Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - MOHÁCSI ENDRE: A Magyar Királyság területszerzési törekvései Erdélyben Báthory Gábor fejedelemsége alatt

A MAGYAR KIRÁLYSÁG TERÜLETSZERZÉSI TÖREKVÉSEI ERDÉLYBEN 421 Mátyás segítségével tudott Mihneán és Báthoryn rajtaütni. Mátyás látva a fejedelem szorongattatását, elérkezettnek látta az időt az erdélyi dolgok rendezésére. A hadi készületek már májusban megkezdődtek. így írt erről a nádor feleségének, Czobor Erzsébetnek: „Itt való állapotunk ebben vagyon; egyik része országunknak itt ezen a földön erősen perel, az második része Tiszán túl az hajdúság miatt nagy nyomorúságot és szenvedhetetlen károkat szenved. Azon leszek édes szívem, Isten velem lévén, hogy az igazságnak szolgáltatás is véghez menvén, és az hajdúságiul is megmenthessük az Tiszán túl való vármegyéket".

2

0 Thurzó Eperjesre hívta össze a magyarországi rendeket, ahol meghozták a szükséges határozatokat. Ezen pontokat a Szatmár vármegyei közgyűlés június 27-én fogadta el. Vagyis „Az eperjesi határozatok szerint a szolgabírák által tett negyedik kihirdetés után haladék nélkül Szatmár városában katonai felszereléssel mindenki a jövő csütörtökön személyesen megjelenni tartozik. Ugyancsak minden járásból minden jobbágytelek után egy kenyeret, négy ház négy tyúkot, abrakot, amit tudnak szénát, a szolgabírók kivetése szerint a megye felkelő népe számára tartoznak adni. Gyalogosok pedig alkalmas puskával felszerelve, az eperjesi határozatok szerint két-két porta után ugyancsak csütörtökre tartoznak megjelenni."

2' A had vezére Forgách Zsigmond lett, helyettese Dóczy András. Mivel az eperjesi gyűlés fő indoka - a nádor leveléből is láthattuk - a hajdúkérdés megoldása lett volna, Nagy András hajdúvezér, mivel látta Báthory „fogyatkozását", úgy döntött, megelőzi a bajt és átpártolt a Magyar Királyság oldalára. Forgách Zsigmond Mátyás döntése után (hogy Báthoryt rendre kell tanítani) nagy vehemenciával fogott hozzá a hadjárat megszervezéséhez, és amikor értesült a hajdúseregek csatlakozásáról szinte égett a vágytól, hogy ne csak rendet tegyen, hanem akár területeket is „visszaszerezzen" az erdélyi fejedelemségtől. Bár Báthory hajlott volna a békességre a Habsburgokkal, de ezzel sajnos elkésett. Bethlen írta még július 19-én, a hadjárat előtt bő egy héttel: „Ő felsége (ti. Báthory) itt benn az országban minden rendeket fejek, jószágok vesztése alatt hívata ujobban táborban, Fejérvárhoz akar szállani, Szebent lovaggal, gyaloggal megerősíti, ez alatt palatínus uramat meg akarja fő követi által találtatni az békesség felől".

2

2 De Forgách Zsigmond feltüzelt buzgóságát nem tudta visszatartani. Thurzó György kendőzetlenül számolt be feleségének a Főkapitány izgatott viselkedéséről: „Forgách Zsigmond uram oly vakokat míelt az táborban, sőt oly dolgot akar indítani én akaratom ellen, kibül nem békesség, hanem nagyobb tűz és zűrzavar támadna, kinek vagy akarom vagy nem, eleit kell vennem. Ő az hajdúságban anynyi reménységét vetette, hogy mind Váradot, az itt kin Erdélyhez tartozó vármegyékkel, sőt Erdélyt is meg akarja venni velek."

2

1 Forgách terve egyszerűnek tűnt. Addig csatlakozni Radulhoz és elfoglalni Erdély minél nagyobb részét és Báthorit ellehetetleníteni, amíg török-tatár segítség nem érkezik a fejedelem megsegítésére. A magyarországi közvélemény örvendezve hallotta a hírt a sorra Forgách és Dóczy kezeire szálló várakról, birtokokról. Augusztus 7-én, Fischer György Szatmárról így írt Dóczynak: „Ha nagyságotok jó tetszése, mivel Máramaros szomszédságban vagyon, jó volna azt az vármegyét az ű felsége hűségére meghódoltatni, melyben talán könnyű módot is találna ember, csak innét szathmár vármegyéből is annak véghez vitelére találnánk kétszáz embert, látván az nagyságtok parancsolatját; ezt isten után végben vivén Máramarosból ismét készíthetnénk annyi hadat, hogy Nagy-Bányát meghajthatnák, annak utána kővár alá és elébb-elébb isten segítségéből; Szamos-Újvárat is talám isten is módjával megadná."

2

4 Forgách Zsigmond hadjárata hamar kifulladt, hiába egyesült Radul Serban csapatával, Báthory addigra hatezer emberével nézett velük farkasszemet a jól megerősített Szeben várából. A fordulat akkor következett be, amikor Nagy András hajdúvezér elpártolt Mátyás seregétől és beszökött Báthoryhoz. Draskovich János horvát bán augusztus 25-én írja tudósítás gyanánt a zágrábi püspöknek: „Az Erdelij dolgok annyira joll succedáltak ekkorigh judex Curiae uramnak hogy az egész országh hozzája hajlott." A levél végén sajnos hozzá kellett tennie, hogy „a nagy wegbelieket kit Váradnál voltak és az utakra köllött volna 20 Kubinyi Miklós: Bethlenfalvi Thurzó György gróf levelei nejéhez, czobor-szent-mihályi Czobor Erzsébethez. Budapest, 1876. 286. 2t Balogh István: Regeszták Szatmár vármegyei jegyzőkönyvéből. Nyíregyháza, 1986. 330. folio. 22 Bethlen Gábor levele Rhédey Ferenchez. 1611. július 19-én. Komáromy András: Vegyes közlések. In: Történelmi Tár 22. (1899) 712-713. 23 Kubinyi: Thurzó-Czobor levelezés 289. 24 MOL E 173. Archivum Familiae Dóczy, 1550-1692. l.cs.