Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - VOFKORI MÁRIA: Havasalja (Egy székely tájegység a 17-18. században)
432 VOFKORI MÁRIA Oláhfalunak más az állapottya, mert eö in Transenta lévén Udvarhely és Csík Székek között minden Transentát Supportálnak, Zetelaka pedig szánt s vet mind szintén Székünkbe akár mellyik falu, derék gazda lévén deszkát, sendelyt készít, melynek nagyobb részét in loco disztribálya, tehát kérése importunitás". 6 Az egykor megadott és törvényesen soha vissza nem vont előjog ellenére Zetelaka nem menekedhetett meg minden köztehertől. A „Nemes Udvarhelyszéki Tisztség" is gyakran követeli a részvételt a szék terheiben, utak, hidak megjavításában. 1791. április 26-án kelt levelében azzal fenyegeti meg az oláhfalvi magisztrátust a szék vezetősége, a „Nemes Udvarhelyszéki Tisztség", hogy ha el nem küldi a 100 szál fenyőgerendát a Budvára alá felállítandó hídra, akkor „azontúl az Oláhfalvi Szekerek a Kiiküllőn lévő Hidakon sohult által nem bocsáttatnak, Minthogy a Zetelakiak már három Nagy Hidakra administrálván fát, arra nem erőltethetnek, másunnan pedig ki nem telik." Ilyen és hasonló kérések okot szolgáltatnak a falvak - jelen esetben Oláhfalu és Zetelaka - közti kisebb-nagyobb ellentétre, viszálykodásra is, egymásnak a széki hatóságoknál történő bepanaszolására. A privilégium, a mentesség megerősíttetése azonban mindennél fontosabb. így 1791-ben „A Zetelaki Communitas ide az Ország Gyűlésére bényújtván alázatos Instantiáját, melyben kéri a Tekintetes Nemes Statusokat, hogy eö felsége eleibe terjesztvén ezen kérését, méltoztattnék Privilégiumokat confirmáltattni". 7 Az 1791-es országgyűlés protocollumában Zetelaka mint taxás hely van feltüntetve, Bíró Miklós és Szegedi Pál küldöttek által képviseltetvén magát. 8 Ugyancsak itt született végzés afelől, hogy mivel „a Regalisták [Hivatalosok] számából sok érdemes Hazafiak ki-hagyattak, és Regalissal nem hivattottak vólna. Ezek iránt végeztetett: hogy ezen tzikkelyben kijegyzett panaszlók közül Oláh-falu és Zetelaka, mivel ezeknek Követtyei az Ország Gyűlésére az előtt-is megjelentek, adassék által a Fő IgazgatóTanátsnak, hogy számokra-is Regalis irattassék." 9 Szigethy Gyula Mihály udvarhelyi kollégiumi professzor 1829-ben még úgy beszél Zetelakáról - és Oláhfaluról is - mint privilégiummal rendelkező „véghelyekről", amelyeknek külön „királybírójuk", 12 esküdtekből álló magisztrátusuk van, és amelyek egészen „Fejérvárig lehordják a sendelyt, hisz fő foglalkozásuk a deszka-fűrészelés és sendely-csinálás". Tehát az erdő és a privilégium biztosították „Pagus Privilegiatus Zetelaka" 1 0 prosperitását, stabil első helyét a tájegységen belül demográfiai szempontból is. A többi település, a másik kilenc falu közül egyedül Oroszhegy rendelkezik hasonló kiterjedésű erdőséggel, de előjoggal már nem. A tájegység nagyságrendileg közepes és törpe falvai az erdőből már nem sokat birtokolnak. Az ülkeiek még a tűzifát sem mindig szerzik könnyen. 1785-ben az ülkei „béeskettettek" azt vallják, hogy „Tűzi és épület Fa az falunkhoz közéi nintsen, de vagyon havasunk s abból élünk; melynek alkalmatlan az Utya és nehezen jutunk hozzá."" Hasonlóképpen szólnak erdejükről a szenttamásiak is: „Tűzi fánk pedig ben az határunkban igen kevés vagyon, hanem az havason többecske vagyon, az honnan két napok alatt hozzuk meg a fánkat." 1 2 6 UszLt. Közigazgatási akták. 1777. évi 88. sz. irattartó. 7 UszLt. Közigazgatási akták. 1791. évi 247. sz. irattartó. 8 Uo. 9 Uo. 10 MOL. F. 49. Vegyes conscriptiok. 12. csomó. 7. sz. 87-88. 11 MOL. F. 51. 24. csomó. 1785-1786. évi úrbéri összeírás. 12 Uo.
