Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)

A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából

kovácsainak. Avagy hutákhoz, kallókhoz, malmokhoz szegődtek fuvarosnak. Megfelelő tőke birtokában adhatták fejüket állattartásra, s az azzal való kereskedésre is. Az elszegé­nyedés és a talpon maradás így is, úgy is állandó társukul szegődött, de az ilyen mentali­tású és sorsú embereknek mindig kockázatosabb volt az életük és egzisztenciájuk, mint az örökös jobbágyoknak. Nem mintha az örökös jobbágyok körül - marhavész, betegség, tűzvész, árvíz, különös kárt okozó belvíz, járvány és egyéb veszély formájában - nem settenkedett volna folyton a balszerencse és a kedvezőtlen sors. Jobbágynak lenni korántsem volt könnyű dolog. A hagyomány és a szokás diktálta alárendeltség mellett folyton ki voltak téve a földesurak, katonák, járási és megyei hivatal­nokok, adószedők és összeírok szeszélyeinek, megalázó kiszólásainak is. A földesurak is, a parasztok is Istentől eredeztetett sorscsapásnak tekintették a jobbágyi létet, amin csak a megváltó segíthetett az emberséges túlvilág ígéretével. Ebből a szempontból azonban csak árnyalatnyi külöbség volt örökös és szabad menetelü jobbágy között. Takács Péter 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom