Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

Rivulodominarum. Agr. d. (LukcsicsI, 823); 1429: Valentini, Michaelis de Riuulisdominarum, rect. par. eccl-eS. Spiritus de ~,Agr. d. (Uo. I, 1085); 1430/585: Matthias presbiter, rector domus hospitalis eccl-e S. Nic-i confessoris in ciuitate Riuuli Dominarum fundatae et constructae (Nagybánya város lt. 38; F. X/7, 220; Wenzel: Bányászat, 112). Nagybánya korai nevének, Asszonypatakának latin tükörfordítása. Királyi birtok volt 1411iga Zazár patak bal partján. 1329-ben I. Károly király [? a Győr nb-i vagy Cseményi (Baranya m.)] Konrád ispánnak, Asszonypataka és Középhegy [Felsőbánya] városok bírájának azzal a feltétellel adományozza a két város között elterülő lakaüan erdőt, hogy a fákat kivágva maga és utódai számára népeket telepíthessen, és falvakat alapíthasson a két város kára nélkül. Ebből következtethetünk arra, hogy Felsőbányával egy időben, azonos eredetű német anyanyelvű lakosság népesítette be a XIII. sz. végén, ugyanazokkal a jogokkal. 1347-ben János plébános, királyi káplán, Márton bíró, Péter mester, jegyző és Ulrik esküdt - mivel a város régi kiváltságlevele elégett - pontokba szedve megerősítteti I. Lajos királlyal a nagybányai és zazarbányai közösségjogait és kötelességeit. A város határát 3 mérföldben jelölik ki Zazarbánya körzetében, kivéve a már létező falvakat és a nemesek földjeit, ám a polgárok fát és meszet hozhatnak továbbra is a királyi földekről a bányákhoz és a templom építésére. Övék a plébános- és a bíróválasztásjoga, az utóbbit az esküdtekkel együtt évente választják. Javaikban, személyükben lefogni nem szabad őket, kivéve a gyükosságot elkövetőket. A bíró és az esküdtek évente bányamestert választanak, aki bányaperekben velük együtt hoz ítéletet. Az urbura (bányabér) ellenőrzésére hegymestereket választanak. Megmarad a régi bányamérték. A kereskedők Felsőbánya és Szatinár városa között csak a kamaraispánok ellenőrzése alatt közlekedhetnek. A bor és gabona tizedének a fele a plébánost illeti, míg a másik fele a templom építésére fordítandó. A bor árusításának adója, a mérték és az ólom hitelesítési díja a templomépítésre, ha az befejeződik, akkor a község javára fordítandó. A jogszerű urburánál többet a kamarai tisztviselők nem követelhetnek, s a tanács munkájába, az ítéletekbe és az adószedésbe nem árthatják bele magukat. A vágott húst és szalonnát, valammt a kisült kenyereket kivéve a Zazarkőnél lévő vámon minden más illeték nélkül behozható a hétfői szabad vásárra. A gyilkos hátrahagyott vagyona az özvegyet, a gyermekeit vagy örököseit illeti meg. Az évi vásár Szent Gál hitvalló (okt. 16.) napja előtti vasárnaptól számított 15 napig Kassa város szokása szerint tartható. Asszonypatak város palánkokkal, bástyákkal oltalmazhatja magát. A kiváltságlevelet 1376-ban Herislinus bíró, Johannes Crobsgolth esküdt és János jegyző kérésére I. Lajos király ismételten megerősítette, s néhány ponttal kiegészíttette. így a város megkapta a pallosjogot, amelyet a kamaraispán elnöklete alatt gyakorolhat, malmot, fürdőt, kohókat és hámorokat tarthat fenn, s hetente kétszer hetivásárt. Az évi kamarahasznát és adót (collecta) Felsőbányával együtt 1000 arany ft.-ban állapítják meg. E kiváltságlevelet 1393-ban Herthel bíró Zsigmond királlyal is megerősítteti (F. X/3, 130). 1379-ben I. Lajos király mandátuma biztosítja Asszonypataka és Felsőbánya polgárainak az ide irányuló, az ércnyeréshez szükséges ólom és az élelmiszerek háborítaüan szállítását. 1383-ban az asszonypataki polgárok panasza szerint Balk vajda, volt szatmári ispán testvéreivel, Drággal és Jánossal együtt a városkörnyéki királyi erdőben, a Fekete-erdőben (in silva sua Regali nigra) szenet égetett, ezért kérik a bányászat zavartalan végzése miatt nevezettek kitiltását az erdőkből. Mária királynő arra kéri az utóbbiakat, hogy ne akadályozzák a fenti erdő szabad használatát (1384). 1390-ben a kővári uradalom és tartozékai (Közép-Szolnok m.), valamint Asszonypataka közös határát rögzítik a Lápos folyónak (fi. Lapws) a Szamosba ömlésétől a Kerekmezőig {campus Kerekmezew) tartó szakaszon (említve még: riv. Kékes, mons Gutinkew). 1360-62 között Asszonypataka és Középhegy bírái, polgárai és esküdtjei Himfi Benedek [a döbrentei (Veszprém m.) ág őse]