Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

zsarolyáni nemesek nővérének a gyermekei. 1382-ben Sámeli Márkot iktatják Sámel részbirtokába, amely anyja leánynegyede miatt illeti meg őt. Ugyanakkor az idevaló Mátyás kiküldött; Tamás fia: László Nagydöge (Szabolcs m.) ügyében tanú (1383), András fia: Benedek a Kölcseiek ügyében kiküldött (1393), ugyanő Vaja ügyében tanúskodik (1415). Sámelházi Mihály fia: Bereck kijelölt nádori ember Daróc és Szekeres ügyében (1402). Az 1421-ben említett sámelyi nemesek: Márk fiai: Balázs [felesége Anna, Pilisi László leánya (1417: Zs. VI, 794)] és Gergely, Péter fia: Gergely, Miklós fia: László, András fiai: Benedek és György Csáki György szatmári, ugocsai és krasznai ispán familiárisai. Ugyanakkor Márk fia: Gergely, Miklós fia: László, János, Makos/Matus Tamás, László és a másik László panasza szerint - bár mindig és az emlékezet szerint régtől fogva, öröklött jogon bírják - e birtokukban lévő pusztának Majtisi Péter fia: Mihály őket zaklatva, nem engedi használatát. 1424-ben a Sámelháziak Sámelháza és Malonta határait akarták megjárni Majtis felől, de ennek Majtisi Mihály ellentmondott. — Zsarolyán határába olvadt (Révész III, 312: „Sámé, Dombos szántóföld. Zsarolyán." Pesty, 1864: „Sámély, ezen a helyen volt régen Sámelháza nevű major /prédium/"; Kálnási 1984, 490: Hosszú-Sámely, a községtől K-re, a nagyszekeres-jánkmajtisi szögletben). SÁNDOR 415. 1325/325/XVL: p. Alexandriteleky (AOkl. IX, 204; Németh 1992, 99); 1325>327/XVL: p. Alexanderteluky (Uo. 353; Németh 1992, 98); 1350: p. Alexandertelke (DL 51569; Kállay I, 1034); 1357: iuxta... v-m Alexandurteluke nuncupatam (DL 77187; Zichy III, 56); 1400: p. Alexander (Zs. II/l, 53); 1429: p. Eleksandor—Elexandor (DF 211240 = LO Stat. C-98); 1429>549: p. Elaxander (DL 24518). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. Névadója Sándor bán ( 1252-74), a Karászi (Szabolcs m.) cs. őse, a szomszédos Szálka birtokosa. 1325-ben, amikor „Magyar" Pál mester Kül- és Belszalka birtokának határát megjárják, Sándorteleke Szálkával és Ejeggel volt határos. A szintén „Magyar" Pál birtokát képező Máté és Ejeg határjárásakor ez utóbbival szomszédos és [a Káta nb-i] Csaholymonostori Ábrahám fia: Péter fia: János birtoka. 1350ben is „Nagy" Jánosé, ahonnan ökrös szekerekkel szénát szállítottak Nagysemjénbe (Szabolcs m.). 1400-ban Csaholyi Sebestyén mester fia: Dénes lakott birtoka, ekkor egy jobbágyot 200 ft. értékű javaival Olcsvára költöztetnek. 1429-ben Zsigmond király új adomány címén e birtokban is megerősítette Csaholyi Sebestyén fia: István fiait, Jánost és Lászlót. Szamosszeg határjárásában irányt jelző hely (1357). Szirmay szerint (II, 116) a Kraszna két oldalára épült falut a XVIII. sz. elején a folyó árvizei miatt hagyták fel. Határa Pályival érintkezett [Tudománytár 1836, 169). — Korábban Mátészalka (Hnt. 1892, 1513: Sándor), ma Kocsord (Hnt. 1956, 336: Pusztasándor) határába olvadt. A ludányi Bay Ferenc örököseinek 1735. évi osztálylevelében Sándor alias Remete Szegen említett Disznó tó kaszálója (TT. 1909, 464, 466) ma a kocsordi határban, a községtől ÉNy-ra, a mátészalkai határszögletben (Kálnási 1989, 161: Disznó-tó). SÁNDORFALVA 1. 416. 1411: v. Sandorfalwa (DF 273747-LO Stat. D-231: Szerbia, 55); 1491: p. Wolachalis: ~ (DL 27972). A falu telepítőjéről, Bélteki Drágfi Sandrinról (1391-1418) kapta a nevét. 1411-ben Zsigmond király, mint Nagybánya város tartozékát [Lazarevics István] szerb despotának adományozza. 1491-ben a román lakosságú települést II. Ulászló király Bélteki Drágfi Bertalannak ítéli azzal, hogy Kővár (Közép-Szolnok m. ) régi, igaz határán belül fekszik, korábban