Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Régészet - JAKAB ATTILA: A gúti kincslelet
108 JAKAB ATTILA Pecsétgyűrű: Ltsz: IV. 61. i. 5. (11. tábla 3. ábra) A karika átmérője: 1,5 x 0,9 cm, a fej átmérője: 1,1 x 0,9 cm. A karika vastagsága: 0,1 cm. Súlya: 2,7 gramm. Anyaga: ezüst és réz. Állapota: deformált, erősen kopott. A lapos, téglalap átmetszetű, eredetileg kerekded karika alakja tojásdadra torzult. A karika a fej felé fokozatosan szélesedik. Két végét, hasonlóan az előzőhöz ellapították és egymásra hajtva eldolgozták, de a belső oldalán a már ismertetett technika jól megfigyelhető. A kiszélesedő végeknél mindkét oldalon két-két függőleges bekarcolt vonal, melyek külső oldalára ferde poncolt vonalkákat ütögettek. A kiszélesedő végek felőli oldalon az ovális fejen egy-egy vízszintes bekarcolt vonal, melyek nyomai halványan a másik két oldalon is megvannak. A vonalak által közrezárt területen poncolóval kialakított X alakú díszítés, melynek szárai között az egyik oldalon apró V alakú poncolás figyelhető meg. A karika külső és belső részén sötétszürke elszíneződés. Köpűs záródású karika: IV. 61.1.6. (II. tábla 5. ábra) Vastagsága: 0, 25 cm, hossza: 13,5 cm. A leltárkönyvben karperecként szerepel, valójában azonban egy köpűs záródású karika, melynek egy része hiányzik. A jelenleg lappangó tárgynak jelenleg csak fényképe és leírása ismert. Leírás: „Drótból hajlított, végén kúposra hajlított lemezből záró rész, geometrikus díszítéssel. Karikáján kettős kúpos dísz. Záró része töredékes, karikája hiányos, egyenesen levágott." A leltárkönyvi beírás szerint a tárgyat a találók vágták el. A leletek párhuzamai A leletegyüttes legérdekesebb darabja kétségtelenül a fél pár láncos-csüngős fülbevaló. 1 5 Ez a ritka tárgy az említett fülbevalótípus azon csoportjához tartozik, melynek csüngője nem csepp, hanem kettőspiramis alakú. Hasonló darabokat ismerünk Ernesztházáról (Szerbia) valamint Lukovit-Musat (Bulgária) nevű lelőhelyről. Ezek a bizánci eredetű ékszerek a Balkánon keresztül érkeztek hazánk területére, valószínűleg kereskedelmi úton. Másik változatuk annyiban különbözik a bemutatottaktól, hogy csüngőjük nem kettőspiramis, hanem csepp alakú. Legutóbb Tyúkodon került elő három példányuk, melyek közül az egyik aranyból készült. 1 6 15 A már említett tyukodi leletek kapcsán részletesen foglalkoztam ezzel az ékszertípussal, éppen ezért itt csak röviden ismertetem az eredményeket (Ld. Jakab Attila: Tatárjárás kori kincslelet Tyúkod-bagolyvárról. [Hortfund aus der Zeit des Mongolenüberfalls in Tyúkod-Bagolyvár.] A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve (XLIX) 2007. 256-260., valamint itt a 16. lábjegyzet.) 16 Hatházi Gábor a „Kun-kép" A magyarországi kunok hagyatéka, című kötetben (Hatházi Gábor: A déli Kiskunság 14-15. századi kincsleletei és azok lehetséges kun vonatkozásai. [14 l h-15 t h century hoard finds from the southern part of Cumani Minor.] In: Rosta Szabolcs (szerk.): „Kun-kép". A magyarországi kunok hagyatéka. Tanulmányok Horváth Ferenc 60. születésnapja tiszteletére. Kiskunfélegyháza, 2009.) tért ki a kelebiai kincs kapcsán erre a tárgytípusra ismételten. Ennek során néhány megjegyzést fűzött a tyukodi tatárjáráskori kincslelet hasonló ékszereinek elemző részével. Mivel ennek kapcsán megszólítva érzem magam, jelen tanulmánynak a keretében reagálok az észrevételeire. Ezek egy részével egyetértek, más részeit azonban pontosítanám. Tanulmányomban az ékszertípussal kapcsolatban a következőket állítottam. Ez egy etnikumhoz nem köthető, nagy valószínűséggel délről származó kereskedelmi áru. Kivétel lehetne esetleg a tyukodi, melynél a helyi - magyarországi - készítést sem lehet kizárni ()akab 2007. 258-260.). Egy másik megjegyzésem a típus funkciójára vonatkozott. Ezzel kapcsolatban azt írtam, hogy magam - nem kizárva más lehetőséget - leginkább fülbevalóként tudom azokat elképzelni (Jakab 2007. 256. 9. lábjegyzet). A fenti állítások első részével lényegében Hatházi Gábor is egyetért (Hatházi 2009. 74.), míg a második kapcsán megfontolandó érveket hoz fel azzal kapcsolatban, hogy ez az ékszertípus nemcsak fülbevalóként funkcionálhatott. Viseletükkel kapcsolatban elképzelhető még az is, hogy esetenként hajba fonták, vagy diadémacsüngőként hordták őket (Hatházi 2009.75-76. 37. lábjegyzet). Az általa felsorakoztatott érvekalapján igazat kell adnom neki. Az alábbiakban a tanulmányában szereplő további állításokat szeretném pontosítani, illetve megjegyzéseit kiegészíteni. (Ezek Hatházi Gábor megjegyzéseinek sorrendjét követik) 1. A kelebiai leletről írottakkal kapcsolatban („Fentebb már idéztem Hatházi Gábor véleményét, aki a tárgyalt típus magyarországi (kelebiai) feltűnését a kunokhoz köti.") (Jakab 2007. 259.) valóban talán kissé túlzó volt az általánosítás, de a (kelebiai) kifejezés egyben szűkíti is azt a mai Magyarország területére vonatkoztatva. Ebből a szempontból tehát az említett mondat helytálló, hiszen cikkében is lényegében ezt ismétli meg (Hatházi 2009. 75.). 2. „Ezt követően gondos alapossággal tekinti át mindazon adatokat, melyek elsöprő erővel zárják ki, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye valaha is a kun szállásterület része lett volna." (Hatházi 2009. 75. 36. lábjegyzet.) Jómagam azonban nem azt állítottam, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye soha nem volt a kun szállásterület része. Épp ellenkezőleg, Németh Péter kutatásaira támaszkodva írtam azt le, hogy a megye szabolcsi részén - legalább három,
