATKÓ LUJZA: A tavaszi falujáró-kapuzó játékok

486 RATKÓ LUJZA zöld levelecske, nyitva van az arany kapu, csak bújjatok rajta!" két sora a zöld levélkéket hivatott előcsalogatni a Nap, az élet tavasszal kitárulkozó „arany kapuján" keresztül, míg a „Nyisd ki rózsám, kapudat, kapudat, hagy kerüljem váradat, váradat..." szövege a leány „kapujára" és „várának kerülgetésére" való finom erotikus célzással a tavasz legjellemzőbb érzésére, a szerelemre, s így közvetve a termékenységre utal.

5 A dal „varázsének" jellegét erősítik meg az utolsó sor sámánénekre emlékeztető formulái, a napok visszafelé sorolása is - „Szita, szita, péntek, szerelem csütörtök, dob szerda!"

6 -, de ugyancsak erre utal az a mánfai (Baranya megye) adat is, amely szerint e dallam hangjai elűzték a jégverést a falu határából.

7 A kapu motívuma igen régi szimbólum, melynek sokféle jelentése minden esetben egyetlen fogalomra, az átmenetre vezethető vissza; az átmenetet jelképezi két különböző idő- vagy térbeli állapot, életkor, naptári időszak vagy két világ között, melyeket a kapu össze is köt, de ugyanakkor el is választ egymástól.

8 A dalban szereplő két kapu, az élet „arany kapuja" és a leány „kapuja" is nemcsak hogy analóg, hanem bizonyos szempontból ugyanaz: mindkettő az élet, a születés forrása. Ugyanakkor azonban különböznek is egymástól: a tavaszi zöld ágat és levélkéket előcsalogató „arany kapu" nyitva van, míg a szeretett lány „kapuja" zárva; s ez utóbbi - a testi szerelmet jelképező - kapu kinyitására való felhívást, a „szerelem kapujának" kitárulkozását éppen a természet „élet-kapujának" tavaszi kinyílása teszi aktuálissá. Ennek fényében válik érthetővé a kapuzás mozzanata és a játékhoz kapcsolódó koreográfia is, amely tulajdonképpen a dal szövegének megjelenítése a mozgás nyelvén: a fiatalok - saját maguk játszva el azt, amiről énekelnek - eleven „zöld ágként", „zöld levelecskeként" bújnak át az élet „arany kapuján", hogy az így „életre búvó" aztán maga is „arany kapuvá" legyen, akin keresztül újabb „élet" jön a világra. A kapunyitás és a bújás állandóan visszatérő motívuma analógiás cselekményként megidézi és előrevetíti a természetben zajló tavaszi folyamatokat, s egyben a lehető legegyszerűbb formanyelven megfogalmazott, mégis tökéletes szimbólumát adja a termékenységnek, az élet folyamatosságának, jól tetten érhető ez a jelentés azokban a változatokban, amelyekben körben történik a bújás: ezekben amennyivel csökken a kaputartók és nő a bújók csapata az egyik oldalon, éppen annyival nő, illetve csökken a kaputartók és a bújók száma a másik oldalon - vagyis ez a forma csaknem konkrét módon, a lehető legplasztikusabban jeleníti meg az élet örök körforgását, mégpedig azáltal, hogy egyszerre ragadja meg és sűríti magába mind a kapuzásnak, mind pedig a körformának a lényegét. Zöldágjárás A falujáró vonulás zöld ággal járt változatai mindenekelőtt a Dunántúlon, valamint Északkelet-Magyarország egyes tájain voltak ismertek. A szokás lényege virágzó vagy feldíszített (örök-)zöld ágak, vesszők énekszóra történő körülhordozása a falu utcáin, ami gyakran kapuzással párosult. Elsősorban lányok gyakorolták, de egyes vidékeken a legények, néhol pedig a falu egész lakossága részt vett a szokásban. Időpontja húsvét első, második vagy mindkét napja lehetett, míg egyes vidékeken a böjti vasárnapokhoz kötődött. A szokás, illetve a zöld ág jelentése megőrződött a népi tudatban; egy vicsápapáti (Nyitra megye) asszony megfogalmazása szerint a zöld ág a „tavasz hirnöke, mentek a zöld ágban megmutatni, hogy jön a tavasz".

9 Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a zöld ág szimbolikája jóval élőbb még napjainkban is, mint például a kapuzás különböző mozgás- és térformáiban rejlő, rég elhomályosult értelem. Az örökzöld vagy frissen kirügyezett, kivirágzott ág ugyanis 5 Vö. Bernáth Béla: A magyar népköltés szerelmi szimbolikája. 49. In: Folklór tanulmányok. Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához 9. (Szerk.: Hoppál Mihály Budapest, 1981.16-87., Bernáth Béla: A szerelem titkos nyelvén. Erotikus szólások és egyéb folklórszövegek magyarázata. Budapest, 1986.18-19., 41. 6 Igaz Mária: „Bújj, bújj, zöld ág" /címszó/. In: Magyar Néprajzi Lexikon. 1. kötet. (Főszerk.: Ortutay Gyula) Budapest, 1977. 381. 7 Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok. 1-3. kötet. Pécs, 1940.1. 115-116. 8 Pál József-Újvári Edit szerkesztésében: Szimbólumtár. jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Budapest, 1997. 236-237. 9 Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok - ünnepi szokások. 152. In: Magyar Néprajz. VII. kötet. Népszokás, néphit, népi vallásosság. (Főszerk.: Dömötör Tekla) Budapest, 1990. 102-264.