Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Helytörténet - BENE JÁNOS: Hadik-huszár hagyományőrzés Nyíregyházán a két világháború között
449 B ENE JÁNOS Hadik-huszár hagyományőrzés Nyíregyházán a két világháború között A hagyományos magyar huszárszellem, a huszár elődök tetteinek ébren tartása és őrzése, éltetése a Nagy Háború, a forradalmak, a trianoni békediktátum után újjászervezett Nemzeti Hadseregben, majd a Magyar Királyi Honvédségben teljesen töretlen volt, hiszen az új alakulatokban fölös számban szolgáltak azok a tisztek és tiszthelyettesek, s még legénységi állományúak is, akik katonai pályafutásukat a régi hadseregben, illetve honvédségben kezdték, számukra a huszárhagyományok ápolása természetes volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legrégebbi huszárezrede, az 1702-ben felállított 3. huszárezred volt, mely 1888-tól uralkodói parancs értelmében örök időkre futaki Hadik András gróf tábornagy nevét viselte. Az ezred I. világháborús történetéből-emlékkönyvéből 1 tudjuk, hogy az összeomlás után iratanyaga zömében megsemmisült, vagy a póttest székhelyén, Aradon a románok kezébe került. Az ezred tisztikarának, altisztjeinek és legénységének nagy része a megszállt területeken maradt. Csak néhányan jöttek át a csonka ország területére, közülük a nyíregyházi 4. huszárezredben két főhadnagy, Bányai József 2 és Mikecz Kálmán' szolgáltak. Bányai József a 11. világháború idején már páncélos ezredes, Mikecz Kálmán ezredes viszont végig a 4. huszárezred tisztje maradt. Az 1921. június i-től érvényes hadseregszervezési rendelkezések értelmében a Magyar Királyi Honvédség sereglovasságát négy huszárezred (16 lovasszázad) alkotta. Közülük a 4. huszárezred teljes állományával Nyíregyházára került, a még az Osztrák-Magyar Monarchia idejében épült, az akkori viszonyok között nagyon modernnek számító pavilonrendszerű lovassági laktanyába. Az építéstől kezdve egészen a háború végéig ebben a kaszárnyában szolgált a császári és királyi 14. huszárezred, de Nyíregyháza adott otthont a magyar királyi kassai 5. honvéd huszárezred II. osztályának is. A monarchia felbomlása, az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején a széthulló Magyar Királyság keleti felébe hazaérkezett huszárezredek továbbra is szolgálni akaró legénysége és tisztikara Nyíregyházán gyülekezett, majd a megszálló román királyi csapatok elől fokozatosan a Tisza másik oldalára hátrált. 1920 tavaszán azonban visszatértek, s belőlük szerveződött a 4. huszárezred. A kiképzés, a gyakorlatok, a katonai élet mindennapi teendői mellett az ezred parancsnoksága különös gondot fordított a hazafias nevelésre, a huszárszellem ápolására is. A helyi sajtó, a Nyírvidék tudósításaiból ismert előttünk, hogy szinte rendszeresek voltak a laktanyában a legénység részére tartott szabadelőadások Trianon igazságtalanságáról, a hazaszeretetről, a magyar hadtörténetről, de rendszeressé vált az írás-olvasás oktatása, a méhészkedés fortélyainak átadása, s nem utolsó sorban az alkohol káros hatásainak ismertetése is. Külön szerveződött az altisztek önképző köre, a tisztikar számára pedig a Helyőrségi Tiszti Casino Egyesület, mely 1923. július 15-én tartotta alakuló közgyűlését 51 tiszt részvételével. Az alapszabály szerint a kaszinó célja: ,A katonai és egyéb tudományok ápolása. A bajtársiasság és a közszellem emelése. A társadalmi élet előmozdítása. A tagok anyagi érdekeinek szolgálata. Ezen célok elérésére egy könyvtárat tart fenn, tudományos folyóiratokra és hírlapokra előfizet, felolvasásokat és mulatságokat rendez, s az egyesület vagyonának gyarapodásával megfelelő jóléti és sport intézményeket létesít..." 4 1 A cs. és kir. 3. számú „gróf Hadik András" huszárezred története (a továbbiakban: Emlékkönyv, 1931.) Budapest, 1931. 231. 2 Életrajzát lásd: Bene János-Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-1945. Heraldika Kiadó Budapest, 2006. (a továbbiakban: Bene-Szabó 2006.) 37. 3 Életrajzát lásd: Bene-Szabó 2006.192-193. 4 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzatának Levéltára (a továbbiakban: SzSzBMÖL.) V.B.77. XIII. 457/1925.
