Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)

Parasztvallomások

embereim, s dominalis tisztyeim magokat tudhassák mihez alkalmaztatni, lehető megmaradásokat isjószágombélieknek tekintetben vévén/:amennyiben pénzem után felséges asszonyunk kegyes adománya szerint mind kilenceddel és mind tizeddel mindenféle termett életyekbül tartoznának:/, tettem ilyen urbarialis rendelést: Három németh forintokkal tartoznak minden telekiül. Esztendőnként tizenöt napi szántással vagy egyébféle szekerezéssel, az kiknek marhájok vagyon. Az kiknek pedig nincsen, gyalogszerben ugyanannyit tartoznak dolgozni az gazdák. Az zsellérek pedig mind fizetni, mind szolgálni félannyit tartoznak.

Az jobbágyok pediglen ugyan 3 németh forint taxával tartoznak, és minden héten egy-egy napi szolgálattal. Az kinek pedig taxát nem tetszik fizetni, szolgállyon minden héten két napot.

Az vámért pedig, minthogy nékem arrul királyi privilégiumom vadnak, mind idegenytűl és magam embereimtűl vámot vehetek. Azért mind taxás, mind jobbágy, három napot gyalogszerbe tartoznak dolgozni.

Az ki puszta teleket fog fel, s abban vagy dohányt, vagy tengeri-búzát tenyészt, egyegy német forinttal tartozik tőle.

Minden gazda pediglen, akár marhás, akár gyalogszeres négy-négy kereszt búzaaratással maga kenyerén tartozik. Az kéve pediglen oly nagy légyen, aminémű föld színén elvágván az búzát, az kéve kötélben beléférjen. Mind őszi, mind tavaszi termett életyekbül, szőlőjök termésébűl kilenceddel tartoznak. Tizedet is hasonlóképpen kötelesek volnának, de hogy felettébb terhes ne légyen az dézsma rajtok, tehát önnön való jó akaratombúl engedtem arra, hogy minden dézsmában obvenialando tizedik keresztért, őszi és tavaszi búzáért és rozsért arasson egy-egy keresztet maga kenyerén. Az megírt mód szerint, jó kévéket kötvén. Egyéb tavasz életbűi pediglen az tizediket engedtem nékeik.

Az mesteremberek iránt abusus volt eddig, hogy harminc keresztbűi dézmát nem attak. Ezután az egész termésbűi, valamint mások, szintén úgy ők is tartoznak.

Az dézsmásnak az egész termésbűi két-két kéve búzával vagy annak helyibe - ha szemül dézsmálnak - két-két garassal, az tengeribúzábúl pediglen egy-egy véka csűs máiéval tartozik minden gazda az dézsmásnak.

Az kender dézsmát - az kinek tetszik - egy-egy négy vékás jó, új zsákkal felválthattya. Akinek pedig felváltani nem tetszik, ággyá meg az kilencedet.

Az részes aratók iránt is, hogy se a törvénynek, se magamnak ne praejudicallyak, valahány részes arató lészen jószágomban, mindenik egy-egy napi munkával tartozik, vagy törvény szerint ő is agya meg az kilencedet az magáéból.

Hogyha pedig embereim azt kívánnyák, hogy szalmában vegyék tőlök az dézmát, tehát horgyon minden helység csűrnek való fát: Én mesterembert adok hozzája. Építsenek csűrt magoknak, magok is hasznát veszik olykor.

Az vajdák, nagy és kis birák sem kilenceddel, sem tizeddel nem tartoznak ugyan, de kötelességek mindenféle dátiákat compellalni, és az uraság munkásai körül foglalatoskodni.

201