Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

Hunyadi János kormányzó (1446-52) erőszakkal elfoglalta és Asszonypataka (Nagybánya) városhoz csatolta. Ekkor Közép-Szolnok m.-hez számították. A XIX. sz.-ban É-ról Magyarkékes, K-ről Lácfalu, D-ről a Kővár vidék (Erdély), Ny-ról Oroszfalu határolta (Pesty, 1864.). — M. Sándorfalu=Felsősándorfalu, R. Sindreşti, j. SM. (Hnt. 1892, 1118: 1113 kh.). SÁNDORFALVA 2. A falura - amely Bélteki Drágfi Sandrinról kapta a nevét (MW Szatmár, 149) - középkori adatot nem ismerünk. Csánki (1,484) tévesen hivatkozik Wenzel 1857. évi dolgozatában Sándorfalva 1387. évi említésére. Az egykori falu helye a Sándruczen äker dűlőben volt (MW Szatmár, uo.}. — M. Krasznasándorfalu (1907), R. Sandra, j. SM. (Hnt. 1892, 1513: 1993 kh.). SÁR 1. 417. 1261/350: p-nes due Sar (DL 76970; Zichy I, 11); 1314/499:p. Kysrusald, que al. nom. Saardicitur (AOkl. III, 857). Nevét a Túr vizébe ömlő Sár patakról kapta. A hn. jelentése 'mocsár, vizenyős terület, víztől híggá vált föld'. 1261-ben István herceg előtt [a Káta nb-i] Rafael fia: Gábor mester és testvérének, Tamásnak a fia: Rafael kiegyeznek: a 2 Sár Rafaelé lesz. Az egyik Sár azonban időközben idegen kézre került: 1314-ben a Gutkeled nb-i Tiba fia: Mihály mester [az Apagyi (Szabolcs m.) cs. őse] és fia, István, ill. Tiba mester fia: Péter [az Atyai cs. őse] és testvérei, László, János és Tamás, mint örökölt birtokukon a Kisrozsáldnak is nevezett Sáron megosztoznak. Ekkor Tisztaberekkel közös határát is megjárják: Sár [iuxta Saar), fóldhatár Tisztaberek (ad Tystaberuk) és Sár között, Mogyorós (Monyoros) mocsaras erdő, út Kisrozsáldból Tisztaberekre, a Piskáros (in wlgo Piscarus) mocsaras erdő, Sártelek (Sarthelek), út Rozsályból a Túrhoz (ad Thuur), Hódos víz (aquam Hudus), Túr folyó, Bénamolna malom (molendino Benamolna). A földrajzi nevek közül ma is él: Mogyorós, Mogyorós-domb (Rozsály), Hódos-patak (Tisztaberek, Kálnási-Sebestyén 362, 444). — Rozsály határába olvadt. Ld. Kisrozsály alatt! SÁR 2. 418. 1261/350: p-nes due Sar (DL 76970; Zichy I, 11; ld. még: DL 77342, 77727); 1314/499: Sarthelek/\/ (AOkl. III, 857); 1332-4/PpReg.: Dion. sac. de Zar, Mart. sac. de Saar (Vat. l/l, 107, 135); 1379: p. Saar (DL 77727; Zichy IV, 89); 1407: p.~ (Zs. II/2, 5427); 1410/XVL: ~ (Zs. II/2, 7130); 1417: Blasius de ~ (Uo. VI, 102). 1261-ben István herceg előtt [Káta nb-i] Rafael fia: Gábor mester és testvére, Tamás fia: Rafael előtt kiegyeznek: a 2 Sár Rafaelé lesz. 1314-ben a másik Sár, Sártelek, Kisrozsály, másképp Sár határjárásakor a Piskáros (in wlgo Piscarus) mocsaras erdő és a Rozsályból a Túrhoz vezető út között feküdt, ül. azzal érintkezett [Pesty, 1864: Piskáros (Mikola), Piskáros laposa (Egri)]. 1379-ben Vasvári Tamás fia: Fekech Miklós keresetét nemzetségtársai: Csarnavodai (Bereg m.) Tamás fia: György, István fiai: István és Miklós, János fia: Jakab, Fülöp fia: János, valamint Surányi (Bereg m.) Gábor fia: Sebestyén, Lázári Tamás fia: Miklós ellen Sár részbirtoka iránt is Szepesi Jakab országbíró elutasítja, őt pedig vérdíjában és a birtok becsűjében elmarasztalja. [A Kaplony nb-i] Csomaközi György fia: János felesége, Annoka hozománya fejében megkapta Vasvári „Fekecs" Miklóstól Sár birtokot, amelyből férje halála után őt és fiait, Miklóst és Eleket „Fekecs" rokonai: Lázári István fiai: Péter és István kizártak - panaszolja 1410-ben. Vasvári „Fekecs" Miklós halálával ( + 1406) annak Szatmár m.-i birtokaira, - így Sárra is - másik leányának, Margitnak a férje, Szenterzsébeti (Heves m.) Bol-