Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - VOFKORI MÁRIA: Havasalja (Egy székely tájegység a 17-18. században)

HAVASALJA 437 Székelyföldön belül is, mint tipikusan hegyvidéki tájegység, alkalmatlanabb földesúri földszerzésre (a székely nagybirtok tetemes része nem az ilyen és ehhez hasonló tájegységekben található), valamint a székely jobbágy szolgáltatásainak tartósságára, ami nem urbárium, nem egyezményesített kontraktus szerint történt, hanem a hely sajátosságainak, a földesúr kívánalmainak megfelelően, esetről esetre változva. A Havasalján kívül eső környező falvak bebíró birtokosai mellett a tájegység szülöttei közül is kerülnek ki a szomszéd faluban földet bírók: Fancsalról, Fenyédről, Szentmihályról, Tibódból. 1785-ben nemes Fan­csali Sebestyén Ferenc cir 2140 négyszögölnyi (1,33 kataszteri hold) intravillanumot bír Szentkirályon, amely három jobbágya között oszlik meg, a hozzá tartozó külső appertinentiákkal, szántóval, kaszálóval együtt. Tibódi Dakó József úr pedig egy 2484 négyszögöles (1,5 kataszteri hold) appertinentiás belső telek birtokosa saját falujában, Tibódban, s ezen két ősjobbágya van. Ez utóbbi példa azonban a ritkább. Többségben a bebíró birtokosok vannak. A rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a földesurak többsége az Udvarhely környéki falvakból kerül ki, akikhez hozzáadódnak a tájegység falvainak tehetősebbjei. Társadal­mi hovatartozásukat tekintve tehetősebb primipilusok, legtöbbjüket tekintetesként (spectabili) jegyzik a források. Nagy úr, székely főember, grófi címet viselő iliustrissimi comitisként jelzett possessor alig jelenik meg a két úrbéri összeírásban, és jelenlétük sem feltétlenül arra utal, hogy abban a faluban megnövekedett a jobbágytelkek és tartozékaik, illetve a jobbágyok száma. 1820-ban például Ülkében gróf Toldalagi László bir­toka mindössze egy 2 1/4 „bécsi mérő férejű" puszta telek, melyhez három kataszteri hold szántó is tartozik. 2 8 Havasalja példája is igazolja azt a Székelyföld vonatkozásában már elfogadott történelmi tényt, hogy a jobbágytartásnak a vármegyékben és különösen az alföldi megyékben fellelhető módja itt ismeretlen. Nincsenek nagy latifundiumok, nincsenek nagy, több száz, több ezer holdat számláló allodiális földek, a székely nagybirtok felaprózott, és szétszórtan terül el a Székelyföld egész területén. 2 9 Ez a birtokforma nem kedvez a nagy jobbágyfalvak kialakulásának, és különösen nem a jobbágyok létszámbeli gyarapodásának olyan hegyvidéki tájegységek esetében, mint Havasalja, ahol a határ is szűk, növelésének módozatai pedig ­a havas közelsége miatt - gyorsan kimeríthetőek. Miután ismertettük Havasalja társadalmi struktúrájának specifikumait, mindazt, amitől az a székely hegyvidéki tájegységek modellje lehet, vegyük szemügyre, még egyszer számszerűségekbe foglalva a tényeket. A szolgáló emberek száma Havasalján: 3 0 1614 1722 1750 1785 1820 I. Jobbágy 86 55 75 104 44 2. Zsellér 39 11 12 15 24 3­Ház nélküli zsellér ­­33 25 11 Összesen 125 66 120 144 79 28 Conscriptio Czirakyana. 1819-1820. MOL. F. 52. 118. kötet. 449-455. 29 Imreh István: Erdélyi hétköznapok. Budapest, 1997. 45-55. 30 Az adatok forrásaira vonatkozóan lásd az 1. sz. jegyzetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom