Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

vadt Szentmiklóssal!]. Az idevaló Sebrech fia: István Csalános (Bihar m.) ügyében tanú (1342). 1423-ban Sződemeteri (Közép-Szolnok m.) Sinka fia: Péter leánya: Ilona leánya: Zsuzsanna, [Kistárkányi (Zemplén m.)] Mátyus fia: László özvegye, gyermekei: Miklós és Zsófia [Kistárkányi Miklósné] nevében is, a Szatmár m.-i Penészlek és Szentmiklós birtokokat álmosdi (Bihar m.) [sződemeteri] „Csire" Péter fiainak, János és László mesternek átengedi Ilona leánynegyede és nagyanyja hitbére és jegyajándéka fejében (DL 50289). 1454-ben a Szatmár m.-i, már lakatlan Szentmiklóst - ahol kőegyház áll - a Csire família Penészlekkel együtt 400 ft.-ért eladja a Malomvízi (Hunyad m.) Kenderes családnak, akiket a következő évben be is iktatnak. 1479ben álmosdi Csire Kristóf fia: János a Bihar m.-be számított Penészlek és Szentmiklós pusztákon bírt részeit 100 arany ft.-ért elzálogosítja álmosdi Csire Tamásnak azzal, hogy ha fia: Illés ki akarja váltani, köteles visszaadni. 1507-ben néhai álmosdi Csire Kristóf által Petenyeházi Tamásnak elzálogosított penészleki és szentmiklóspusztai birtokrészeket álmosdi Csire Tamás visszaváltaná, ám II. Ulászló király Dolhai (Bereg m.) Péter vice-főlovászmesternek és Petenyeházi Tamásnak adja a Szentmiklósfája pusztát. 1514-ben, amikor ez utóbbi részeibe [Vajai] Ibrányi Istvánt és Miklóst be akarták vezetni, ennek Tamás özvegye, Zsófia és mások ellentmondtak. 1516-ban Károlyi Mátyás birtokrészeit - közöttük a Szentmiklós pusztait is - Csobaji (Szabolcs m. ) János bírta 800 ft.-ért zálogon, aki azt ugyanannyi összegért Bátori Andrásnak adta tovább. 1518-ban Bátori Györgyöt, Andrást és Istvánt vétel címén iktatnák Ártánházi Demeter Szabolcs m.-i/!/ Szentmiklós pusztájába, de ennek Dolhai Péter, felesége, Dorottya és fiai: János, Farkas és Ambrus ellentmondtak. 1523 előtt „Csire" (Chwre) István 52 ft.-ért és misékért más birtokrészekkel együtt elzálogosította (erről az oklevél az apát állítása szerint 1514-ben elveszett) aszentjobbi (Bihar m.) pálosoknak. Ez ellen Bátori András a szomszédságjogán tiltakozott, oklevelekkel bizonyítva, hogy Ártánházi (Szabolcs m.) Demeter és „Csire" György fia: Gáspár örökjoggal neki adták zálogba Szentmiklóstelekét is. Egy jobbágy ekkor a pusztát Piskolthoz tartozónak vallja. Az álmosdi Csire-részek eladására a Bátoriaknak végül is 1522-ben kerül sor. 1525-ben Vajai Ibrányi Miklós panasza szerint Bátori András, Kallói Vitéz János és Sárközi (Pozsony m.) Albert az ő Szabolcs m.-i Szentmiklósteleke pusztáján hatalmaskodva a rétet lekaszálták (DL 62469; T. 21 /1906/ 32). Baromlak határjárásakor említik a Mezőpetriből idevezető utat (1439). — Piskolt határába olvadt (Hnt. 1892, 1563: Szent-Miklós) de temploma az érkörtvélyesi határba esett (Pesty, 1864: „Kápolna-hegy,... romjai máig is láthatók, tégla alapja nagy részben még e században szedetett fel"). SZENTMIKLÓS 2. 457. 1429: pr. Zenthmiklos (DF 211240 = LO Stat. C-98); 1429>549: ~ (DL 245 18). Az 1429-ben feltűnő egyházas település a [Káta nb-i] Csaholyiak birtoka, ekkor Sebestyén fia: István mester fiait, Jánost és Lászlót Zsigmond király új adomány címén e Monostoroscsaholyhoz tartozó pusztában is megerősítette. A régészeti kutatás szerint a település a tatárjáráskor (1241) pusztult el (Németh P. ásatása, 1979), s az 1337-ben említett Huszttal azonosítható. E középkori falu területére esik az a nyírcsaholyi szőlőhegy (Kálnási 1984, 356: Szaí/cat-nagy-szőlő), ahol Marosi Balázs szatmárcsekei r. k. lelkész nagyapja, a Schwarc-birtok vincellére megtalálta II. (Vak) Béla király idézőbillogát [Kubinyi András: Isten bárányára vonatkozó pecsét. Folia Archaeologica XXXV. (1984) 139-59; Györffy György: Adalbert király idézőpecsétje. Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk.: Csukovits E. (Bp.) 1998. 77-80, rossz lelőhelyadattal]. — Nyírcsaholy határába olvadt, a községtől ÉNy-ra, mátészalkai-nyírmeggyesi határszögletben (Kálnási 1989, 357: Szentmiklósi-dűlő).