Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - FELD ISTVÁN: Várkutatás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

FELD ISTVÁN Várkutatás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Az utóbbi évtizedek történeti-régészeti kutatásainak és főleg a Fügedi Frik, Engel Pál valamint Bóna István nevéhez köthető összefoglalásoknak' köszönhetően ma már talán nem szükséges bővebben indokolni a középkori és kora újkori erődítmények vizsgálatának jelentőségét egy-egy történeti korszak vagy épp egy régió története megismerése és nem utolsósorban megítélése szempontjából. Ahhoz ugyan még további kutatások szükségesek, hogy minden részletében tisztán lássuk a váraknak az egyes évszázadokban betöltött történeti szerepét, érdemes viszont áttekinteni egy-egy területi egység erődítéseinek kutatástörténetét, hiszen a korábban megfogalmazott kérdések és értelmezési javaslatok önmagukban is hasznosak lehetnek a következő történész, régész, sőt művészet- és építészettörténész generációk számára. Mivel a jelen kötet ünnepeltje a történeti Szabolcs vármegye kétharmadát, továbbá Szatmár és Bereg jelentős részét

2 magába foglaló legkeletibb mai magyarországi megye középkori, s főképp Árpád-kori várainak kutatásában játszott - s reméljük, hogy még sokáig játszani is fog - meghatározó szerepet, indokolt tehát, hogy dolgozatunkban e szempontból ezen jellegzetes alföldi terület vizsgálatára vállalkozzunk. Az adott terjedelmi keretek között természetesen nem törekedhetünk teljességre, de különös figyelmet kívánunk szentelni az ünnepelt kutatási területeinek és a témakör leginkább vitatott kérdéseinek. Emellett arra is kísérletet teszünk, hogy új, eddig még nem közölt adatokra és eredményekre is felhívjuk a figyelmet. Ez különösen vonatkozik munkánk dokumentációs anyagára, melynek célja, hogy átfogóan mutassa be a vidék erősségeinek formai változatosságát. A kutatás kezdeteit tekintve nem meglepő, hogy a vidék egyik legmonumentálisabb korai erőssége, Szabolcs megye névadó vára már korán felkeltette a környék lakóinak érdeklődését. Ennek első tudományos eredménye az Archaeologiai Értesítőben 1870-ben megjelent rövid közlemény' lett, de hamarosan ásatásra is sor került a háromszög alaprajzú, a hasonló hazai emlékek között három „kapujával" egyedülálló szabolcsi „földvár" 10-24 m magas sáncain. 1894 novemberében a vidék régészeti emlékeinek kutatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Jósa András, a hasonló érdeklődésű Bartalos Gyula egri kanonokkal együtt, négy helyen átvágta a sáncot, sőt emellett az ekkor még községi temetőként használt várbelső északi részén is kutatott. A korszak más „ásatásaihoz" hasonlóan részletes dokumentáció (1. kép) ugyan nem maradt fenn e munkáról, azonban az utóbbi kutató hagyatékából, továbbá Jósa különböző hírlapi cikkeiből és különösen a Borovszky Samu által szerkesztett, 1900-ban napvilágot látott megyei monográfia számára írott őstörténeti összefoglalásából

4 mégis számos fontos információhoz juthatunk. Eszerint a sánc alsó részében „mindenütt sűrűn elhelyezve, elkorhadt tölgyfákat" találtak, ácsolatlan, sőt gallyazatlan gerendákat, melyek a sánc vonalával párhuzamosan, arra merőlegesen illetve függőlegesen feküdtek vagy álltak. Közöttük nem csupán földet, de a közeli Zempléni-hegység délnyugati nyúlványaiból származó riolitdarabokat is nagy számban figyelhettek meg. A sánc felső, 100-150 cm vastag részét ugyanakkor későbbi eredetűnek tartották, itt sem az egykori 1 A teljesség igénye nélkül: Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Budapest, 1977., Engel Pál: Vár és hatalom. Az uralom territoriális alapjai a középkori Magyarországon. In: Engel: válogatott tanulmányok, 162-197., Bóna István: Az Árpádok korai várai. 2. kiad. Debrecen, 1998. 2 Lásd erre: Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye története I. In: Szabolcs-Szatmár megye műemléket 1. (Szerk.: Entz Géza) Budapest, 1986. 115. 3 Dobozy Ferenc: Jelentés a szabolcsi földvárról. In: Archaeologiai Értesítő III. (1870). 236. A helybéli földbirtokos szerző itt „két, kővel kirakott" kútról tett említést. 4 Jósa András: Szabolcs vármegye őskora. In: Szabolcs vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. (Szerk.: Borovszky Samui Budapest, 1900. 369-397. ()ósa 1900)., uő: in: Archaeologiai Értesítő 1897. 284-285., uő: Szabolcs vezér földvára. Nyírvidék, 1897.05.25., uő: Szabolcs vára. Nyírvidék, 1897.09.12. Az utóbbiakra lásd: Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei. Nyíregyháza, 1958., lásd továbbá: Németh Péter: Előzetes jelentés a szabolcsi Árpád-kori megyeszékhely kutatásának első három esztendejéről, 1969-1971. In: Archaeologiai Értesítő 1973. 172.