Bene János: Nyíri bakák a Donnál (A Jósa András Múzeum kiadványai 61. Nyíregyháza, 2009)
Visszaemlékezések a 12. gyalogezred Don-kanyari harcaira és visszavonulására
jövünk. Nem is tévedtünk. Keletre, a kiképzőtáborba, Matreno Gyesevoba vettük az irányt. A távolság kb. 80 km, jó 3 napi járás lehetett. A faluba érve mindjárt észrevettük a német parancsnokságot. A három nap alatt megismertük az orosz telet. Nagy hó esett, hideg volt az idő. A szálláscsinálók előkészítették a szállást a falu nyugati végén 5 lakásban. A mi házigazdánk alig kétméteres papó volt. Mi „pánnak" szólítottuk az embereket, az asszonyokat pedig „mamkának". Csak idős emberek voltak a faluban. Földesek voltak a házak, szalma volt a fekhelyünk. A sátorlap volt a lepedőnk, pokróc a takarónk. A kiképzőtábor meglepő volt számunkra. Nem szakmai távbeszélő-rádió kiképzést kaptunk, hanem alaki kiképzés volt, amire a fronton nem volt szükség. Az is furcsa volt, hogy a házban nem volt külön bejárati ajtó, csak a tehénistállón keresztül lehetett bemenni. Ennek oka az lehetett, hogy az istállóból meleg jött a házba, és ez bizony a nagy hidegtől jobban védett. Étkezésünk az ezred GH tábori konyháról történt. Egyik alkalommal, ahogy jöttem az ebédtől, egy ismerős arcú hadnagygyal találkoztam. Néhány pillanatig csak néztünk egymás szemébe, majd rájöttünk, hogy a Diósgyőri Vasgyárban munkatársak voltunk. Néhány percig elbeszélgettünk, majd jó szerencsét kívántunk egymásnak. A hadnagy kémelhárító tiszt volt. Kb. 4 hétig voltunk a kiképzőtáborban, aztán elindultunk a frontvonalba Korocsán keresztül Novij Oszkolba értünk. Kb. 100 km távolságot tettünk meg 4-5 nap alatt. Ebben a városban igen barátságos családnál szállásoltunk el. Vacsora után a család tagjai az asztal körül ülve elkezdtek dalolni, többek között a „Valahol a Volga mentén" címűt is. Mi is csatlakoztunk, de magyarul. Ilyen meglepetés még nem ért minket. Hajnalban továbbmentünk Bugyennij felé. Mikor beértünk a falu közepére, a templomtérre, egy orosz repülőgép jelent meg. Észrevett minket, és hozzákezdett géppuskázni. A templom körül szaladva menekültünk a lövések elől. Szerencsére sebesülés nem volt. Továbbmenve Veretyjére értünk. A falu elején egy öreg papó állt, figyelt bennünket. Szokás szerint köszöntünk, a papó visszaköszönt magyarul. Kérdeztük, hogy honnan tud magyarul, erre elmesélte, hogy az első világháború alatt mint hadifogoly Magyarországon volt. Budapestet, Miskolcot, Debrecent és Tokajt említette, ahol nagyon jó bor volt. Mindjárt megkínáltuk kenyérrel, cigarettával. Azt sem tudta, hogy köszönje meg, csókolta a kezünket örömében. Elmondta, hogy milyen jó volt Magyarországon. A falut elhagyva továbbmentünk Alekszejevkán keresztül Osztrogozsszkba. Elég nagy város volt, emeletes épületek is voltak itt. Kb. félórás pihenőt tartottunk. Elindulás után a város keleti kijáratánál a zászlós úr 20 3 észrevette, hogy a kerékpáros hírvivőnek a kerékpárja a pihenőhelyen maradt. Engem és egy kassai tizedest, aki jól beszélt oroszul, visszaküldött érte. Visszamentünk a pihenőhelyre és magunkhoz vettük a kerékpárt. Útközben észrevettük, hogy egy magyar GH van az egyik emeletes házban. Bementünk, hogy nem lehet-e valamint kapni. A zászlós úr arca ismerősnek tűnt. Megkérdeztem, nem Nyíregyházáról jött-e. Felismertem, hogy Gerda László 20 4 volt, aki a Ny'I'VE 205 sportcsapatban focizott. Mindjárt barátságosabb lett a helyzet. Érdeklődött, hogy mi újság odahaza? Mondtam, hogy október végén jöttünk el, különösebbet nem tudunk mondani. Érdeklődött, nem hiányzik-e valami. Mondtam, ha egy kis kaját tud adni, azt elfogadjuk. Meg is kínált bennünket, kenyeret, konzervet és édességet adott. Megköszöntük, elindultunk a szakasz után. A város szélén be203 Gáspár Lajos tartalékos zászlós, a 12. gyalogezred ezredközvetlen távbeszélő szakaszának parancsnoka. 204 Gerda László (Nyíregyháza, 1910. december 8. - Oslawy Czarne, 1944. július 15.) tartalékos zászlós, 1943. május l-ével tartalékos gazdászati hadnagy. Mint a 19. sütőoszlop GH főnöke 1944. július 15-én a galíciai hadszíntéren hősi halált halt. 205 Nyíregyházi Torna és Vívó Egylet.
