Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - VOFKORI MÁRIA: Havasalja (Egy székely tájegység a 17-18. században)

440 VOFKORI MÁRIA vetünk egy véka ősz gabonát" - vallják 1820 júniusában Oroszhegyen a béesketettek a conscriptoroknak.'

4 A tájegység valamennyi falujában ilyen a határ, ha nem köves, akkor agyagos, keveset ad, és nem túlzás a két úrbéri összeíráskor (1785,1820) egybehangzóan elmondott és akként is megfogalmazott vélemény, hogy egyharmad része ha közepes, a többi annál rosszabbnak mondható. Ez a határ a kor szóhasználata szerint kétnyomásos, azaz két fordulóban művelik. A Habsburgok regnálása alatt megsokasodnak a hármashatár bevezetésére, a föld gazdaságosabb kihasználására irányuló rendeletek. A tájegység sovány földdel rendelkező falvai - ahol állattartás nélkül a földművelés nem tudta biztosítani a megélhetést - tiltakoznak. Nem akarják csökkenteni a legelőt, a nyomáshatárt, hisz a rideg és félrideg állattartásnak részben ez az egyik alapja. „Fenyédi Geréb Ferentz, ]ános és több Fenyédiek Protestációja az hármas Határ felállítása iránt" már 1707-ben megtörténik.'

5 A felvilágosult abszolutizmus évtizedei alatt viszont a faluközösségi autonómiát korlátozó hatalom már büntetés terhe alatt követeli: „Sok Rendben Kegyelmeteknek közönséges Circularisunkkal értésére adtuk az három Határoknak fel állása iránt jött Felséges királlyi, és Méltóságos Királlyi Gubernium többszöri kemény parantsolásait, meg parantsolván kegyelmeteknek hogy az határakot három édgyenlő részekre osztván az három határokat fel állítsák múlhatatlanul. De mégis találtatnak ollyan faluk, kik eddigis mindazon kemény parantsolatok ellen engedetlenkedtek, és az három határt fel nem állitatták tökéletesen, azért Méltóságos Liber Baro Fő Biro Urunk eo Méltósága, és a Continua Tabla mái Napon Két Vice Király Bíró atyánkfiainak eo Kegyelmeknek meg parantsolta keményen, hogy haladék nélkül mindenik maga processusára ki menvén, az Mely faluk még az három határokat jo móddal és igasságosan fel nem állították, Executiokkal, büntetésekkel mindaddig meg ne szünnyenek, míg eo felsége ebbéli Szent akarattyát nem tellyesittetik. Az mely faluk pedig fel állították, elbontását azoknak meg ne merészellyék, nagy és kemény büntetés alatt. Mellyeket mindeneknek ezennel adunk értésekre, hogy az kemény Executiokot, büntetéseket elkerülhessék."'

6 Bár a 18. század észleli már a faluközösség alkonyát, autonómiájának - legalábbis viszonylagos autonómiájának - fennmaradását az is bizonyítja, hogy 1820-ban minden rendelet, szabályozási törekvés és fenyegetés ellenére Havasalja mind a tíz falvában kétfordulós a határ. Létezik még a földközösség elemei közül a rétközösség és erdőközösség, és bizonyos értelemben van még közföld, falunyila is. Itt is így kell történnie az osztásnak, akárcsak Bágyban, hogy „két nyilat ne bírjanak, mert nem enged meg a Falu edgy nyílnál többet, hogy bírjanak."'

7 Az ilyen és ehhez hasonló szabályok is hozzájárulnak a vagyonfelhalmozás gátolásához. A földközösség korlátozza a módosságot, és teszi ezt a fejlődésnek abban a stádiumában is, amikor a közös szántót már nem osztják periodikusan újra, hisz a kettős vagy hármas vetésforgónak, közös legelőterületnek köszönhetően fennmarad az ún. termelési kényszer. A termelés főbb mozzanatait továbbra is a faluközösség határozza meg. Ez a jelenség nem sajátosan székely, nem is sajátosan erdélyi. Analógiákat találunk rá Európa valamennyi paraszttársadalmában, ahol létezett földközösség, j. Thirsk az angol Midland keleti területét kutatva megállapította, hogy a by-law-k (falutörvények, helyhatósági szabályrendeletek) a 12-16. század között világosan bemutatják a közösségi kontroll folyamatát. Ő a közösségi földhasználat alapját a legeltetési jog meglétében látja.'

8 D.N. McCloskey ezzel kapcsolatban kialakítja a legkisebb kockázatra vonatkozó elméletét. Szerinte a falutörvényekből világosan kitűnik, hogy a közösségi szabályozás célja és lényege mindig a legkisebb kockázat fenntartására irányult. Példaként említi az állatok számának limitálását a tarlón és ugaron való legeltetéskor, amely az állatok fertőzési lehetőségeit csökkentette. Felhívja a figyelmet, hogy már Marc Bloch is hangsúlyozta: a szórt parcellák rendszere a természeti csapások, vihar, szárazság stb. ellen adott védelmet." 34 Conscriptio Czirakyana 1819-1820. MOL. F. 52. 118. kötet. 412. 35 UszLt. 14/1792. (A hiányzó irat mutatóbeli tartalma szerint.) 36 UszLt. Közigazgatási akták. 1778 évi 92. sz. irattartó. 37 UszLt. Közigazgatási akták. 1711 évi 7. sz. irattartó. 47. 38 Thirsk, j: Field System of the East Midlands. In: Baker, A. R. H.-Butlin, R. A.

: Studies of Field Systems in the British Isles. Cambridge, 1973. 232-280. 39 McCloskey, D. N.: The Persistence of English Common Fields. In: Parker, W. N.-Jones, E. L: European Peasants and Their Markets. Princeton, 1975. 73-119.