Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - BÁTHORI GÁBOR: A török-magyar viszony alakulása a XVI. században Közép-Európa hatalmi viszonyai 1568-1590 között
416 BÁTHORI GÁBOR kusai közé tartozott, akik tisztában voltak a fejedelemség elszigetelődésével. Az egyoldalú török szövetséghez tartozás veszélyét a külpolitikai mozgástér bővítésével, a háló óvatos tágításával lehetett csökkenteni - ezek a remények jelennek majd meg a lengyel királyság gondolatában Báthory mellett Bethlen Gábor és 11. Rákóczi Zsigmond fejedelmeknél is, de úgy, hogy közben a Porta érdekeit hangsúlyozzák erőteljesen. Lengyelország kapcsán a Habsburgok visszaszorítását politikai-katonai erejük korlátozásával érték el. Báthory István királysága a Porta számára azt jelentette, hogy Lengyelország kiszámíthatóbb lett a térségben. Az Erdélyi Fejedelemség vazallusi helyzete Báthory István fejedelemsége alatt tovább stabilizálódott. Az 1571-ben adott adhnáméban 11. Szelim János Zsigmond valamennyi birtokát átadta Báthorynak, elvárva liűségét. Hangsúlyozta továbbá, hogy Erdély területéről nem indulhat támadás az Oszmán Birodalom ellen, évente 15 000 arany adó megfizetésére kötelezte a fejedelemséget. Cserébe biztosította az erdélyi rendek szabad fejedelemválasztásának jogát természetesen szultáni beiktatás mellett. 1 0111. Murád (1574-1595) 1575-ben a kerelőszentpáli csatában a Habsburg-párti Bekes Gáspár ellenében (aki a Portát is megkörnyékezte) Báthory Istvánt, a rendek által megválasztott fejedelmet támogatta 150 lovassal, és a török érdekekre is tekintettel 1575 őszén hozzájárult lengyel királlyá választásához. A török politika egyben azonban végig következetes maradt nemcsak Báthory István, hanem a későbbi fejedelmek esetében is: nem engedte meg bármilyen királyi cím elnyerésével, felajánlásával - legyen az akár török ajánlat! - az Erdélyi Fejedelem titulus együttes viselését. Ez ugyanis az erőviszonyok olyan átrendeződése és koalíciós lehetőségek előtt nyitna teret, amelyek a Porta magyarországi hatalmát alapjaiban veszélyeztetné. Erdély fontossága egyetlen egy keresztény állammal - elsősorban a Királyi Magyarországgal - sem tűrt el egyesülést. Báthory Istvánnak lengyel királyként tehát le kellett mondania fejedelmi címéről. Mint a független lengyel állam uralkodója más partneri viszonyba került az Oszmán Birodalommal. Krakkóba távozásával a renegát Márkházi Pál kísérlete után testvére, Báthory Kristóf, majd annak 1581-ben bekövetkezett halálával az alig 12 éves Báthory Zsigmond került a fejedelmi székbe. Érdemes röviden kitérni arra a külpolitikai intermezzóra, amely ez idő tájt zajlott Krakkó és Konstantinápoly között, bizonyítékként az oszmán külpolitika reakciójára minden olyan közép-európai történésre, amely biztonságára fenyegetést jelenthet, s kiszámíthatatlanul veszélyeztetné a kialakult helyzetet. Báthory István sikeres livóniai hadjárata az oroszok ellen növekvő veszélyt jelentett a Portára, ami feszültséggel terhelte meg a török-lengyel viszonyt. Báthory István 1582. január 15-én Rettenetes Iván moszkvai cárral 10 évre fegyverszüneti megállapodást kötött. Ugyanez év áprilisában XIII. Gergely pápa megkísérelte Báthory István és 1. Rudolf ellentétét rendezve egy törökellenes európai katonai vállalkozás kereteit tető alá hozni. A Porta bizalmatlanul követte az eseményeket, melyek feszültséggel terhelték meg a lengyel-török viszonyt. Hatása átterjed Erdélyre is. Márkházi újabb kísérlete során a fejedelmi szék megszerzésére a keresztény államokkal agresszívebben tárgyaló, a perzsák elleni háború győztese, az új nagyvezér Szinán támogatását kérte. 1. Rudolf is felfigyelt az erdélyi eseményekre, a lengyel-török politikában bekövetkezett fordulatra, ami a Habsburg-Erdély kapcsolatban is kedvező folyamatot eredményezhetett. A Porta külpolitikai érzékenységét mutatta, ahogy fellépett az erdélyi rendeknél Báthory Zsigmond utódlása mellett. A gyors döntésben nyilvánvalóan meghúzódott néhány olyan elgondolkodtató fejlemény, mint Báthory István meggyőző, sikeres oroszországi hadjárata, amely az orosz hadsereg gyengeségét tanúsította, vagy a pápai érdeklődés Erdély irányában." A Porta gyors válasza a fejedelem személyét illetően nem hagyott kétséget afelől, hogy az erdélyi hatalmi politikát Konstantinápolyban alakítják. A perzsákkal lezárult török háború után a Porta figyelme ismét az európai irány felé fordult. Feszültségek keletkeztek a Királyi Magyarországon és ezek rövidesen a századon átnyúló háborúba torkolltak. tO Karácsony Imre: Török-magyar Oklevéltár 1533-1789. Budapest, 1914. 99-100. 11 Veress Endre: Friedrich Beuer követ jelentései. Budapest, 1930. 215-216.
