Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)
A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából
kántor korcsma idején. A bíró és az esküdttestület megkapta a 1-2-3, legfeljebb 5 forintig bírságolható kihágásokért járó büntetéspénzeket, mentesítve ezzel a földesurat az egyébként költséges úriszéki bíráskodás kiadásainak egy részétől, illetve az ítélkezés miatt az úrra vagy gazdatisztjére, ispánjára zúduló, olykor kazlainak, istállóinak felgyújtásával viszonzott paraszti indulatoktól. Két-három-négy nap háznépenkénti gyalogmunkával, esetleg fogatonként egy-egy rövid fuvarral megválthatta a falu közössége a vásári- és hídvámot. A földesúr átengedte - a takarítás és rendtevés fejében - a hetipiac vámját a mezőváros lakosságának. Erdőt jelölhetett ki tűzi- és épületfa használatára. Három helyett hat év mentességet engedélyezhetett az új házat építő megtelepedőnek stb... stb... Egyszerre több kedvezménnyel is biztosíthatta a szabad menetelüek maradását. Különösen akkor, ha úgy ítélte meg, hogy maradásukkal elkerüli az újabb és újabb jövevényekkel való bajlódást, szolgálataik bizonytalan minőségét. Teljes vagy nagyobb létszámú communitások megtelepedése azonban csak nagyobb uradalmak megüresedett, elpusztult vagy újonnan szervezett falvaiban, pusztáin volt lehetséges. Arisztokraták voltak csak abban a helyzetben, hogy egész falut, vagy annak jelentős részét - külön utcával, falunegyeddel, véggel vagy szeggel, gyakran külön templommal és parókiával megtelepítsenek. A közép- és kisbirtokos nemesek egy-két-három-öt, de akár tíz - valamilyen okból (tűzvész, árvíz, járvány, jobbágy szökés) megüresedett, vagy újonnan kialakított - telkére a legritkább esetben települtek szervezett közösségü háznépek. A véletlenszerűen arra vetődő, máshonnan elkívánkozó, családból kiszakadó, újonnan házasságot kötő, s némi igaerővel rendelkező fiatalok kérezkedtek új telekre, amíg meg nem népesedtek, szaporodásukkal ki nem nőtték a telkeket, s tovább nem álltak. Összességében ők voltak többen. A mindenütt idegenek. A gyanúval szemléltek, avagy az eleve összeférhetetlenek. Ilyenek a Nyíri járás szinte minden településén előfordultak kisebb-nagyobb számban. Ha elhagyott telekre szálltak, kopott épületek, lelakott házak, romladozó kerítések, düledező melléképületek fogadták őket. Vagy volt kedvük megújítani, rendbe szedni azokat, s maradtak a házban, és művelték a telekhez tartozó appertinetiakat. Vagy éltek a romladozó környezetben, amíg új, jobb lehetőség nem kínálkozott, s akkor elköltöztek. Ha ez utóbbi szerencsére vártak, nemigen törekedetek lakóhelyük csinosítására, rövid ideig usuált kertjük gyümölcsfákkal történő gyarapítására, virágos kert ültetésére, szőlő telepítésére, istállók, melléképületek építésére, de aprójószágok tartására is csak ritkán. Kevesebb figyelmet fordítottak szántójuk trágyázására, rétjük javítására. Sohasem tudták kiszámítani, mikor adódik költözésre ösztönző alkalom, s ha ilyen adódott, a korábban megszállott telekbe fektetett fáradozásuk nem biztos, hogy megtérült. Ha a családtagok szaporodásával nem tartott ritmust az igázható barmaik számának növekedése, és nem sikerült időről időre nagyobb appertinentiával rendelkező, tágabb telekre költöznie a háznépnek, két eséllyel kínálta meg őket a sors. Vagy a közeli szekeres és gyalogos munkaalkalmakat kihasználva - fuvarozás, szántás, sószállítás, fükaszálás, aratás, hordás, marhátlan gazdáktól elvállalt igás tevékenyég, kereskedők, kézművesek áruinak vásárról vásárra fuvarozása, gyorskocsisként utazók, diákok, tisztviselők fuvarozása, vagy a szekerezést a kupeckedéssel összekapcsolva, vásárról vásárra jártak adni-venni. Meszet, dinnyét, gyümölcsöt, aszalványt, dohányt árultak a falvakban, faszenet fátlan vidékek 35
