Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - JAKAB ATTILA: A gúti kincslelet

A GÚTL K1NCSLELET 109 A leletegyüttesben két darab liliommotívumos ezüstpecsétgyűrű került elő, melyek közül az egyik az idők folyamán elveszett. A liliommal díszített gyűrűk a legáltalánosabb formák közé tartoznak ebben az időszakban. A kincslelet liliomos gyűrűi közül a megmaradt példány a kvalitásosabb, bár összességében egyik darab sem tartozik a típus legmívesebb darabjai közé. Példányaikat legutóbb Lovag Zsuzsa gyűjtötte össze.

17 A gyűrűk - bár ugyanazt a motívumot ábrázolják - mégis viszonylag nagy variációt mutatnak. Azt lehet mondani, hogy nincs köztük két teljesen egyforma. Ilyen szempontból a nyírmártonfalvai lelet gyűrűje is egyedi. Bizonyos részleteket tekintve - levél, szár - közel áll hozzá több ismeretlen lelőhelyű, valamint az AkasztóPusztaszentimrén előkerült kincslelet egyik gyűrűje.

1

8 Lovag Zsuzsa szerint a Xlll. század első felében készített gyűrűk ábrái bizonyos antropomorf vonásokat mutatnak, s csak a század második felére alakul ki „a tisztán növényi eredetű forma".'

9 Igen egyszerű mintázatú a beponcolt X-el díszített pecsétgyűrű. Ennek ellenére pontos párhuzamát nem ismerem.

2

0 Semmilyen analógiát nem találtam viszont a kincslelet negyedik - a leginkább két, ellentétes egymás mellett fekvő településen - az oklevelek alapján biztosan éltek kunok. (Ezek a falvak egymás mellett fekszenek, így lényegében kisebb tömböt alkotnak.) Ennek kapcsán csak annyit jegyeztem meg: „Ezekből a falvakból azonban (még) nem került elő a kunokra jellemző leletanyag. (Jakab 2007. 259.). 3. Tanulmányomban terminológiai bizonytalanságként értékeltem az ékszertípus különböző elnevezéseit Hatházi Gábor könyvében (Jakab 2007. 256. 9. lábjegyzet). Ezt későbbi tanulmányában meg is indokolja (Hatházi 2009. 75-76. 37. lábjegyzet), ám az eredeti publikációban a felváltva használt elnevezés(ek)nek csak egy helyen van indoklása (Hatházi Gábor: Sírok, kincsek, rejtélyek. Híres középkori régészeti leletek Kiskunhalas környékén. [Gräber, Schätze, Rätsel. Berühmte mittelalterliche archäologische Schatzfunde in der Nähe von Kiskunhalas. Graves, treasures, mysteries. Famous medieval archaeological finds around Kiskunhalas.] Halasi albumok 7. Thorma János Múzeum-Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2005. 109.). Emiatt továbbra is fennáll az említett a bizonytalanság, noha mint fentebb is írtam, elfogadva érveit valószínűnek tűnik, hogy a láncos-csüngős ékszereket máshol is viselhették, nemcsak a fülben. Éppen ezért igazat kell adnom Hatházi Gábornak abban is, hogy minden egyes darabot külön-külön kell megvizsgálni viseleti szempontból. Kritikaként merült fel még a viselet kapcsán az is, hogy az orosz kutatás esetében „természetszerűen" elfogadom azt, hogy nemcsak fülbevalóként viselhették ezeket az ékszereket (Hatházi 2009, 75. 37. lábjegyzet). Ezek kapcsán azonban azért merült fel „automatikusan" a diadémacsüngőként való használata, mert döntő többségüknek a karikája zárt, így fülbevalóként való használatuk kizárt. 4. Egyetértek Hatházi Gáborral abban is, hogy térségünkkel (az ország keleti fele) kapcsolatban az ékszerek kereskedelmi útja kapcsán jogosan vethető fel a Haliccsal és Moldvával kapcsolatos útvonal is. Ezzel kapcsolatban azonban két dologra utalnék. Egyrészt - tudomásom szerint - az említett területeken még nem találtak a „mieinkkel" megegyező kialakítású ékszereket. Amennyiben egy-két példány elő is bukkanna, az még továbbra sem lenne elégséges bizonyíték, hisz a Kárpátoktól nyugatra eső területeken még akkor is nagyobb számban kerültek elő ilyen ékszerek, ami kevésbé valószínűsíti a tárgyak ottani készítését. Ezzel szemben viszont déli irányba, Bizánc felé - egészen Bulgáriáig - viszonylag sok példányuk ismert. Emiatt továbbra is az a véleményem, hogy a tárgyak készítési helye továbbra is inkább dél felé keresendő. 5. Bizonyára félreértés miatt írhatta azt Hatházi Gábor, hogy a kincsleletben előkerült köpűs záródású karika kapcsán felváltva használom a „köpűs záródású karika", „hajkarika" és „karperec" kifejezéseket (Hatházi 2009. 37. lábjegyzet 76.). Valójában itt két különböző tárgytípusról van szó. Az egyik valóban egy köpűs záródású karika (Jakab 2007. 249.), amelyet a típus feldolgozóját idézve neveztem hajkarikának (Jakab 2007. 255.). A másik tárgy egy kérdőjelesen karperectöredékként azonosított tárgy, melyről nem tudtam eldönteni, hogy köpűs záródású karika töredéke, vagy pedig valóban karperec töredék (Jakab 2007. 252., 265.). 6. A tyukodi példányok kapcsán került szóba az a megfigyelés - ami gyengíthetné a fülbevaló voltukra vonatkozó javaslatot -, hogy mindhárom példányról hiányzik a függesztőkarika. „...az együttes számos egyéb, kényes tárgytöredéket is tartalmaz, melyeknek épp ilyen nyomtalanul kellett volna eltűnniük. ( pl. S végű hajkarikák, áttört indadíszes-üvegberakásos palástékszerek, vagy maguknak a csüngő díszeknek a rendkívül vékony függesztő huzalhurkai, láncocskái.). A három hiányzó fülkarikából legalább egy huzalcsonk fennmaradhatott volna, hírmondóként." (Hatházi 2009. 76. 37. lábjegyzet). Ehhez a következőket érdemes hozzáfűzni. Az idézetben felsorolt tárgyak nem teljesen épek, hanem erősen hiányosak. Az egyik S végű karikaékszer valóban ép, a másiknak viszont hiányzik kb. a fele. A palástdíszhez tartozó betétek - egy tárgyhoz képest - nagy száma alapján már akkor is úgy vélekedtem, hogy kellett lennie még egy további darabnak. Szemügyre véve a fülbevalókat, azt látjuk, hogy az egyikről teljesen hiányoznak a láncocskák, s a láncokat tekintve hiányos a másik darab is. Az arany fülbevaló sem teljes, hiszen láncocskák egy részén jól látható a szakadásnyom, míg a leghosszabb végén egy, egykor ott függő gömböcske maradványa figyelhető meg. Ami a kincslelet többi tárgyát illeti, több olyan is előkerült, melyek erősen töredékesek és hiányosak, így a kérdőjelesen karperecként meghatározott tárgy, amely viszonylag vastag - 0,3 cm - mégis törötten került elő, s többi darabja a legszorgalmasabb kutatás során sem került napvilágra, vagy pl. az egyik kőbetétes gyűrűnek csak a fejét találtuk meg. Összegezve a leírtakat a tárgyak zöme nem ép, kivételt csak a valóban masszív pecsétgyűrűk képviselnek. így én a hiányt továbbra is a szántással, illetve a földmunkákkal hozom összefüggésbe - amennyiben valóban épen(?) kerültek elrejtésre az ékszerek. Ez utóbbi állítást, illetve az ellenkezőjét bebizonyítani azonban ma már szinte lehetetlen. 7. Sajnálattal említi Hatházi Gábor, hogy az Árpád-kori magyar anyagi kultúra összefüggésrendszerében vizsgálva a tárgytípust a korábbi keltezésű rokon példányokat felsoroló lábjegyzete elkerülte a figyelmemet. Ennek kapcsán annyit jegyeznék meg, hogy én csak a szoros formai hasonlóságú és korú tárgyakkal foglalkoztam az említett tanulmányomban, emiatt a korábbi időszak emlékeire nem tértem ki, hiszen ezt megtette már helyettem Hatházi Gábor. Ezért is írhattam azt tanulmányomban: („A tárgytípussal kapcsolatban lásd még Hatházi 2005. 173-174. lábjegyzet.") (Jakab 2007. 256. 9. lábjegyzet.). 17 Lovag Zsuzsa: Árpád-kori pecsétgyűrűk 1. (Árpádenzeitliche Siegelringe 1.) Folia Archaelogica XXXI (1980) 221-222., 223. 1. ábra. 18 Lovag Zsuzsa 1980. 223. 1. ábra 2., 9., 10., 15., 17. 19 Lovag Zsuzsa 1980. 222. 20 Az X alakú dfszítésmód a Baracs területén részben feltárt templom körüli temető egyik sírjának ékszerén is feltűnik. A sír az Árpád-kor második felére keltezhető. (Kulcsár Mihály: Az Árpád-kori templom körüli temetők kialakulásának kérdéséhez. [Vorbericht über die Freilegung des Arpadenzeitlichen Gräberfeldes von Baracs.] (1993-1994)]) Somogyi Múzeumok Közleményei 11. (1995) 230., és 232. 70. lábjegyzet. Érdekességként jegyzem meg, hogy ez a díszítésmód térben és időben igen távoli helyen is felbukkan. A litvániai Akmeniaiban az 1960-as években öt császárkori-kora népvándorláskor halmot tártak fel. Ezekben későbbi utántemetkezéseket is találtak, melyek időhatára a XV. század végétől a XIX. század végéig - XX. század elejéig terjedt. Itt az egyik