Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - MOHÁCSI ENDRE: A Magyar Királyság területszerzési törekvései Erdélyben Báthory Gábor fejedelemsége alatt

A MAGYAR KIRÁLYSÁG TERÜLETSZERZÉSI TÖREKVÉSEI ERDÉLYBEN 423 Az 1611-es büntető-hadjárat Forgách Zsigmond és Dóczy András számára megannyi tanulsággal szolgált. Nem lett volna szabad lebecsülniük egy „megsebzett fejedelem" lehetőségeit és a Porta hozzáállását is rosszul ítélték meg. így amikor 1613-ban hasonló helyzet állt elő Erdélyben, kivártak. Bár még júliusban Dóczynak írt levelében elbizakodva írja Forgách, hogy „Bethlen Gábor mellé gyűlt volt egynéhány török, de azok is eloszlattanak. Az portára bocsátott főkövetünknek is csak mostanság érkék levele, kiben azt írja, hogy minden kívánságinkra jó válaszok vagyon. Az mint írtuk Bethlen Gábor vagy az patyolatot teszi fel, vagy az tenger vizét issza meg, de egyiknek meg kell lenni."

2

9 A hónap végén már kiábrándultabban írta Dóczynak egyre többször emlegetve az egyezségüket: „... kegyelmed nemhogy az confoederatio szerint segítségünkre volna kész, de még pénzünkért sem akar hadat fogadnunk az őfelsége birodalmában, holott őfelsége mind palatínus uramnak, generalis uramnak és talám kegyelmednek is parancsolt felőle még ennek előtte, ... ez az kegyelmed jóakaratjához és az szomszédsághoz nem illenék,... ha ő felsége számára kévántatnék valami had, nem hogy mi azt meg nem engednők, de magunk személyünk szerint is készek volnánk az őfelsége ellensége ellen segítségre menni."'" Nem is számíthatott más segítségre, mert amikor márciusban a pozsonyi országgyűlésen követei nyíltan kiegyeztek a Habsburg császárral, a török végképp elfordult tőle. Naszuf basa márciusban az erdélyi rendeknek és a hajdúknak címzett levelében nem hagyott kétséget a felől, hogy Báthory uralma a végéhez közeledik: „... mert valameddig az tii jó emlékezetű eleytektől keresett zabadságos békességteknek idején Hatalmas Császárunknak hűségében megmaradtatok, mind az ideig Országtok békességben volt. De mikoron az nagy békességben sokáig nyúgonnátok, magatokat elhittétek, és Hatalmas Császár jóvoltáról elfeletkezvén, ellene támadtatok, mely cselekedetetekkel mit használtatok legyen, meg tetszik az magatok Országában való puszta sok kő kéményekről.... Azután Báthorij Gábor választatott vólt tőletek az fejedelemségre, kinek fejedelemségének megerősítésére Hatalams császártól az régi szokás szerint Atnámé és zászló kéretetett, melyek meg is adattak volt. De sok rendben ide küldetetett követeteknek könyörgéséből megértette Hatalmas Császár Báthorij Gábor miatt való sok nyomorúságtokat.... Tudástokra legyen azért, hogy Ő Hatalmasságától ti nektek segítségtekre mostanában szép hadakkal, Kanisai Bekler Bek Szkend. Passa boczattatott, a' végre hogy Isten akarattyából tiitteket Báthorij Gábortól meg zabadiczon."" A török fenyegetés hírére és Báthory könyörgő leveleire elkezdődött a Királyi Magyarországon is a készülődés. A megyék elkezdték a sereg kiállítását. A szatmári közgyűlés augusztus hatodikán rendelte el a minden két porta utáni egy puskával jól felszerelt gyalogos, és minden négy porta után egy lovas katonák kiállítását, akiknek haladéktalanul a szatmári főkapitányhoz kellett csatlakozniuk/

2 A nehézségek itt még nem értek véget, ugyanis azt is elrendelték, hogy az őfelsége katonáinak zsoldja elmaradása esetére azt előre be kellett szedni. Az új portaösszeírások alapján kellett fizetni a „királyi dica három forintjában". De úgy tűnik, hogy ez nem volt elég. A nádor azt írta Dóczy Andrásnak augusztus 14-én, hogy „Az oda való vármegyéknek mind írtuk, hogy maguk is personaliter az insurrectióhoz készüljenek, és azon kívül is mind lovast, gyalogot fogadjanak, hogy ha kívántatik az lovast, gyalogot Erdélynek segítségére be küldjenek."" De Báthory segítségére már nem siethettek a kiállított csapatok. Thurzó nádor október 3-én még a befolyó pénzekre várt: „Én még mind ittSopronin késsem, az vármegyéknek későn való pénznek megküldések miatt. Némely vice-ispányok otthon lógattyák lábokat, és semmire nem viselnek gondot, nem gondolván azt, hogy én itt költök, és az vitézlő népnek fizetetlenségek miatt nem kevés búsodalmam vagyon."'

4 Báthory október 8-án elhagyta Erdélyt és Váradra menekült. Itt gyilkolták meg saját emberei október 22-én. A várva várt lehetőség megnyílt Forgách Zsigmond előtt. Az erdélyi rendek levélben kérték Dóczy Andrást, hogy térjen jobb belátásra, mert ők éltek a szabad fejedelemválasztási jogukkal és meg is választották maguknak Bethlen Gábort. Thurzó György és Forgách Zsigmond ragaszkodtak 29 MOL E 173. Archivum Familiae Dóczy, 1550-1692. l.cs. 30 MOL E 173. Archivum Familiae Dóczy, 1550-1692. l.cs. 31 Felsőmagyarországi Minerva. 1828. 10. füzet. 1919-20. 32 Balogh: Szatmár 370. folio. 33 MOL E 173. Archivum Familiae Dóczy, 1550-1692. l.cs. 34 Kubinyi: Thurzó-Czobor levelezés 304.