Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)
Az Urbárium szövege
1 IV. §. Ahol erdő vagyon, ottan az jobbáhgyoknak egyedül magok szükségekre dűlt és száraz fából, hogyha pedig az nem találtatnék, nyersből is (kivévén mindazáltal a makk vagy gyümölcstermő fákat) tűzre való faizás16 17 szabad légyen. V. §. Nemkülömben épületre való fa is - határban lévő erdőből - az jobbágyoknak ingyen adattassék, olly móddal, hogy az fákat az uraság kijegyezze és kimutassa. VI. §. Ha tűzre való fa helysének határában - az erdőnek csekélysége miatt-nem válna elegendő, akkoron az uraságnak egyéb erdeiben is módgyával és képesént [sic!] engedtetssék a faizás az jobbágyoknak. VII. §. Makkoltatásért a jobbágyok lakóhelyek határjában minden darabtól hat krajcárral kevesebbet fizessenek az vidékieknél.'1 Pusztákban lévő erdőkben pedig makkoltatások azon bérért légyen, amint a földes urasággal megegyezhetnek. VIII. §. Ha valamelly helységben a községnek magános, kiszabott vagy házhelyekre felosztott erdeje válna, és annak birtokában megmaradni kívánna, az ollyatén erdőben tűzre és épületre való fa, úgy makkolás és gubacsszedés a jobbágyoknak - csupán magok sziikségégekre - szabad lészen, és a földes uraságnak ezektől semmi adózással ne tartozzanak. Ellenben a földes uraság is olly esetben faizást és makkolást maga erdeiben jobbágyinak megengedni ne légyen köteles. Hanem ha helységnek vagy az jobbágyoknak házhelyes erdeiben éppen semmi makk sem teremne, akkoron ugyan minden vidékiek előtt, de azon bérért, amint a vidékieknek makkolástfog engedni az uraság a jobbágyoknak. Mindazáltal valamint ezek, úgy a többi erdők is az uraságnak fő gondviselése és vigyázása alatt maradnak. 16 Faizás. A jobbágy épület- és tűzifa használati joga, melynek fejében egy-egy telek után egy öl tűzifát a fóldesúr kúriájára kellett szállítania a szolgálónépeknek. Elvileg a háztartási energia - főzéshez, sütéshez, melegedéshez - biztosítását célozta volna a rendelkezés. Ahol fa nem volt, ott nádat kellett biztosítani. Ahol az sem volt, a lakosok a maguk módján - gazzal, szalmával, kiszárított marhaganéval - oldották meg az energia-ellátást. 17 A krajcár a rajnai vagy rénes forint hatvanad része volt. Vidékieknek vagy másként extraneusoknak azokat nevezték, akik nem abban a faluban éltek, ahol valamilyen haszonvételt (szénakaszálás, szántóföld, szőlő, gyümölcsös, legeltetés, makkotatás, faizás stb...) igénybe vettek. 235
