Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - BÁTHORI GÁBOR: A török-magyar viszony alakulása a XVI. században Közép-Európa hatalmi viszonyai 1568-1590 között
A TÖRÖK-MAGYAR VISZONY ALAKULÁSA A XVI. SZÁZADBAN 415 Az 1572-ben 11. Zsigmond Ágost lengyel király, a Jagelló-ház utolsó uralkodójának halála fenyegetett első ízben azzal, hogy felbillen a közép-európai hatalmi egyensúly. Az 1569-ben a lublini unióban egyesült lengyellitván állam a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó jelentős európai hatalomként a két rivális dinasztia, a francia Valois és a Habsburgok érdeklődését is felkeltette. 6 Az osztrák Habsburgok belső és külső megerősödésüket várták a lengyel trón megszerzésétől, de a francia jelölt győzelme keresztülhúzta 1. Miksa számítását. Valois Henrik mindössze 1574-ig tartó uralma még egy lehetőséget villantott fel a Habsburgok előtt, ám a lengyel nemesi ellenzék Jan Zamoyski vezetésével a Porta támogatását elnyerő erdélyi fejedelem, Báthory István mellé csatlakozott. A Habsburg-dinasztia hatalmának megnövelése nem sikerült, a lengyelek ellenállása mellett az Oszmán Birodalom sem engedhette meg a térség erőegyensúlyának ilyen nagy mértékű változását. Sokkal sikeresebbnek bizonyult a Magyar Királyság katonai pozícióinak megerősítését célzó stratégiai jelentőségű tervek elfogadása és megvalósítása. Az 1541 utáni nagy hadjáratok és Szulejmán Erdélyre vonatkozó döntése alakították ki azt a határvédelmi rendszert, amely a három részre szakadt ország mentén húzódott. Az 1577 augusztusában Habsburg Ernő főherceg vezetésével összehívott hadikonferenciát megelőzte az 1576os regensburgi birodalmi gyűlés, ahol a főkapitányok és a Haditanács véleményére alapozva a hadisegélyekről hozott döntés anyagilag is megteremtette azt a formát, amely lehetővé tette a hadireformok és ezzel összefüggésben a török elleni védelmi program beindítását. Egyetértés született az északnyugati - mint a Bécs elleni főirány - vonal megerősítésének elsőbbségéről, másodlagossá téve a horvát-szlovén szakaszt, és eldőlt a török elleni fellépések stratégiai vitája is. Hans Rueber von Püchsendorf a keresztény államok kontinentális méretű összefogásán az európai hadseregekben megkezdődött „hadügyi reform" harcászati és vezetési, azaz minőségi változást teremtő hatásán alapuló támadó stratégiát jelölt meg az Oszmán Birodalom ellen. Ám az európai szándék egy ilyen mérető koalícióra és a törökök ellen indítandó nagy „szent háborúra" a XVI. század végén hiányzott, és további száz évet kellett várni a Kárpát-medence felszabadítására. A hadikonferencián Lazarus von Schwendi elképzelése kapott elsőbbséget. Ennek lényege a természeti akadályokra épülő, ezáltal teljes kontroll alatt tartható várövezetek kialakítása, a főkapitánysági központok (Karlovác, Kanizsa, Győr, Érsekújvár, Szatmár) modern erődökké tétele az új olaszbástyás rendszerekkel, itáliai hadmérnökök irányítása alatt. Az irányítás és a várövezetek korszerűsítése mellett a végvárakban szolgáló mintegy 20-22000 katona ellátásának, zsoldfizetésének hosszú időre kiható módozatai is e hadikonferencián fogalmazódtak meg. 7 Sajnos az 1580-as években Európa országait sújtó gazdasági válság miatt a reformfolyamat megtorpant, de a döntések helyessége, az elvégzett várfelújítások, a hamarosan kitörő tizenötéves „hosszú háború" során bebizonyosodott, hogy az oszmán hódítás térnyerését a főirányban megakadályozta. A lengyel-litván állam a skandináv államokkal a századfordulón és még a XVII. században is az európai politikának azon táborát alkotta, amelynek legfőbb érdeke a Baltikum birtoklásáért folytatott küzdelem volt. 8 Lengyelországnak komolyan kellett számolnia a déli határán az Oszmán Birodalommal, annak vazallus államaival, valamint kelet-közép-európai érdekeivel. A Jagelló-ház hagyományos politikai elemei közé tartozott egy olyan lengyel-magyar blokk összehozása - elsősorban dinasztikus házasságokkal -, amely egyrészről a Habsburgok és az orosz cárok terjeszkedése, másrészről a törökök ellen irányult. E távolba látó politika működőképességét erősen befolyásolta a lengyel rendi társadalom tagoltsága, partikuláris érdekei, a nemesi köztársaság kaotikus állapotokat teremtő képessége és a vallási megosztottság. A nemesség nagy részében a XVI. század végén meglevő Habsburg ellenes érzület Valois Henrik dicstelen távozása után Báthory István erdélyi fejedelem személyében látta közép-európai konstellációban gondolkodó királyát. Báthory István (1576-1586) megtalálta a rendiség és a királyság közötti érdekközösséget. 9 Sikeres hadjáratokat folytatott IV. Iván orosz cár ellen, de a lengyel-erdélyi törökellenes fellépésre nem került sor. Báthory István Erdély azon nagyformátumú reálpoliti6 Gonda Imre-Niederhauser Emil: A Habsburgok. Budapest, 1987. 70-71. 7 Pálffy Géza: Az új védelmi rendszer kiépítése. In: Nagy képes millenniumi hadtörténet. Szerk. Rácz Lajos. Budapest, 2000. 112-113. 8 Hajnal: Újkor260. 9 Erdély története I. A kezdetektől 1606-ig. Főszerkesztő: Köpeczi Béla. Budapest, 1988. 446-451.
