Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - VOFKORI MÁRIA: Havasalja (Egy székely tájegység a 17-18. században)
436 VOFKORI MÁRIA 6. Fancsal * * * 7Szentkirály 10 21 21 9 12 1 13 8. Tibód 5 10 1 11 7 5 10 15 9Ülke 3 3 1 4 3 2 1 3 IO. Oroszhegy 5 18 1 19 6 4 2 6 Összesen 55 104 40 144 56 44 35 79 Táblázatunkból látható, hogy 45 év viszonylatában a birtokos nemesek száma valójában nem változik. 1785-ben a tíz faluban 55, 1820-ban 56 szolgáló emberrel bíró nemes volt. A birtokosok számának falunkénti változása sem számottevő, legfennebb eggyel-kettővel nő vagy csökken, hisz összegük is csak így lehet állandó. 1785-től 1820-ig két falu, Fancsal és Szenttamás teljesen szabadok lakta településsé vált a két úrbéri összeírás tanúsága szerint. Fancsal az 1785-ös összeírásból hiányzik, így reá vonatkozólag nincs összehasonlítási alapunk. Szenttamáson viszont 1785-ben is csak két földesúr, birtokos nemes volt, Tekintetes Kadicsfalvi Török Pál úr és Tekintetes Szombathfalvi János úr, az előbbinek lévén egy féltelkes és házas, külső tartozékok nélküli örökös jobbágya, az utóbbinak pedig egy háznélküli, másoknál lakó örökös jobbágy-zsellér cigánya. Külső appertinentiával, szántóval, kaszálóval egyik szolgáló ember sem rendelkezett, Török Pál uram jobbágyának fél telke is összesen 726 négyszögöl, azaz 0,45 kataszteri hold volt. Ennek a két vagyontalan jobbágyzsellérnek vész nyoma a conscriptiók lapjain, de ez a két falu, Fancsal és Szenttamás tájegységbeli súlyán mit sem változtat, továbbra is Havasalja két legkisebb falujaként tarthatjuk őket számon, legfennebb annyival egészítve ki ezt, hogy a 18. század végére, a 19.század elejére lakossági összetételüket tekintve homogénné váltak. A két szenttamási jobbágytartó neve is sejteni engedi már, hogy a tájegység földesurainak többsége bebíró földesúr (extraneus): nem laknak a faluban, de birtokot, jobbágyot bírnak ott. Az egyik legnagyobb földbirtokosnak számít a környéken a kadicsfalvi Török család, ennek is különösképpen az egyik tagja, Kadicsfalvi Török Pál, akinek például 1785-ben Oroszhegyen, Szentkirályon, Ülkében, Tibódon, Szenttamáson és Zetelakán egyaránt vannak birtokai, és a felsorolt falvakban összesen 32 szolgáló embere van." A 32 szolgáló ember Havasalja viszonylatában nagy számnak tűnik, de a tájegység sajátosságait aláhúzandó meg kell jegyeznünk, hogy az alávetettek nagy száma nem jelentett egyúttal nagy földbirtokot is. Az említett Kadicsfalvi Török Pál például Zetelakán 13 szolgáló emberrel bírt (5 ősjobbággyal, 3 inquilinussal és 5 subinquilinussal), de ennek a 13 embernek nem volt a faluban egyetlen négyszögölnyi intravillanuma és szántója sem, mindössze 2 hold szénarétet mondhattak magukénak, pontosabban ennyi volt uruké birtokjog és az övék használati jog szerint. 2 6 „Mi Török Pál ur Jobbágyai Molnár György még legény lévén semmit nem szolgálok, én Molnár János pedig széna tsinálással és faragással mint egy két hetet szolgálok egy Esztendőbe mit hogy más Házába lakom Házbért Benedek Ferentznének fizetek három Mforintot. Mi fen írt ur Czigány Jobbágyi pedig aratással szolgálánk, míg abba tart, szénában is dolgozunk egy két nap, az után Esztendeig semmit sem" 2 7 - vallják a szolgáló emberek a conscriptornak. Ez a zetelaki példa is rávilágít Havasaljának arra a sajátosságára, hogy a 25 1785-86-os összeírás. MOL. F. 51. 23-24. csomó. ( * = hiányzik a conscriptióból) L. még Jakab-Szádeczky: Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig. Csíkszereda, 1994. 528-529. Szerintük Török Pálnak Udvarhelyszéken 1778-ban összesen 28+3 jobbágya van. 26 Ua. 24. csomó. 27 Uo.
