Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Építészet - KOMJÁTHY ATTILA: Szabolcs (Gondolatok a Szűz Mária monostor helyreállításáról)
44 KlSS JÓZSEF melyek pontos helye egyelőre ismeretlen - csupán feltételezhetjük, hogy a II. világháborúban felbolygatott sarkokon álltak. 1 0 A közeledő Millenniumi ünnepségek alkalmával nyújtott kormányzati támogatásnak köszönhetően megkezdődött a földvár helyreállításának szerteágazó feladatkörének meghatározása, a felmérés, tervezés, feltárás, területalakítás egymással átfedésben készülő munkája. A sáncok által határolt belső várudvarban a XV111. század második felétől református, katolikus, izraelita temető működött. 1970-ben szüntették meg a temetkezést. Az ott lévő sírok egy részét exhumálták és a maradványokkal együtt az új temetőbe helyezték át azokat Az izraelita temetőrészben nem maradtak sírjelek, csak az azt határoló rézsű és a sírhelyek nyomai. Az egész belső terület az egykori sírok után ottmaradt gödrökkel, helyenként hantokkal, kidőlt sírkövekkel volt tele, amiket benőtt a bozót és a kaszálhatatlan fű. Helyenként vezettek csak keskeny ösvények az ottmaradt, még gondozott sírhelyekhez. A geodéziai felmérés és a bejárás is csak igen nagy nehézséggel történhetett. így elsőlegesen meg kellett oldani a sírok helyzetének megnyugtató rendezését. Sikerült olyan méltányos megoldással kezdeni a rendezési munkákat, amely mindenki számára megnyugtató volt. Eszerint a még exhumálatlan sírokból a tetemek a sírjelekkel együtt átkerülnek az új temetőbe, az otthagyott, de már exhumált sírhelyek sírjelei a földvárban maradnak a temetőkereszttel együtt az erre tervezett helyen. A kegyeleti kérdések rendezése után a kezelhetetlen területen nagyon nehéz kézi munkával megkezdődött a bozótos irtása. A vadrózsa (Rosa canina) és a bálványfa (Ailanthus altissima) majdnem a földvár felén, óriási területen terjedt el. A bálványfa kiirtása főleg azért volt nehéz, mert azt csak a „csomóra kötött" gyökérzetével együtt lehetett eltávolítani, darabonként. A meredek sáncoldalak minden munkát igen megnehezítenek és veszélyessé tesznek. Az összegyűlt sok teherautónyi gally elszállításának, deponálásának sofőrt próbáló feladata után tárult fel lényegében áttekinthetően a vár udvara. Ahhoz, hogy bármilyen beavatkozás megkezdődjön, engedélyezett tervre volt szükség, viszont a terv készítéséhez a beavatkozások: a kutatás, tisztítás, finom tereprendezés stb. eredményeit kellett volna ismerni. Ennek a problémának áthidalására a folyamatos, többütemű tervezés, művezetés, egyeztetés lehetett csak a megoldás, ami érdekében gyakran és rendszeresen találkozott csapatunk, de közben 1998-ban kiadásra került a helyreállítási engedélyezési terv is, ami az átfogó javaslatok mellett a részletek várható megoldásaira is próbált választ adni. (3. kép) A terv a várudvaron belüli feltáró „utak" vonalvezetését egyszerűen kívánta megoldani a szintén a földvár építésével egy időben készült, Ny-i sánc előtti ciszterna és a Szemere-oszlop körül kialakuló emlékhely érintésével, természetesen a kapukhoz is elvezetve. A mintegy 30 m átmérőjű ciszterna oldalai szigetelő agyagtapasztással készültek, a tetőszerkezetéről lefolyó esővizet gyűjtötték össze. Megőrzése a későbbiekben is az ezer év alatt kialakult formájában történt. 10 Németh 1973.167-179. 3. kép A vár táj- és kertépítészeti terve. (Kiss József, ÁMRK 1998)
