Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - MOHÁCSI ENDRE: A Magyar Királyság területszerzési törekvései Erdélyben Báthory Gábor fejedelemsége alatt
422 MOHÁCSI ENDRE vigyázniok, hogy senki Báthorij segítségére ne ment volna éjjel semmi vigyázások nem levén, Nagy Andreas aki ex inopinato Báthorijhoz tőlünk deficiált". 2 5 Forgáchék Brassón és Törcsváron keresztül menekültek, Radul Serbánnal egyetemben, és Havasalföldön keresztül érkeztek vissza Kassára. Az útjuk viszontagságait mutatta, hogy a hadsereg nagy része vagy éhen halt, vagy megfagyott. A fejvesztett menekülésre persze az is okot adott, hogy a korabeli források szerint Omer pasa Báthory hívására Erdélybe jött harminc ezer katonával. Az, hogy Báthory nem adta meg magát és nem egyezett meg a Habsburg uralkodóval, érthető dolog volt, ám az, hogy a szorongatott helyzetében az erdélyi rendek mellé álltak, az már érdekesebb dolog. A magyarázat viszonylag egyszerű: dacára a kétes híreszteléseknek, hogy erkölcstelen életű és nem „kíméli" a főurak asszonyait, sőt, a vallási ügyekben sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de sok más negatívuma ellenére is kiálltak mellette, mert érezték, hogy Mátyás ezekben a zűrzavaros hónapokban arra törekedett, hogy Erdélyt végképp visszacsatolja a magyar királysághoz. Egyrészt nem akarták a „német" uralmat, másrészt tudták, hogy a törökkel szemben nem lehet épségben megtartani a fejedelemségüket. így Báthory hátrahagyva Weiss Mihály brassói szervezkedését, Váradra ment seregével a magyarországiakat rákényszerítvén a kiegyezésre. Magyarországon sem éreztek máshogy, ugyanis a nádor a rendek és a főurak nyomására belement a Báthoryval való kiegyezésbe. November 14-én írja a feleségének: „Én immár az békességnek tractusához kezdettem, jó módom és alkalmatosságom is volna az dologban, ha az emberek nem impediálnának, és által nem állanának dolgaimban, de ha az ország az békességet kívánja és akarja, csak heába igyekeznek azok, az kik az háborút akarják és szomjúhozzák, mert ha az ország mellettek nem leszen, nem tudom kivel hadakozzanak. Ha pedig Forgách uram még is örüli és kívánja az ló bust és búdosást, ám lássa; én felkelek, és Isten velem levén, haza megyek". 2 6 November elejétől folytak a tárgyalások Tokajban, ahol a még mindig mozgolódó hajdúk dolgát beszélték meg legelőször. Ugyanis Nagy András hadai októberben török segítséggel már Kállót ostromolták, míg Thurzó serege meg nem futamította őket. A tokaji egyezség után Báthory helyzete újra megerősödni látszott. Bár az 1612-es év is hangos volt a csatazajtól a szászokkal való csetepaték miatt és több trónkövetelő is megjelent a portán. Michael Starzer bécsi követ májusban egyezkedett a portával, júniusban Ghiczy András pártolt el Báthorytól Weiss nyomására. Mindezen próbálkozások kudarcba fulladtak, mert a porta nem látta volna biztos kézben Erdély sorsát sem Starzer, sem pedig Ghiczy kezében. Báthory egyre több közeli emberét veszítette el. Még a brassói csatában elesett lmreffy János, a fejedelem tanácsadója, júniusra világossá vált az is, hogy a portára küldött követe, Ghiczy is elhagyta. Sőt Báthory legerősebb támaszát vesztette el Nagy András személyében, amikor az fontolgatni kezdte újra az elpártolást, erre mikor tudomására jutott, megölette őt. Báthory mindezek ellenére bízott a portára küldött követei tárgyalásában, olyannyira, hogy a szebeni szász konfliktust a háta mögött hagyva ecsedi birtokaira távozott. Dóczy András szatmári főkapitány már 1612 februárjában értesítette II. Mátyást arról, hogy Ghiczy elárulta Báthoryt és a törökkel szövetkezne ellene. 27 Báthory jól sejtette, hogy a török nem vette komolyan Ghiczyt, és a Habsburgokkal is sikerült kiegyeznie. A nádor júliusi levelében a császárnak ajánlotta Báthoryt, mert érezte, hogy a fejedelem lassan csak a császárra számíthat, és esetleg később, szorult helyzetben, területi vagy politikai segítséget csikarhat ki tőle. így is lett, Báthory az év második felétől egyre jobban érezhette ugyanis eltávolodását a portától. A havasalföldi fiaskó és Ghiczy árulása után kifejezetten negatívan hatott a török császárra Bethlen Gábor szeptemberi menekülésszerű távozása és elpártolása a fejedelemtől. Bethlen pedig, aki mindig jó viszonyt tartott fent a portával, nem rokonszenvezett Báthory egyre erősödő németbarát politikájával. „És ha Erdély némötté leszön, lássa aztán ő nagysága mit cseleködik. Én némötté bizony soha nem leszök, ha elkerülhetöm. Nem akarok én az hatalmas császár czipójáról elfeledköznem." 2" 25 Draskovich János levele Domitrovich Péterhez. 1611. augusztus 25. Fodor Zsuzsartna-Nagy Zsuzsanna: Magyar főurak levelei a zágrábi püspökökhöz (1611-1703). In: Lymbus. Magyarságtudományi Forrásközlemények. 2006.129. 26 Kubinyi: Thurzó-Czobor levelezés 299. 27 Szilágyi: Erdélyi országgyűlések 60. 28 Bethlen Gábor Mehmet Agának, 1612. szeptember 8. Veress Endre: Bethlen ifjúkori levelei. In: Erdélyi Múzeum, 9. évf. 6. szám, Kolozsvár, 1914. 326.
