Bene János: Nyíri bakák a Donnál (A Jósa András Múzeum kiadványai 61. Nyíregyháza, 2009)
Visszaemlékezések a 12. gyalogezred Don-kanyari harcaira és visszavonulására
G. Alföldi István tizedes, Tiszavasvári (12/1. zászlóalj): 1942. októberben bevagoníroztunk Nyíregyházán, s mindenszentek estéjén elindultunk. Mentünk 16 napon keresztül vonaton, vagonban, marhakupéban és Bjelgorodba vagoníroztunk ki. Amikor Bjelgorodban kivagoníroztunk, onnan mentünk vagy tizenvalahány kilométert gyalog. Egy kis faluban nagy csűrökben voltunk elszállásolva. Ott voltunk egy vagy két nap, utána elmentünk Tarkanovba egy kis faluba, ahol már végleges helyünk lett egészen addig, amíg nem kellett menni a védőállásba. Ott éltük át a karácsonyt és az újévet. Azt hiszem január 3-án, mert mi ott voltunk 120 km-re, vagy légvonalban még annyira se a vonaltól, innen kimentünk a Donhoz. Alig voltunk ott egy pár napot és akkor elfoglaltuk a védőállást. A szerencsi gépkocsizó osztály 21 5 volt előttünk, azokat, meg németeket és olaszokat 21 6 váltottuk mink. Jánossy főhadnagy otthagyott bennünket, dr. Bartha Pál tartalékos hadnagy maradt velünk. Január 14-én délben egy órakor én még félmeztelenül a bunkerben borotválkoztam. Három órakor már senki nem volt a vonalban. Hirtelen jött egy csomó repülő, jöttek ezek a kis Ráták és kezdték ránk szórni a bombát. Utána megkezdte dolgát az aknavető tüzérség, a gyalogság meg jött a jégen át, 20-30 soros láncban. Úgy jöttek felfele. Ez 2 óra hossza alatt lejátszódott, két óra alatt kipucolták az egész vonalat, nem maradt senki. A Szvobodával szemközti Liszki település. A 12. gyalogezred első zászlóalja volt itt kezdetben 7 főállásba beépítve. A Don felrobbantott hídja olyan 1200-1500 méterre volt hozzánk. Megkezdődött a visszavonulás. 3 nap 3 éjszaka megállás nélkül jöttünk és jöttünk. A géppuskagolyó és az aknavető gránát meg hullott, mint az eső. Rengeteg ember meghalt, borzasztó volt, amikor a katona bajtársak kiabáltak, hogy ne hagyj itt pajtás, mi lesz a feleségemmel és a gyermekemmel!? Az egyik jobban ordított, mint a másik. Hát ez egy borzasztó dolog. Amerre jöttünk, parancsnokság sehol sem volt. Felültek az autóra, otthagytak bennünket. Az ezredparancsnok és a zászlóaljparancsnok 200 km-ről rádión üzengettek, hogy ide menjünk, oda menjünk, de hát ezt senki sem fogadta meg. Akkor teljes káosz volt, csak az tudott megmenekülni, akinek szerencséje volt és nem hallgatott arra, amit a parancsnokok mondtak. Aki a parancsnokokra hallgatott, biztos egy se jött haza élve. Osztrogozsszkban ott álltak a csapatcsendőrök az úton, meg németek géppisztollyal és mindenkit betereltek egy nagy repülőhangárba. A németeknek volt itt kiépítve hangárjuk. Ott különféle beszédeket mondtak nekünk, majd felállt ugyanaz a pap, aki Nyíregyházán elbúcsúztatott bennünket. Ez a pap elmondott bennünket mindenféle csavargónak, mindenféle hazaárulónak. Megszegtük a katonaparancsot, elárultuk a családjainkat, mink mindenféle emberek vagyunk, csak becsületesek nem. Református pap volt. Utána oszolj, mindenki ment tovább. Ellentámadásba mink nem mehettünk, nem volt se fegyverünk, se semmink, derékszíj és egy-egy pisztoly volt esetleg valakinél. Mindent ott kellett hagyni az állásokban. Nekem szerencsém volt, hogy megmaradt a kenyérzsákom. Én nemdohányzó ember voltam. Német ellátásban részesültünk, a rengeteg csokoládét, cukrokat mindig elcserélték a fiúk velem. Nekem is járt a cigaretta, ők meg a csokit adták nekem. A hátizsákomba így vagy másfél kiló csokoládé volt. Az úton mindig egy darabot törtem le belőlük, azt rágtam. Hozzá egy 215 A 2. hadseregnek egyedül a 21/111. gyalogzászlóalja vonult el Szerencsről. Ezen csapattest a 23. könnyű hadosztály kötelékében a hadsereg legdélibb arcvonalszakaszán foglalt el védelmi állást. Feltehetően a Don mögött, Krutyec és Volcsje körzetében elhelyezkedő 1. páncélos hadosztálybeli gépkocsizó lövészzászlóaljairól tett említést a visszaemlékező. 216 A 2. hadsereg hadműveleti területén olasz alakulatok nem tartózkodtak. Az olasz 8. hadsereg Alpini hadtestének seregtestei a hadsereg arcvonalától délre helyezkedtek el a Don mentén. • 83
