Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - NEUMANN TIBOR Győr és Eger között. Egy püspöki áthelyezés története
358 NEUMANN TIBOR szeptemberében már súlyos betegség kínozta, ami miatt kénytelen volt Budán maradni, ahelyett, hogy Szapolyai István főkapitánnyal együtt a lengyelek által ostromolt Kassa felmentésére indult volna. 5 Halálának időpontja bizonyosan 1491 októberére esett, egyik rokonának levele alapján talán e hónap 9-én következett be. 6 Jóllehet a hónap végén a királyi tanács foglalkozott Orbán politikai „hagyatékával", egyelőre csak az addig általa betöltött barsi ispánságról született döntés: a megye élére az uralkodó október 30-án Lévai Vajdafi Jánost nevezte ki. 7 Orbán ugyan három vár megszerzésével családját a főurak közé emelte, testvéreire és unokaöccseire a nagyhatalmú pártfogó halálát követően mégis nehéz idők következtek. 8 Az egri püspökség betöltését nem siettették, és ennek csak kis részben volt az oka az, hogy a királyi tanács egy része - köztük Bakócz kancellár és Bátori István vajda - éppen Pozsonyban időzött, ahol november közepéig béketárgyalásokat folytattak III. Frigyes császár és Miksa római király követeivel. 9 Mivel az egri egyházmegye területe 1492. januárig hadszíntér volt, sokkal inkább arra kell gondolnunk, hogy a püspökség megüresedése a királynak lehetőséget teremtett arra, hogy a püspöki jövedelmeket, amelyek békeidőben évente húszezer arany körüli összeget tettek ki 1 0, és az ezekből kiállítható csapatokat is felhasználja a testvére, János Albert lengyel herceg elleni harcban. A püspökséget következésképpen üresedésben hagyta: bár 11. Ulászlónak 1492-ből összesen két méltóságsoros oklevele maradt fenn, ráadásul mindkettő 1492 áprilisából", ezek híven igazolják, hogy az egri szék még hónapokig betöltetlen volt. Az uralkodó egy 1492. március 23-án kelt levelében - amellyel értesítette az egri káptalant, hogy a végrendelet nélkül elhunyt kassai plébános kintlévőségeit az ostrom idején találatot kapott helyi plébániaegyház újjáépítésére fordítja - maga hangsúlyozta, hogy „az egri püspökséget most mi tartjuk a kezünkön". 1 1 A király a háborús helyzetben a püspökség világi kormányzatával érthető módon Orbán püspök addigi egri várnagyát, egyben a püspöki (és talán a megyei) csapatok parancsnokát, Verebélyi Simont bízta meg", akit november elején magához is rendelt Budára. 1 4 Simon ezt követően haláláig az egri püspökség jószágkormányzójaként (administrator proventuum episcopatus Agriensis) működött' 5, amely tisztséggel - úgy tűnik - az egri várnagy és az egri udvarbíró jogkörét és feladatait látta el egyszerre.' 6 Verebélyi tekintélynövekedését jól jelzi, hogy éppen e hónapokban vásárolta meg testvéreivel közösen négyezer forintért a 5 Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának oklevél-másolatai. Első füzet. Bp. 1890. 162/670. 6 Lásd Nagylucsei János 1492. márc. 8-i levelének kissé nehezen értelmezhető közlését: „Dicimus enim, quod illi domini Groff circa festum Beati Dionisii confessoris (okt. 9.), post obitum domini nostri graciosissimi, videlicet Urbani episcopi Agriensis, videlicet post festum Undecim milium virginum (okt. 21.) in possessionem nostram Samaria vocatam statuerunt et occupaverunt". Magyar Országos Levéltár, Bp., Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 19 804. A főpap halálára vonatkozó forrásokat összegyűjtötte: Iván László: A visegrádi vár története a kezdetektől 1685-ig. Visegrád, 2004. 201. (3. jegyzet) - Nagylucsei 1491. szept. 21-én még bizonyosan életben volt: DF 260 138. 7 A korábbi ispánt, az egri püspököt is megnevező ispáni kinevezését 1. 1491. okt. 30. Buda: DL 19 760. 8 A Szentgyörgyi és Bazini grófok ugyanis elfoglalták Győr, Moson és Pozsony megyékben fekvő birtokaik egy részét, amelyek ügyében hosszasan pereskedni kényszerültek. Korvin János herceg pedig Hunyad várának ügyében indított ellenük eljárást az 1492. évi budai országgyűlésen. Lásd pl. 1492. márc. 26.: DL 19 820., 1492. nov. 10.: DL 19 910-19 911., valamint 1492. ápr. 3.: DL 37 673. Utóbbi oklevél kiadása: Thallóczy Lajos: jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1527. Az oklevéltárat szerk. Horváth Sándor. (Monumenta Hungáriáé Historica, Diplomataria 40.) Budapest, 1915. 84-93. 9 Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Első közlemény). Századok 144. (2010) 356-364., vö. Uő: Királyi aláírás és pecséthasználat a Jagelló-kor elején. Turul 83. (2010/2) 46. 10 Fraknói: Erdődi Bakócz 47., vö. Sugár: Az egri püspökök 194. 11 1492. ápr. 6. Buda: DF 269 459., illetve az 1492. évi, napi dátumot nem tartalmazó nagy dekrétum: DL 39 235. - Ennek áprilisi, mindenképpen márc. 29. és ápr. 17. közötti keltezésére lásd Neumann: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán (Második közlemény, s. a.) 12 1491. márc. 23. Buda: „auctoritate nostra regia et tanquam hii, qui nunc episcopatum ipsum Agriensem in manibus nostris tenemus, et quos predicta debita iure meritoque concernere dinoscuntur". DF 269 175. 13 Várnagyságára 1487-1490. között 1. Havassy Péter: Heves megye középkori tisztségviselői. (Studia Agriensia 6.) Eger, 1986. 58. - Mint várnagy és a püspöki bandérium vezére: 1491. aug. 15. Eger: DF 270 701. - Szőlősi Györggyel együtt 1488-1489-ben Heves megye alispánja: Havassy: Heves 42. (Heves megye örökös ispáni címét természetesen Nagylucsei Orbán püspök viselte ekkoriban, 1. pl. 1489. jan. 6.: DL 5607.) 14 1491. nov. 5. Buda: „Audio enim dominum Simonem Verebely hue venire ad regem." DF 260 512. (Doroszlai István levele Gyulai Jánoshoz.) 15 Tisztségét pl. a következő oklevelek említik: 1492. márc. 23. Buda: DF 269 099., 1492. ápr. 18.: DL 19 832., 1492. ápr. 9., jún. 17., nov. 6.: DL 19 712., 1492. jún. 9.: DL 19 853. 16 1491 szeptemberében, mikor Verebélyi Simon volt Orbán püspök egri várnagya, a püspökség udvarbíróságát (provisor curie castri episcopatus Agriensis) már régóta Imre pap töltöttebe és intézkedett a tizedbérletekről. Lásd 1491. szept. 21. Eger: DF 260 138., vö. pl. 1490: DF 215 574., DF 229 018. (Regesztája: Eperjes szabad királyi város levéltára/Archívum liberae regiaeque civitatis Eperjes/ 1245-1526. írta és összeállította: Iványi Béla. Szeged, 1931. /a továbbiakban: Eperjes/657. sz.)
