Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - VOFKORI MÁRIA: Havasalja (Egy székely tájegység a 17-18. században)
HAVASALJA 431 az oly sokat emlegetett nagy kiterjedésű (széki viszonylatban is a legnagyobb) erdőbirtoka, amely jelentős jövedelempótló foglalkozást kínált. A zetelaki születésű Oroszhegyi Mihály Deák már 1655-ben megénekli a fenyőfa és a zsindelycsinálás felettébb hasznos voltát, mondván, hogy: Ez gazdag városok hová lennének el, és mind az többi is Erdélyben ezerrel, hogy ha nem éltetnek dészkával sendellyel, minden alkotmányok el pusztulna széllyel. 2 Zetelaka, akárcsak Oroszhegy, valóságos zsendelygyár volt, rengeteg fűrészmalommal a Nagy-Küküllőn, és azért tudta Oroszhegyet, a tájegység valamennyi falvát, de majdnem a szék valamennyi települését is megelőzni népességszám, földrajzi - és időnként gazdasági - nagyság szempontjából, mert nem csupán kiterjedt erdejei voltak, de kiváltságos szabad székely település, privilegizált hely volt.' Legelső írott kiváltságát, mely szerint beligazgatása és igazságszolgáltatása tekintetében önkormányzattal bírt, Bethlen Gábor fejedelemtől kapta 1622. szeptember 25-én. Az 1630. március n-i udvarhelyszéki székgyűlésen kihirdetett privilégium a következőket foglalta magába: „E falu lakói oly kopár havasok közti vidéken laknak, hol mindennapi élelmöket is alig tudják megszerezni; azért őket és utódaikat, hogy inkább gyarapodhassanak, minden rovatai, adó, segély és kamarai nyereség, úgyszintén minden hadi szemle, s rendes és rendkívüli hadi szolgálatok alól kivette s mentesítette, oly föltétel alatt, hogy a fejedelem és fejedelmi utódai számára évenként 100 000 zsendelyt szállítsanak Fejérvárra; és hogy jólétök növekedjék s ők az országnak nagyobb hasznára legyenek, következő szabadságokat és előjogokat adta nekik és utódaiknak; 1) Udvarhelyszék kapitányaitól, királybíráitól függetlenek legyenek s a fejedelem fejérvári udvara gondviselőjétől függjenek, de azoktól is csak e védlevél értelmében. Az udvarhelyszéki tiszteknek nyomozást tartani, tőlük bírságot venni szabad ne legyen, közöttük büntetési joga csak a fejérvári gondviselőnek legyen. 2) Szabad egy birót és 12 esküdtet választaniok szokásaik és rendszabályaik szerint. 3) 25 forintos perügyeket végleg elintézhetnek, ha ezt meghaladja az ügy, akkor is, de az elégedetlen fél Fejérvárra fölviheti. 4) Senki közülük magát jobbágyságra le nem kötheti, földjére jobbágyot nem telepíthet, közteher alól senkit kivonniok nem szabad; aki ezt tenné, fogassék el, s csak kezességen bocsáttassák el; ha valaki elszöknék, öröksége s ingóságai, javai foglaltassanak el a község számára. 5) Udvarhelyszék tiszteinek bárminő fizetési vagy szolgálati rendeletei és kényszerítése ellen magukat oltalmazhassák, s e közbeni magukviseletéért csak a fejérvári udvarház gondviselője előtt legyenek feleletre vonhatók." 4 Zetelakát sok mindentől óvta, sok minden alól felmentette privilégiuma, bár ennek megtartása nem bizonyult egyszerűnek az évszázadok folyamán. A szék sokszor megpróbálta maga alá vonni Zetelakát (és vele együtt Udvarhelyszék másik kiváltságos helyét, Oláhfalut is), a község pedig protestált, védte a privilégium által biztosított jussát. 1702-ben születik egy „Szék végzése: Az Oláhfalviaknak és Zetelakiaknak el szakadások iránt" 5 a század második felében, 1777-ben a „Tekéntetes Nemes Szüntelen folyó Tábla" foglalkozik megint a privilégium ügyével, a szék hozzá folyamodván ez ügyben, kérve, „hogy az Nemes Tábla azt meg írja, hogy Constitutio alatt lévő Privilégiumát Zetelaka úgy purificáltatta, hogy az Székkel egy helyre Contribuál; 2 Idézi Haáz Ferenc. Udvarhelyszéki famesterségek. Kolozsvár, 1942. 68-69. 3 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti természetrajzi és népismei szempontból. I. Pest, 1868. 65. L. még Benkő Elek-Demeter IstvánSzékely Attila: Középkori mezővárosok Székelyföldön. Kolozsvár, 1997. 37-38. 4 Jakab Elek-Szádeczky Lajos: Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig. Csíkszereda, 1994. 346-347. 5 UszLt. Közigazgatási akták. 1702. évi 3. sz. irattartó. 4.
