Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - NEUMANN TIBOR Győr és Eger között. Egy püspöki áthelyezés története
357 NEUMANN TIBOR Győr és Eger között. Egy püspöki áthelyezés története „Nem vétünk az igazság ellen, amikor őt uralmunk alapzatának és országunk szilárd támaszának nevezzük" - fogalmazott 1493 első napján 11. Ulászló király (1490-1516) egy Bakócz Tamás részére kibocsátott oklevélben, amely a korszak adományleveleihez képest sokkal bővebben részletezte a kedvezményezett érdemeit és jellemvonásait." Aligha volt ez független attól a ténytől, hogy kancellárként maga Bakócz felelt az oklevél megfogalmazásáért. A szerénytelen önjellemzés azonban korántsem állt távol a valóságtól: az 1490-es években egyszerre vagyunk tanúi a király iránti, feltétlennek látszó hűségének és példátlan meggazdagodásának. A Szatmár megyei Erdőd szülöttjének életútja bővelkedik a rendhagyó elemekben, és önmagában már az is kimagasló politikai és érdekérvényesítő képességéről árulkodik, hogy szatmári jobbágyfiúból karrierje a fő- és titkoskancellárságban, az esztergomi érsekségben és a bíborosi címben csúcsosodott ki, és kis híján Szent Péter trónjáig vezetett. 2 Az alábbiakban e karrier egyik állomásával foglalkozom, nevezetesen a győri püspöki székből az egribe történő áthelyezésével: ez a több évig elhúzódó eseményláncolat a fenti oklevélben is tetten érhető, hiszen a kancellár egyszerre nevezi magát győri püspöknek és egri választottnak. Az egri püspökség elfoglalásának egyházjogi nehézségeit régóta jól ismerjük 3, így ezeket rövid összefoglalásukon túl nem kívánom részletezni. Elsősorban az események politikai vetületére voltam kíváncsi: az áthelyezés ugyanis nem csak a kancellár életében hozott változást, hiszen Győrött helyét öccse, Szatmári Ferenc budai prépost foglalta el, aki viszont ezzel egy időben megvált addig betöltött királyi titkári tisztségétől, hogy azt átengedje a gazdag kassai polgárcsaládból származó Szatmári Györgynek, aki később ugyancsak nagyhatalmú államférfivá és egyházfővé lépett elő. Mindezt még érdekesebbé teszi az, hogy az események közepette átmenetileg mindkét püspökség királyi jószágkormányzó kezelésébe került, aminek részletei a királyi hatalom vizsgálata szempontjából sem közömbösek. Dolgozatomban ebből adódóan kizárólag arra teszek kísérletet, hogy meghatározzam e változásoknak a szakirodalomban eddig kellőképpen nem tisztázott pontos időbeliségét és levonjak egy-két, a királyi hatalomra vonatkozó következtetést. Mátyás király (1458-1490) halálakor az egri püspökséget a Bakóczhoz hasonlóan jobbágyi származású Nagylucsei Orbán töltötte be. Bár Orbán püspök az új uralkodó, 11. Ulászló koronázásakor lemondott addig viselt kincstartói tisztségéről, mint a nádori jelenléten zajló perek bírája, koronaőr és Korvin János herceg több várának kezelője haláláig az ország egyik legbefolyásosabb politikusa maradt. 4 Az idős főpapot 1491 1 1493. jan. 1. Buda: „sine iniuria possumus ipsum quoddam status nostri fundamentum regnique stabilimentum merito appellare". Magyar Országos Levéltár, Bp., Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 262 329. A forrást idézi Fraknói Vilmos is: Bakocs Tamás prímás birtokszerzeményei. Századok 22. (1888) 99. (5. jegyzet). 2 Életére I. Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás élete 1442-1521. (Magyar Történelmi Életrajzok.) Budapest, 1889., Sugár István: Az egri püspökök története. Budapest, 1984.191-200., valamint legújabban Horváth Richárd: Bakócz IV. Tamás. In: Esztergomi érsekek 1001-2003. Szerk. Beke Margit. Budapest, 2003. 228-232., Dreska Gábor István: Bakócz Tamás és a humanista levelezés. Kézirat, 2005. (Köszönöm a szerzőnek, hogy kéziratát használhattam.) Vö. Gábor Dreska: Tamás Bakócz, the epistolist. In: lnfima aetas Pannonica. Studies in late medieval Hungarian history. Eds. Péter E. Kovács, Kornél Szovák. Budapest, 2009. 9-28., illetve rövidítve magyarul: Bakócz Tamás, a levélíró. In: Redite ad cor. Tanulmányok Sahin-Tóth Péter emlékére. Szerk. Oborni Teréz-Krász Lilla. Budapest, 2008. 329-339. 3 Fraknói: Erdődi Bakócz 47-56., Dreska: Bakócz 20-25. 4 Személyére 1. Kubinyi András: Két sorsdöntő esztendő (1490-1491). Történelmi Szemle 33. (1991) 3., 9-11., 27. Koronaóri kinevezésére I. Neumann Tibor: II. Ulászló koronázása és első rendeletei (Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról). Századok 142. (2008) 332-334. Mint Korvin egyes várainak kezelője: Uő: A tatai vár és urai a Jagelló-korban. In: A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Szerk. László János. (Annales Tataienses VI.) Tata, 2010. 67.
