Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

SZENTMIKLÓS 3. 458. 1417: p. Zenthmyklos (Zs. VI, 462, 989); 1436: via que de Zenthmiclos ve. Bobald duceret (DL 98932; Károlyi II, 177); 1446: p. Zenthmiklos (DL 13969); 1469: p. Zenthmyklos {DL 16844); 1517: in ~ (DL 99279; Károlyi III, 101). Maksay (215) szerint az 1390-ben lakatlan, de Szent Miklós tiszteletére szentelt templommal rendelkező Katoly birtok újjátelepítése után kapta a Szentmiklós nevet. 1417-ben Zsigmond király új adomány címén Bátori István királyi asztalnokmesternek és testvéreinek, Benedeknek, Tamásnak, Mihálynak, Jánosnak és Bertalannak adja, akiket beiktatnak e birtokba is. Az oklevél alapján e birtok is ugyan már az őseiké volt, de bizonyos okból a királyra háramlóit. 1436-ban Gencs, valamint Károly és Bobáld közötti vitás földdarab határjárásakor említik az innen Bobáldra vezető utat. 1444-ben Bátori Tamás végrendeletében a szentmiklósi egyházra egy általa íratott könyvet hagy (DL 13815). 1446-ban Tamás özvegye, [Kusalyi Jakcs] Krisztina itteni 34 ménesbeli lovát hajtják el Kölesei Bornemissza János szatmári ispán akaratából. 1458-ban Bátori András és István Mihályfalvi György 2 giróti (Közép-Szolnok m.) jobbágyát szentmiklósi és majtényi birtokára költözteti (Petri IV, 469 szerint Gencsy cs. lt. nro. 70). 1469-ben a Majtény és Daróc mezővárosok, valamint Szaklyán hármashatárától D-re a szentmiklós-daróci út, azon át az Anyatava tó (lacusAnyathawa), amelynek É-i fele Majtényhoz, a D-i Daróchoz tartozik, ettől D-re Szentmiklós és Daróc mezőváros határjele, majd ismét D-re az Esztró patak [rivulus Eztro), ezen túl D-re Szentmiklós, DNy-ra Daróc mezőváros közös határpontja, Ny-ra Sápahalma [monticulum Sapahalma), tetején Szentmiklós és Daróc mezőváros határjele (Pesty, 1864: Szap halma Iriny határában). 1517-ben Bátoriak idevaló jobbágyait vádolják hatalmaskodás és kártétel dolgában. A XVII. sz.-ban É-ról Majtény, K-ről Esztró, D-ről Girót (Közép-Szolnok m.), DNy-ról Gencs (Károlyi IV, 321), aXIX. sz.-ban É-ról Mezőterem, Kről Esztró és Király-Daróc, D-ről Mindszent (Erdély), Ny-ról Gencs (Szirmay II, 40), ill. Ny-ról Nagykároly (Pesty, 1864) határolta. — M. Krasznaszentmiklós (1902), R. Sínmicláus, j. SM. (Hnt. 1892, 1567: 3202 kh.). SZENTPÁLfTELEKE) 459. 1414: Briccius de Zenthpaal (DL 98806; Károlyi II, 15); 1421: pr. Zempal (DL 98843; Uo. II, 64); 1458: pr. Zenthpal (DL 15289); 1466: pr. ~ (DL 99022; Károlyi II, 373); 1484: pr. Thoh al. nom. Zenpal—Zenthpal in C-u Zathmariensi habit. (DF 284309 = LO Acta Bercsényiana X-10); 1485: ~ (DL 99127; Károlyi II, 522); 1513: pr. Zenthpal in Zathmariensi C-us exist. (DL 99265; Uo. III, 90); pr. Zenthpaltheleke (DL 26674); 1516: pr. Zentpal in C-u Zathmariensi exist. (LO Proth. parvum C-272). A hn. a XIV. sz. végére elnéptelenedő Toh egyházának védőszentjére utal. A település az idevaló Bereck nevében tűnik fel 1414-ben, aki Salánk (Ugocsa m.) határperében tanú. 1421ben már a Károlyiak pusztája, amelyből Potenciána, Károlyi Marhard fia: András leánya, Toldi (Bihar m.) György fia: László felesége leánynegyedét megkapta. 1458-ban Mátyás király parancsára néhai Károlyi Bertalan fiai: János, András és Mihály, valamint az özvegy Krisztina a Szatmár m.-i Szentpál puszta birtokába is - zálog címén - a néhai Bátori István fiait, András királyi étekfogómestert és szatmári ispánt, Istvánt, Lászlót, Pált és Miklóst iktatják be. 1466ban Károlyi Demeter özvegyét, Dengelegi Zsigmond Anna leányát elégítik ki jegyruhái és nászhozománya felől e pusztából is. 1484-ben Csaholyi János fia: Péter szerint őket illemé Toh. másképp Szentpál pusztája, ám azt Károlyi Lanc László elfoglalta. 1485-ben megismételt panasza szerint a neki zálogba adott Toh, másképp Szentpál pusztát Károlyi Lanc László elfoglalta, 70 ft. kárt okozva. 1513-ban Károlyi István krasznai főesperes és gyulafehérvári ka-