Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - TRINGLI ISTVÁN: Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt
394 TRINGLI ISTVÁN A Szent Egyed kolostor különböző jogon birtokolt földeket. A királyoktól adományban nyert ősi javak - a kolostor és környéke - a kolostor földesurasága alatt állott. Az utóbb szerzett földek és szőlők után a pálosoknak azonban ugyanúgy földesúri adót kellett fizetniük, mint az előző tulajdonosoknak, így szép számú szőleik után az uradalom urainak hegyvámot, azaz borkilencedet adtak. A földesúri adók pontosan jelezték, hogy melyek a királyoktól kapott, és melyek a jobbágyoktól szerzett földek, egészen addig, míg 1494-ben a Pálóci-család két nőtagja a lelkük üdvéért mondandó heti három miséért el nem engedte nekik a szőlő- és gabonakilencedeket. 11 5 A pálos és az ágostonos kolostor között tehát jelentős különbség volt. A pálosok birtokaiknak a királyoktól kapott részén valódi földesurak voltak, amit hallgatólagosan a város és az uradalom későbbi földesurai is elismertek, a vilhelmiták vagy ágostonosok azonban ilyen korlátlan földesúri jogokkal nem rendelkezhettek, legalábbis a város földesurai ezt nem ismerték el. Nagyrészt a két kolostor birtokjogi különbsége lehetett az oka annak, hogy a reformáció alatti történelmük különbözőképpen alakult. Aligha valószínű, hogy a pálosok kevésbé vonzódtak a reformációhoz, mint az ágostonosok, ezért tudták újhelyi kolostorukat fenntartani. Valószínűbb magyarázatnak tűnik, hogy ők külön birtokon éltek, amit még a város protestáns urainak is tudomásul kellett venniük. Hiába éltek az ágostonos jobbágyok egy külön bíró - a városi bíróhoz képest feltehetőleg igencsak korlátozott - joghatósága alatt, a reformáció hívévé szegődött Perényi Gábor jogszerűen foglalta le jószágaikat, mert az ágostonos kolostor a város területén feküdt. A város középkori egyháztörténetére vonatkozóan egy forrás nehezen értelmezhető. 1342-ben arról számolt be egy bírói vizsgálat, hogy a Zemplén megyei Nagymihályon hat, Patakon és Újhelyen élő szerzetes koldult." 4 A patakiak ferencesek voltak, azt azonban nem tudjuk, hogy melyik újhelyi kolostor lakóival együtt indultak el alamizsnát gyűjteni. A titulusok A pálos kolostorok közül egyedül az újhelyit helyezték Szent Egyed oltalma alá. A francia földön élt remete, akiről legendája egy vadásszerencsétlenség történetét is fenntartotta, Magyarországon elsősorban a vallonokkal és németekkel betelepített helységek védőszentje. Tisztelete az egri püspökség területén a reformáció előtt viszonylag elterjedt volt: az egri székesegyházban megtartották az ünnepét, az egyházmegyében a középkorban ez volt a tizedik leggyakoribb patrocínium. A német telepesek által benépesített Gönc és Bártfa városának is Szent Egyed volt a védőszentje." 5 Mivel azonban semmi más jel nem utal Sátoraljaújhelyen arra, hogy a város alapításában a vallonok vagy a németek részt vettek volna, és mivel a másik két egyház védőszentségének kiválasztása az alapító királyi család tagjainak akaratát tükrözte, ezért valószínű, hogy a remete rendház titulusának kiválasztására sem volt a városlakóknak befolyásuk, így a Szent Egyed titulus ezúttal nem bizonyítja a város lakóinak - vagy legalább egy részüknek - vallon vagy német eredetét. A patrocínium ötlete származhatott a pataki egyház valamelyik vallon családból származó papjától, vagy más telepített helységek példáját követték, és a hospes-jogú új lakókkal benépesíteni kezdett, de magyar nemzetiségű település-kezdemény mellett alapított kolostornak is az idegen hospesek között szokásos Szent Egyed titulust adták. 113 DL 20 190. (.Bándi: Pálos oklevelek 79. sz.) 114 Az erről szóló oklevél sérült. DL 85247. Kiadása szerint: „a religiosis viris fratribus maioribus minoribus(I) Ragusanensibus in civitatibus P[atak] et Wyhel commorantibus, ex quibus sex fratres, ut dicitur ... in eadem villa Nogmyhal ante populos elemosinas colligentes" - A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. Szerkeszti Nagy Gyula. Bp. 1887.1.164. A Ragusanensibus szó azonban rossz olvasat. Tartalmilag is elképzelhetetlen, hogy raguzai szerzetesek éltek volna Patakon és Újhelyen, a korabeli magyar-raguzai kapcsolatok történetébe sem illeszthető be bármiféle magyarországi jelenlétük. 115 Kovács Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987. 60, 68, 85; Iványi Béla: Göncz szabadalmas mezőváros története Karcag, 1926. 15; Mező András: A templomcím a magyar helységnevekben (11-15. század) (METEM könyvek 15.) Bp. 1996. 70.
