Bene János: Nyíri bakák a Donnál (A Jósa András Múzeum kiadványai 61. Nyíregyháza, 2009)
Visszaemlékezések a 12. gyalogezred Don-kanyari harcaira és visszavonulására
1942. október 31-én szép, őszies időben indult el a szerelvényünk Nyíregyházáról, melyen az ezredparancsnokság, az ezredtörzs, ezredközvetlen alakulatok és az I. zászlóalj foglaltak helyet. Két nap múlva Lengyelország területére érve már havazott. Elő kellett venni az irhamellényeket, irhasapkákat és az egyéb téli holmikat. Radomtól keletre mindenütt találkoztunk a háború félelmetes nyomaival. Nyomasztóan hatott a vasút árkában heverő felrobbantott és kisiklatott olasz kórházvonat roncstömege. A brjanszki erdőkbe érve, az esti órákban többször hallottunk közelről harci lármát, melybe a minket kísérő őrség is beavatkozott. Partizántámadások nem akadályozták felvonulásunkat. Félelmetes volt éjszakánként az égő falvak látványa. Kurszk hatalmas pályaudvarára érve tragikus eseményeknek voltunk szemtanúi. A szomszéd vágányra befutott egy német szerelvény, megrakva kifelé tartó fogatolt tüzérekkel. Ezek kiugráltak a vagonokból és indultak a romos állomásépületben lévő Soldatenheimbe 19 0. Addig sok szerelvényen kellett átmenniük. Többen a vagonok alatt akartak átbújni. Közben megindult ez a szerelvény és egy csomó német katonát elvágott. Bjelgorodban vagoníroztunk ki és gyalogmenetben indultunk a Don felé. Az egy hetes vasúti utazás alatti nem megfelelő étkezés, a sok fagyoskodás és a pszichés hatások elcsigázottá tették a katonákat. A simára taposott havas úton csak csúszkálva, fokozott energiát fogyasztva tudtunk haladni. Kínlódva mentünk étlen-szomjan a leégett falvakon és kietlen tájakon keresztül. A kutakból biztonsági okokból nem volt szabad inni. Az első nap körülbelül 50 kilométert tettünk meg addig a faluig, ahol magyar ellátó oszlop állomásozott és ahol a szálláshelyünk ki volt jelölve. Késő este érkeztünk ide, megfogyatkozva. Közben a sötétben egy aknásított területen is áthaladtunk, szerencsére baj nélkül. Az ellátó oszloptól lovaskocsik és az oszlophoz tartozó katonák indultak vissza és jó későn jöttek meg a sok lemaradt katonáinkkal és még több elhagyott felszereléssel. Az első napi gyalogmenet mérlege elszomorító volt. Az ezredközvetlen páncéltörő ágyús századunk több n*pi gyalogmenet után érkezett meg egy kicsiny faluba, nem messze Osztrogozsszktól. Ha jól emlékszem, Nyikolajevka 19 1 volt a neve. Nem sokat mondhat, mert ilyen nevü településnek se szeri, se száma Oroszországban. Itt az apró faházakban kaptunk szállást, együtt laktunk a polgári lakossággal. Hatvan éven aluli férfi és nő nem igen volt itt található. Ebben a faluban körülbelül jó 3 hétig szoktuk az orosz telet. Vigasztaló volt, hogy a lakásokban lévő fűtött kemence jó meleget adott, a tábori konyhán pedig elfogadhatóan főztek. A házakat a fagyos szelek ellen úgy védték, hogy az ablakok kivételével jó vastagon körülrakták trágyával. A faluban a partizánveszély miatt körkörös védelemre rendezkedtünk be és állandó őrséget adtunk. Támadást szerencsére nem kaptunk. Ügyeltünk a lakossággal való korrekt viszonyra és segítettük is őket. Egy súlyos sebesülésből felépült német őrmester volt a tanácsadónk. Kaptunk • tJ ' egy darab 37 milliméteres páncéltörő ágyút gyakorlásra. Megtanultuk szánkótalpra szerelni, illetve vontatni és megtudtuk, hogy a harckocsi ellen nem sokat ér. Délelőttönként kivonultunk a falu szélén léVő hatalmas búzaaszvagplehoz, amelyekben még bennük volt a gabona. Itt a szélmentes oldalon folyt a páncéltörő ágyús k'icépzés. Délutánonként elméleti oktatásokra került sor. Kaptunk sífelszerelést és kiképzést is. A viszonylag konszolidált körülmények között megszabadultunk a tetvektől. Egyik alkalommal mint a kísérő őrség parancsnokának, lehetőségem adódott egy „közeli" körülbelül 25 kilométerre levő községbe vonulni, ahol egy magyar ellátó oszlop állomásozott. Itt elég sok német eredetű, 190 Aré.nct Soldatenhcim-ek (katonaotlhonok) általában kuhurális é: jcúéti feladatokat láttuk el a frontvonal mögötti településeken. 191 Feltehetően net Nyikolajevkának hívták a „kicsiny falut", mert az Osztrogozsszktól északnyugatra levő Nyikolajevka, Alckszejevkával egybeépülve egy nagy településnek, szinte egy kisvárosnak számított. 68 •.
